kortárs

A fotográfus Hitel nincs című sorozatában Kelet-Magyarország hátrányos helyzetű térségeinek még működő kocsmáit dokumentálja, személyes emlékeken és a helyi közösségek történetein keresztül mutatva be a vidéki társadalom változásait. A fődíjjal 2,5 millió forint pénzjutalom jár, emellett a művész 2000 eurós támogatást kap projektje külföldi bemutatására, amelynek 2027-ben a bécsi Krinzinger Schottenfeld Galéria ad otthont.

Hogyan reagált a kortárs művészeti szcéna a művészi szabadság fokozatos beszűkülésére, és mit árulnak el a szakma ellenállási és alkalmazkodási stratégiái az elmúlt másfél évtizedről? Menesi Attila DLA értekezése a 2013 és 2027 közötti magyarországi időszak kultúrpolitikai folyamatait, a művészeti intézményrendszer átalakítását és a szakmai közeg reakcióit vizsgálja.

A józsefvárosi tűzfalaktól A cigány művész szorongásán át a roma etnofuturizmusig Oláh Norbert számára a művészet egyszerre személyes tapasztalat, társadalmi reflexió és aktivizmus. Új kiállítása szeptember 25-éig látható a budapesti Apolló Galériában.

A Szentszék idei velencei programja – egy rejtett karmelita kert hanginstallációival és a Santa Maria Ausiliatrice Bingeni Szent Hildegard munkásságához kapcsolódó „archívumával” – a figyelmet állítja középpontba, és egészen más tempót diktál, mint a Biennálé harsányabb helyszínei. A The Ear is the Eye of the Soul többek közt Brian Eno, Patti Smith, FKA twigs és Alexander Kluge műveivel keres kortárs nyelvet a XII. századi misztikus örökségéhez.

Amikor húsvétvasárnap megnyílt a 2020 óta felújítás alatt álló Citadella, még nem lehetett tudni, hogy 16 év után kormányváltás következik, s az épületet reprezentatív célokkal felújíttató országvezetésnek már csak egy hete van hátra.

A létezés mélyebb rétegei a Blahán, hő- és fényerő, Perneczky és a Balaton, szín és tér a KAS-ban, időégetés vs. égési idő a pápa téren.

A Molnár Ani Galéria immár szokásos nyári csoportos kiállítása a texere címet viseli, és a művek sora a szöveg fogalma köré szerveződik. A szeptember 11-ig látogatható színes anyag egyik kurátorával, Balogh Imolával beszélgettünk.

Mitől lett Dél-Korea a kortárs képzőművészet egyik legizgalmasabb nagyhatalma? A válasz egyfelől a technológiai újításokban, másfelől pedig abban rejlik, ahogyan az ősi filozófiák és hagyományok új életre kelnek a mai kor művészetében.

Szeptember 27-én derül ki, kapjon-e több közpénzt a múltjával és jövőjével egyaránt küzdő 116 éves Kunsthaus. Az intézmény jó példa arra, hogyan válhat egy kulturális beruházás egyszerre turisztikai sikerré, pénzügyi teherré és erkölcsi viták kereszttüzében álló intézménnyé.

A japán művész, Fujiko Nakaya a párizsi Bourse de Commerce – Pinault Collection központi rotundáját alakította át egy folyamatosan változó, párából formálódó tájjá. A Cloud #07156 című helyspecifikus ködinstalláció a Clair-obscur kiállítás részeként látható, és közvetlen párbeszédet folytat Tadao Ando ikonikus, a történelmi épület belsejébe illesztett betonhengerével.

Ki fogadott el ösztöndíjat? Ki állított ki egy adott intézményben? Kinek vásárolta meg a műveit egy állami gyűjtemény? Ki vállalt szerepet egy vitatott szervezet működésében? Ki maradt távol? Ki szólalt meg, és ki hallgatott? A Kulturális Együttműködési Index ezekre a kérdésekre nem morális vagy politikai, hanem strukturális nézőpontból tekint.

A kiállítás többségében kelet-európai műveket vonultat föl, sok iróniával, humorral és jól érzékelhető pesszimizmussal. Koncepciója: intellektuális csemege, kissé talán túlbonyolított alternatív bejárási útvonalakkal. A Black Mirror. A jövő hosszú árnyéka című tárlat két kurátorral, Kálmán Borbálával és Készman Józseffel beszélgettünk.