Nagy Gergely

Nem tudjuk pontosan, mire gondolhatott Csák János kulturális én innovációs miniszter, amikor nemrégiben arról beszélt, hogy itt az ideje a nagyobb privát szerepvállalásnak a kultúra terén. Mecenatúrára? Vagy simán csak az állami felelősségvállalás fokozatos eltűnésére? Mindenesetre a budapesti Hold utcában, az egykori piac épületében elég szemléletes példát láthatunk arra, hogy a magánpénz miképpen vehet részt a kultúrában, ami ráadásul még innovatív is.

A norvégiai Mossban zajló Momentum12 biennálé a közösségiséget és a többszólamúságot ajánlja, és azt, hogy koncentráljunk a lokálisra, az elérhetőre, a fenntarthatóra és a megváltoztathatóra.

Finom, befelé figyelő, érzékeny munkák, legalábbis első látásra. Másodikra már azt is észrevesszük, hogy mi az, ami ezekbe a munkákba beszűrődik a válságokat élő világból. Vécsei Júliával új kiállítása apropóján beszélgettünk, Marrakech, Bécs és Budapest között, egy körúti kávézóban.

A Fidesz célja 2010 óta pontosan annak az állapotnak az előidézése volt, amiben most vagyunk. Kimondva-kimondatlanul a független kultúra és művészet eltörlése, lehetőleg végképp. Jól tudták, hogy a kultúrának ez a szegmense milyen erővel bír, ha máshonnan nem, hát a saját fiatalságuk idejéből.

A háború közelségében zajlott és ért véget Grazban a steirischer herbst eseménysorozata. A központi kiállítás zárására egy szimpóziumot is időzítettek, amely a kurátori munka és szerep esélyeiről gondolkodott, napjaink elaknásított terepén.

Könyvtárak, múzeumok, színházak vannak zárva ma, Magyarországon, de az infláció és a szegényedés közepette már fel sem tűnik. A kulturális miniszter azonban optimista: minden rendben lesz! Csak az államra ne nagyon számítson senki. Csák János nagyinterjút adott a Petőfi Kulturális Ügynökség lapjának.

Hosszú, régi történet ért el egy új fejezetéhez a görög fővárosban. Az EMST, vagyis a város kortárs művészeti múzeuma lassanként oda kerül, ahová szeretett volna: teljes gőzzel működhet, releváns programmal, térségi és részben kelet-európai fókusszal. Amúgy pedig egy válság után (vagy csak szünetében), tüntetések közepette.

Lassan tíz éve lesz, hogy 2013 júliusában egy Fekete Györgyöt ábrázoló plakáttervvel elindult az Atelier Populaire, Király András képzőművész plakát-sorozata. Amely a látszat ellenére nem, vagy messze nem csak az MMA-ról szól.

A szemünk előtt változik az intézményrendszer és a köztér, szűkülnek a művészi szabadság lehetőségei és erre sokan azt mondják, ez mindig is így volt – mondja Menesi Attila képzőművész. Az érdekli, hogy a jelenlegi helyzetben milyen egyéni döntések, stratégiák alakulnak ki. De nem csak az foglalkoztatja, hogy mi van itt, hanem az is, hogy mi lesz.

A hanyatlás szimbólumáért nem kell messzire menni, elég elzarándokolnunk az egykori Moszkva tér mögé, ott ágaskodik a néhai Postapalotánál. A kulturális intézmények, a múzeumok egy jó része eközben zárva tart, bár már nem tudni, az energiaárak, vagy az általános pénztelenség miatt. De még így is van hova hátrálni!

Egy tragikusan hamar véget ért és titkokkal teli művészi életút, valamint egy életmű kanonizációja most egyszerre került felszínre a nemrég bemutatott KIM című magyar dokumentumfilmmel.

Konfliktusokkal terhelt volt a documenta fifteen, Európa talán legjelentősebb kortárs művészeti nagyeseménye a németországi Kasselben. Három szakemberrel ültünk le beszélgetni, hogy értékeljük a média szerepét a konfliktusokban, beszéljünk a németországi és részben a hazai recepcióról, a “látogatói élményről”, a saját tapasztalataikról.