kortárs

A Budapest Galériában február 12-ig láthatóTestünk melege című kiállítás művészével, Máté Dániellel és kurátorával, Kollár Dalma Eszterrel beszélgettünk a tárlat által felvetett társadalmi és egyéni problémákról, az emberi energiaszükségletről, a kalóriamérésről és annak irrelevanciájáról. De szóba került a hétköznapokban fellelhető esztétikum és a semmibe rohanó tiszalöki Vilt Tibor szobor is.

Poszthumán organizmusok, nacionalizmus, politikai mitológiák, elhallgatott történelem, klímahelyzet, poszt-kolonializmus. Ezek a témák biztosan előkerülnek Velencében jövőre.

Gyógyítás, gondoskodás, elfogadás az egyik; erőszak, bűnözés, traumák a másik oldalon – cikksorozatunkban három aktuális vagy a közelmúltban zárt berlini kiállításról számolunk be, kijelölve e tárlatok fontos és sokszor egymásba fonódó felvetéseit.

„Horizontálisan, demokratikus döntéshozatallal működünk, hierarchiamentesen próbálunk együttműködni a művészekkel is. Ez lebontja azt a koncepciót is, amelyben a kurátor önmagát a művészek fölött álló művészként képzeli el” – fiatal párizsi kurátorok meséltek a kollektívában, egyesületi formában történő munka előnyeiről. Hátrányt nem tudtak mondani.

A Jindřich Chalupecký-díj a fiatal kortárs alkotóknak adható legrangosabb elismerés Csehországban. Harmincnegyedik alkalommal ítélték oda, és négy művészt valamint egy művészkollektívát ismertek el vele.

A szemünk előtt változik az intézményrendszer és a köztér, szűkülnek a művészi szabadság lehetőségei és erre sokan azt mondják, ez mindig is így volt – mondja Menesi Attila képzőművész. Az érdekli, hogy a jelenlegi helyzetben milyen egyéni döntések, stratégiák alakulnak ki. De nem csak az foglalkoztatja, hogy mi van itt, hanem az is, hogy mi lesz.

„A könyv színválasztása gyermekkori hangulatot idéz, például egy kislány babaszobáját. Ez a szoba azonban nem gyerek játékszerekkel van tele – és ezen a ponton kulminál a fotósorozat fogadtadásának ellentmondásossága. Feszegeti a „jó ízlés” határait, tabukat döntöget – leginkább a szexualitáshoz, intimitáshoz és annak reprezentáláshoz kötődő tabukat”.

Január 11-én, életének 73. évében elhunyt Záborszky Gábor Munkácsy-díjas festő és grafikus, érdemes művész, a Széchenyi Akadémia tagja. A szomorú hírt az MTA tette közzé.

Igen, még csak tavaly tavasszal indultunk, de úgy érezzük, már nagyon is van mire visszatekinteni. Hiszen mozgalmas év volt a 2022-es. És miközben természetesen az összes cikkünkre büszkék vagyunk, most, 2023 elején kiemelünk néhányat.

December 28-án, egy tragikus baleset következtében elhunyt Móricz-Sabján Simon fotóriporter, dokumentarista fotográfus. Ebben a cikkben néhány emlékezetes munkáját elevenítjük fel, melyek a sajtófotó és az autonóm fotográfia határterületén mozognak és a hiteles vizuális tájékoztatás innovatív útjait keresik.

A vajdasági Újvidék a litvániai Kaunas és a luxembourgi Alzette társaságában Európa Kulturális Fővárosa volt. Egy olyan országban, amely az EU felé törekszik, de ahogy a ’90-es évek délszláv háborúiból felgyógyul, most mintha távolodna is ettől a céltól. Benyomások az újvidéki EKF-projektről, jóval Pécs után, nem sokkal Veszprém előtt.

Anahita Rezvani-Rad iráni művész Say Their Names címmel az iráni rezsim által az ősz óta tartó tüntetésekben meggyilkolt áldozatokra emlékező installációt helyezett el a múlt hét végén a Tate Modern előtt. A Tate Modern melletti kerítésére kötözött, távolról akár karácsonyi…