Nagy Mercédesz

Thalész szerint az őselv a víz: minden víz, és minden vízből lesz – utal Arisztotelész Metafizikájában az első filozófusra, aki nem mitikus ősökkel, hanem egy anyag megjelenésével magyarázta a világ eredetét. Ma a kortárs képzőművészet és a kritikai elmélet is határozottan a folyékony ősanyag felé fordul: napjainkra a thalészi kozmológia radikális, poszthumanista, sőt feminista irányt vett.

Neve hosszú ideje része a magyar vizuális emlékezetnek. Victor Vasarely jóval több volt képzőművésznél: az építészet, a korszak technológiai változásai éppúgy foglalkoztatták. Születésének 120. évfordulóját országos programsorozat kíséri.

Hiába álmodott a biennálé tavaly elhunyt kurátora spirituális gyógyulásról, lemondott zsűri, Pussy Riot-akciók, bojkottfelhívások jelzik, hogy a művészeti elit elefántcsonttornya politikai küzdőtérré vált. Mindeközben a magyar pavilon csendben lélegzik.

A Blinken OSA Archivum Centrális Galériájában március 8-ig látható Nézőpontváltás: Ha a berlini szél fújja a zászlómat… című kiállítás a hidegháború kulturális diplomáciáját idézi fel. Egyúttal azt a törékeny állapotot vizsgálja, amelyben a művészi autonómia és a geopolitikai realitás találkozott, megteremtve egy ideiglenesen birtokolható szabadság lehetőségét.

Sebekkel, törésekkel és javításokkal dolgozik a Ludwig Múzeum Finom illesztések – Golden Repair című kiállítása. A tárlat a gondoskodás fogalmát társadalmi, politikai és ökológiai léptékbe emeli: a japán kincugi – „aranyjavítás”– metaforáján keresztül a gyarmatosítás, a belső kolonializáció, a transzgenerációs traumák és a közösségi cselekvés kérdéseit kapcsolja össze. A projekt nem lezárt állítás, hanem nyitott folyamat: múzeumi önkritika, aktivista művészet és részvételi gyakorlat találkozása egy olyan korban, amikor a javítás már nem technika, hanem erkölcsi és kollektív döntés.

A Bródy Sándor utcában működő, néhány négyzetméteres Doxa olyan művészeti csomóponttá vált az elmúlt három évben, ahol hallgatói projektek születnek, német–magyar együttműködések indulnak, és olyan médiumok kapnak helyet, amelyek az alapító Mucsi Emese másik munkahelye, a Capa Központ fotócentrikus közegén kívül mutatkozhatnak be. A magyar képzőművészeti színtér legbefolyásosabb szereplőit számba vevő erősorrendben jelenleg a 42. helyen álló fiatal kurátor szerint a személyesből akkor lesz valódi érték, ha közérdekű jelentést hordoz. A Doxa így lett egyszerre otthon, műhely, intézmény és közösségi labor – ahol még a padlófestés is kurátori gesztussá válik.

Mi történik, ha az eső is felfelé esik, a baktériumok alkotótársak lesznek és a valóság már nem az, amit primér módon érzékelünk, hanem az, amit a technológia láttat? A Light Art Museum új kiállítása, a More Than Human nem csupán a jövő művészetét mutatja be, hanem egy új világszemléletet, amelyben az ember végre lelép a piedesztálról – és helyet ad más létformáknak is.

Egy kis faluszéli büfékocsiból indult, ma pedig már fővárosi jelenléttel és művészeti vásárokon szereplő galériával működik a Balatonhoz kötődő fiatalok által működtetett Random. A bagel és a brunch mellé kortárs művészetet kínálnak, bizonyítva, hogy vidéken is létrejöhet élő, fiatalos kulturális közeg.

Ismét különleges idő- és intellektuális utazásra invitál a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum. Új kiállítása a 19. század végének divatossá vált szellemi irányzatait mutatja be. A boldog békeidők szalonjaiban ugyanis egyebek mellett a keleti és nyugati okkultista hagyományokat ötvöző teozófiai okfejtések is gyakori beszédtémák voltak. Az izgalmas összeállítás kurátorával, Koch Judittal beszélgettünk.

A rendkívül magas kort megért, külföldön világsztárrá lett, a képzőművészetbe radikálisan újat hozó női alkotóink között – a 97 éves korában elhunyt Reigl Judit és 99 évesen távozott Molnár Vera mellett – tartjuk számon a New Yorkban élő 94 éves Agnes Denest. A költészet, természet, művészet, matematika, filozófia, jövőkutatás iránt egyformán érdeklődő, s ezeket lenyűgöző alkotásokban egyesítő polihisztor Denest profetikus munkái miatt több amerikai kritikus Leonardóhoz hasonlította.

Hiányzó tekintet címmel látható a Kassák Múzeumban Révai Ilka 20. század eleji avantgárd fotóművész kiállítása. A múzeum rendhagyó vállalkozása egy szinte teljes egészében eltűnt életművet és életutat tárt fel: egy olyan haladó szellemiségű alkotóét, akinek karrierjét többször akasztotta meg a történelem, s akinek még legalapvetőbb személyes adatait – születési nevét, idejét vagy halálának idejét és körülményeit – is csupán „régészeti jellegű” kutatás során sikerült azonosítani és rekonstruálni. Az élete nagy részét Budapesten és Franciaországban leélő Révai Ilkáról a kiállítás két kurátorával, Cserba Julia művészeti író-kutatóval és E. Csorba Csilla művészettörténésszel beszélgettünk.