Szemle

A kozmikus és a magántörténelem egymásba nyomódó, azonos időben megjelenő képszegmentumai. Újraírt traumák – sötéten fénylő békeidők. Hívószavak Csáky Inda Galériában látható műveihez. 

Ismerős helyzet? A családi ebédnél politikai törésvonalak osztják meg az asztalnál ülőket. Vannak témák, amelyeket jobb, ha nem hozunk szóba. A törésvonalból szakadék lesz, a konfliktusból szakítás. Egy, a szociodráma eszközeit használó projekt és film a polarizáció témáját vette célba.

Egyetlen nap alatt átnyomta a kormányzat a törvényhozáson a KATA törvény megváltoztatását, amely gyakorlatilag egyet jelent ennek az adózási formának a kivégzésével. A KATA nagyon sok művész, alkotó, kreatívipari dolgozó számára is megnyugtató megoldás volt – eddig. Őket kérdeztük: mi lesz most?

Nem azért ültetünk növényeket, gyűjtünk otthon szelektíven, viszünk vászontáskát a bevásárláshoz, járunk biciklivel, mert trendi, hanem azért, mert hiszünk abban, hogy a kis lépések is fontosak. A művészek kis lépései is. Van, aki lép és van, aki nem.

Olyan valóságpercepcióról beszélünk, ahol a bennünk lüktető életenergia úton útonfélen felpezsdülhet, csak az egyénen múlik. Egy képzőművész állva hagyta a teljes hazai művészeti mezőnyt – média megjelenések számában mindenképpen.

Egyes hírek szerint áprilisban kellett volna megnyílnia annak az olaszországi múzeumnak, amely egy régóta problematikus gyarmati gyűjteményre alapszik, a kolonialista múlt újragondolását célozza és a meggyilkolt újságírnő, Ilaria Alpi nevét viseli. Egyelőre nem nyílt meg. Miért?

A tényt, hogy a budapesti Atrium színház a kényszerű bezárással néz szembe, nehéz másnak látni, mint a direkt cenzúra felé tett kormányzati lépések egyenes következményének. Amit eddig csak a NER perifériáján mozgó figurák követeltek, az ma kezd hivatalossá válni a hazai kulturális politikában.

Sugár János az MKE Intermédia Tanszékének vezetője reagál Eperjesi Ágnes írásának egyik állítására.

Eperjesi Ágnes képzőművész reflektál a “Továbbélő aszimmetrikus viszonyok. Érezze megtiszteltetésnek: egy könyv, több történet” címmel hétfőn megjelent írásunkra.

Amikor ezen a cikken elkezdtünk gondolkodni, akkor még úgy tűnt, arról a könyvről szól majd, amely egy izgalmas kortárs művészeti projektet örökít meg, illetve ír körül. Aztán a könyv megjelenése felszínre hozott újabb történeteket.

Lopott időben, altatás után, kora hajnalban, vonaton, vagy épp játszóterezés közben a Jelenlétem evidens című kiállításról gondolkodom.  Tele vagyok ambivalens érzésekkel, ráadásul az idővel és a szerepekkel is folyamatosan zsonglőrködöm. Rossz anya vagyok-e, hogy cikket írok az anyaságról, amikor a gyerekeimmel is lehetnék?

A groteszk, a fantasztikum mesterének művészetét bemutató tárlat a Szépműben szemlélteti azokat a szellemi áramlatokat, vallási elképzeléseket és művészi kifejezésmódokat, amelyek hatottak az életműre. Továbbá azt is hogyan illeszkedik előképeivel, forrásaival, hátterével, párhuzamaival és utóhatásával a művészettörténetbe.