documenta

A Kasselban ötévente megrendezett globális kortárs művészeti seregszemle legutóbbi kiadását botrányok övezték, a rendezvény azóta is küzd reputációjának visszaszerzéséért. A hosszas, szintén ellentmondásos eseményektől kísért kurátor-választási folyamat most úgy tűnik, nyugvópontra jutott. A kinevezett Naomi Beckwith lett, a Solomon R. Guggenheim Múzeum helyettes igazgatója és főkurátora, aki szerint a feladat „megható és rendkívüli felelősséggel jár”.

Sajtóközleményt adott ki a Documenta vezetősége, melyben megerősítik, hogy megrendezik a következő, 2027-es, 16. kiadást, azonban alapvető részletek nem derültek ki az eseményről. Mindössze annyi, hogy elfogadtak egy etikai kódexet, amely nem feltétlenül vonatkozik a leendő művészeti vezetőre.

Miután a Documenta 16 főkurátorát kiválasztó hattagú bizottság egyik tagját antiszemitizmus vádjával illették és lemondásra késztették, valamint egy másik, izraeli tag is kilépett a közel-keleti helyzetre hivatkozva, a megmaradt négy tag is bejelentette visszalépését a megbízatástól.

Lemondott tisztségéről Ranjit Hoskoté, a Documenta következő művészeti igazgatójának kiválasztásával megbízott zsűri tagja, mert aláírta a német parlament által antiszemitának minősített, palesztinbarát BDS mozgalom nyilatkozatát.

A Goethe Intézet rangos kitüntetését minden évben három kulturális személyiség vagy entitás kapja, idén a díjazottak között van az OFF-Biennále Budapest kurátori csapata is. Az OFF, mint emlékezetes, 2022-ben a kasseli documenta résztvevői között is jelen volt.

Már menet közben jól látszott, hogy a jelentés egyvalamire biztosan nem lesz jó: nevezetesen az antiszemitizmus-vita lezárására és a tanulságok egyértelmű megfogalmazására.

A szenvedélyeket alaposan felkorbácsoló tavalyi Documenta tanulságait összefoglaló elemzés még nem készült el, de érkeznek életjelek Kasselből. Sok minden történik, de úgy tűnik, a 2027-es Documenta egyelőre nincs veszélyben. Pedig akár lehetne is.

A 2017-es doucumenta két helyszínét, Kasselt és Athént szó szerint személyesen kötötte össze Marinka Limat svájci művész. Elgyalogolt az előbbiből az utóbbiba, és közben művészeket és művészeti helyszíneket szerett volna fölkeresni, majdhogynem véletlenszerűen. De nem egészen ez történt. Ennél kevesebb és jóval több. Az útról készített filmjét szerdán Budapesten is levetítette.

A frissen nyilvánosságra került rangsorok hű képei a globális szcéna változásainak, ugyanakkor az elmúlt évek turbulens változásai után némi stabilizálódásról tanúskodnak

Konfliktusokkal terhelt volt a documenta fifteen, Európa talán legjelentősebb kortárs művészeti nagyeseménye a németországi Kasselben. Három szakemberrel ültünk le beszélgetni, hogy értékeljük a média szerepét a konfliktusokban, beszéljünk a németországi és részben a hazai recepcióról, a “látogatói élményről”, a saját tapasztalataikról.

A kasseli documenta eddigi talán legviharosabb kiadása volt az idei, amely június közepén nyílt és szeptember végével fejeződött be. Pedig voltak konfliktusok korábban is, mint ahogy maga a documenta sem probléma nélküli intézmény. A sajtóban a viharok elnyomták mindazt, ami száz nap alatt Kasselben még történt. De mi is történt?

“Az egyik fontos téma a dekolonizáció, annak megvitatása, hogy miként lehet az intézményi struktúráinkból, a gondolkodásmódunkból a gyarmatosító múltból eredő, a fehér felsőbbrendűségen és a színes bőrűek diszkriminációján alapuló, még mindig létező, mélyen gyökerező protokollokat eltörölni.”