kiállítás

Czene Márta napjaink egyik legjobb hazai festője, aki a klassszikusok tudását bírja, de 21. századi szemmel tekint a képre. Úgy kérdez rá a festészetre, hogy közben igazolja létjogosultságát. Mesterségbeli perfekcionizmusa azonban nem öncél, hanem eszköz, a festészet számára a lehetséges képi nyelvek egyike.

A PS1 mintha csak kipipálta volna listáján a queer, az afroamerikai és a palesztin identitások szerepeltetését és tematizálását. Bár, ennél azért jóval többről van szó. Most zárult, illetve hamarosan záruló kiállítások: Frieda Toranzo Jaeger, Jumana Manna és Umar Rashid.

Divatos, látványos és korszerű az új immerzív Hockney-kiállítás, de hogy mennyire képvisel a művészet fogalmaival megközelíthető értéket, az kérdés. A Bigger & Closer (not smaller & further away) audiovizuális show túl könnyedre sikerült.

A szinte elenyésző mennyiségű kortárs szobrászati aktus egyik legüdítőbb eseménye a Krisztina körúti Tér-Kép galéria Ámmer Gergő Túl későn, túl korán című kiállítása.

Több mint tíz éve áll művészek, kreatív szakemberek rendelkezésére műterembérlési lehetőség a XI. kerületben az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány közreműködésének köszönhetően. Kezdeményezőit, Ongjerth Dánielt és Mátyási Pétert, az események hátteréről – kezdve az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány létrehozásától a 11_11 történetéig – kérdeztük.

Kétrészes cikkünkben három aktuális vagy a közelmúltban zárt berlini kiállításról számolunk be, kijelölve e tárlatok fontos és sokszor egymásba fonódó felvetéseit feminizmusról, posztkolonializusról, ökológiáról vagy a testi és nemi identitásbeli másságról.

„A közfinanszírozású, budapesti kiállítási intézményrendszer romokban. Nem kis részben a kormányzat által meghirdetett „kultúrharc” miatt, mely felszámolt, megosztott vagy működésképtelenné tett intézményeket” – írja Révész Emese vitaindítónak szánt cikkében.

A Budapest Galériában február 12-ig láthatóTestünk melege című kiállítás művészével, Máté Dániellel és kurátorával, Kollár Dalma Eszterrel beszélgettünk a tárlat által felvetett társadalmi és egyéni problémákról, az emberi energiaszükségletről, a kalóriamérésről és annak irrelevanciájáról. De szóba került a hétköznapokban fellelhető esztétikum és a semmibe rohanó tiszalöki Vilt Tibor szobor is.

Gyógyítás, gondoskodás, elfogadás az egyik; erőszak, bűnözés, traumák a másik oldalon – cikksorozatunkban három aktuális vagy a közelmúltban zárt berlini kiállításról számolunk be, kijelölve e tárlatok fontos és sokszor egymásba fonódó felvetéseit.

A bécsi Kunsthistorisches Museum Szín fekete-fehérben – Josef Löwy fotográfiai forgószínpada (1888-1891) című kamarakiállítása olyan fotográfiai invenciókat mutat be, melyek elvezettek ahhoz, hogy a festmények reprodukálása új, önálló szakmává válhatott.

A fa kultúrhistóriáját, művészeti reprezentációjának történetét tekintette át az a most zárult kiállítás a Belvederében, amely az antropocén korszak küszöbén túl arról is beszélt, mit veszíthetünk, ha nem látjuk meg a fákban a saját tükörképünket.

Biztos, hogy nem csak ezeket a kiállításokat és eseményeket érdemes felkeresni 2023 -ban, a világ különböző pontjain, de ezeket biztosan. És, bár válság idején könnyen lehet, hogy tapintatlanság ilyesmit mondani, de talán nem is elérhetetlenek.