kortárs

Az öt díjazott között két magyar művész is van, de a fődíjat egy Ausztriában élő német grafikus nyerte el.

A tárlat középpontjában a művész négy évtized óta legnagyobb méretű, új, helyspecifikus munkája áll.

Valamiféle összegzés és nehezen kikerülhető önvizsgálat. Mintha ez volna Puklus Péter szentendrei kiállítása, amely az Egész életemben hazudtam címet viseli. Vele beszélgettünk egy közelgő hosszú elutazás előtt, többek között arról, hogy mi elől és hová megy.

Június 9-én kiderül, ki lesz a tekintélyes díj idei nyertese. 2021-23 között magyar művészek is pályázhatnak; idén Bernáth Dániel és Ezer Ákos is az öt jelölt között van.

Kelet-közép Európa utóbbi három évtizedének története jól példázható a térség cukorgyárainak történetével is. De a cukor nemcsak ennek metaforája Németh Ilona kiállításán, a Trafó Galériában.

“Generációjának egyik legfontosabb, legkomplexebb, legizgalmasabb alkotójának tartom őt, akinek életműve intellektuálisan is izgat”. Alter Ego címmel május 28-án nyílik Lakner László retrospektív kiállítása a debreceni MODEM-ben. Fehér Dávid kurátorral beszélgettünk.

Egy-egy művésznek a globális kánonban elfoglalt helyéről sokat elárul, mely intézmények és – ha csoportos tárlatról van szó – milyen pályatársak társaságában állítják ki műveiket. Hantaï Simonról és Reigl Juditról most ismét bebizonyosodott, hogy a kortárs művészet szűk elitjében tartják őket számon.

A nyáron újabb látványos fejezettel gazdagodik a neves magyar képzőművész és az osztrák főváros hosszú évtizedekre visszatekintő intenzív kapcsolata.

Az MKE doktori iskolájának a valamikori hentesüzletből kialakított, Margit körúti galériájában, a Profilban rendezett múlt heti pop-up kiállítást idézzük fel.

Szürreliatás, szenzualitás, mágia. Természeti és természetfölötti. Tudatos helyett tudatalatti. A Cecilia Alemani milánói születésű New York-i kurátor által összeállított, Az álmok teje címet viselő idei képzőművészeti biennálé hatalmas központi kiállítása ezekből a hívószavakból merít, hogy erőt és kiutat mutasson az emberi civilizáció végét sejtető/vizionáló korunkban.

A konzervatív varsói vezetés egymás után meneszti a nagy múzeumok nemzetközileg elismert vezetőit és ültet helyükre intézményi tapasztalatokkal nem rendelkező, de a kormány iránt feltétlen lojalitást mutató embereket.

A javarészt pályakezdő alkotókat tömörítő csoport több szálon kötődik a város élénk klub szcénájához, és a divat, a performansz, a médiaművészet, valamint a költészet területeit egyaránt lefedi.