feminizmus

Artemisia Gentileschinek, az olasz barokk rendkívüli tehetségű festőnőjének a firenzei Casa Buonarroti mennyezetét díszítő Az inklináció allegóriája című női aktját közel ötven évvel elkészülése után „felöltöztették”. A több mint 400 éve történt ráfestést a ma már múzeumként működő ház szakemberei a technológia segítségével tüntették el.

A Szent Gizella kultuszát építgető Veszprém fontos kortárs művészeti kiállítóhelyén, a Művészetek Házában női művészek és nőművészek kerültek előtérbe ezekben a hónapokban. Szemléletváltás vagy megfelelési vágy az európai uniós értékrendnek? Esetleg magától értetődő döntések, választások?

Czene Márta Ez nem az én testem című kiállításáról kétrészes anyaggal készült A mű. Az első egy érzékeny és gondos kiállításkritika Révész Emesétől; ezt követi most egy beszélgetés Czene Mártával és az őt alkotói és privát életében is körülvevő, fontos női szereplőkkel.

Két kiállítás, három művész a Budapest Galéria zegzugos tereiben. Mindkettő belemegy a test reprezentációjának kérdéseibe, a test, az identitás és szexualitás labirintusaiba. Termékenység és reprodukciós jogok, ember és állat, ösztön és tudat, rítus és mítosz a Lajos utcában, Vékony Dorottya, illetve Hopp-Halász Károly és Dallos Ádám kiállításán.

Gyógyítás, gondoskodás, elfogadás az egyik; erőszak, bűnözés, traumák a másik oldalon – cikksorozatunkban három aktuális vagy a közelmúltban zárt berlini kiállításról számolunk be, kijelölve e tárlatok fontos és sokszor egymásba fonódó felvetéseit.

Régiónk egyik legismertebb gyűjtője megválik kollekciója egy részétől, hogy figyelmét a jövőben kizárólag a női alkotóknak szentelje. Az árverésen magyar művek is szerepelnek.

A Verbund-gyűjtemény annak a folyamatnak a része, ahogy az 1970-es évek (neoavantgárd) művészetének feminista tematikájú művei a posztmodern diskurzusok gyakorlati térnyerése után egységbe rendeződtek az új évezredben, és a női egyenjogúságért folytatott harc égisze alatt a kánon új, megkerülhetetlen halmazává váltak.

A kelet-európai feminista művészet űttörő alkotójának szokták nevezni, de más és több is volt a 85 éves korában elhunyt Natalia Lach-Lachowicz.

Lopott időben, altatás után, kora hajnalban, vonaton, vagy épp játszóterezés közben a Jelenlétem evidens című kiállításról gondolkodom.  Tele vagyok ambivalens érzésekkel, ráadásul az idővel és a szerepekkel is folyamatosan zsonglőrködöm. Rossz anya vagyok-e, hogy cikket írok az anyaságról, amikor a gyerekeimmel is lehetnék?

A Kunsthalle Wien kiállítása egy feminista videókollektíva, a Les Insoumuses munkásságát dolgozza fel, középpontba állítva Delphine Seyriget, aki a francia új hullám meghatározó színésznőjéből lesz aktivista filmkészítő.

A nevét legtöbben a Kormányváltásig nem szülök című, szinte mémmé vált munkáról ismerik. Pedig nem geg volt és nem is politikai mozgalom, hanem része Simon Zsuzsi művészi praxisának, amely a testet, a női léthelyzetet állítja középpontba.

Európa nagy nomád biennáléjának idei kiadására Ladik Katalin és az Easttopics is meghívást kapott.