Hirdetés
Hirdetés
— 2022. július 14.

“Itt nincs kivel alkudozni.” Művészeket kérdeztünk arról, hogyan hat az életükre a KATA eltörlése

Egyetlen nap alatt átnyomta a kormányzat a törvényhozáson a KATA törvény megváltoztatását, amely gyakorlatilag egyet jelent ennek az adózási formának a kivégzésével. Két napja Budapesten és egy-két más városban tiltakozó tüntetések zajlanak, amelyek a törvény visszavonását követelik. A KATA nagyon sok művész, alkotó, kreatívipari dolgozó számára is megnyugtató és menedzselhető volt, mert az általánostól eltérő foglalkoztatási formákban működő munkavállalókat is kezelni tudta. Őket kérdeztük: mi lesz most?

“Ez itt Beni és én vagyunk, amikor a rendőrök szétszakítanak minket, hogy leszedjenek a villamos sínekről, azért, hogy a blokád alá vont Margit hídon újra járhasson a villamos. Azért foglaltuk be a tüntetőkkel, mert a kormány kivégezte egy nap alatt a KATA adózási formát, ami papíron minket és még félmillió embert érint…” – kezdte Facebook posztját Simon Zsuzsi fotográfus, képzőművész, amit a keddi tüntetés után publikált.

Simon Zsuzsit és Bognár Benedeket a KATA törvény módosítása elleni tüntetésen a Margit hídon egy rendőr távolítja el a sínekről.
2022. július 12. Fotó: Márkos Albert

A két szóban forgó fiatal alkotó, Simon Zsuzsi és Bognár Benedek saját alkotói praxisuk mellett fölépítettek egy mikrovállalkozást is, amely videókat készít és fotózást vállal, ráadásul egy elég speciális területen, a kortárs képzőművészeti színtéren. Ezen a területen nagyon jól ismerik őket, hiszen rengeteg kiállítást, eseményt dokumentálnak, nagyon sok projektben közreműködtek, számos alkotóval, valamint szervezettel, galériával, múzeummal, intézménnyel dolgoztak együtt.

Az idézett poszt volt a keddi parlamenti döntés után az egyik első jeladás arról, hogy a képzőművészeket miként érinti annak az adózási és jogi formának a drámai megváltozása, amely többszázezer kis- és mikrovállalkozásnak jelentett túlélést és jobbára korrekt viszonyokat ebben az országban.

A művészeti színtéren teljesen általános, hogy az alkotók nem a művészi munkájukból, például műtárgyeladásokból élnek, hanem olyan tevékenységekből, ahol a technikai tudásukat, kreatív szemléletüket hasznosítani lehet – leginkább intézményi megbízások, projektmunkák formájában.

De van, aki olyasmiből él, aminek csak áttételesen van köze a művészeti munkájához: tanít, workshopokat tart, vagy kiállítási installációkat épít. Természetesen olyanok is vannak, leginkább tervezők, alkalmazott művészek, akik a filmipar, reklámipar, kreatívipar szereplői, ezekben a komoly pénzeket mozgató ágazatokban működnek. És akkor még a szabadúszó kurátorokról, művészetszervezőkről nem is beszéltünk, ők sokszor három-négyfelé is dolgoznak, hogy ezekből egyetlen megélhetést össze tudjanak hozni.

Ami közös bennük: nem fognak beférni az új szabályozás alá.

A művészek ahhoz már hozzászokhattak, hogy sérülékeny, bizonytalan a helyzetük, jobbára tervezhetetlenek a bevételeik. Az azonban új helyzet, hogy a jogi értelemben vett talajt is kirántják a lábuk alól. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KATA törvénymódosítás benyújtója a parlamenti szavazás előtt azt mondta, a KATÁsoknak nem az életük, hanem csak az adózásuk múlik a törvénymódosításon. Pontosan erre voltunk kiváncsiak.

Megkérdeztünk művészeket, tervezőket, kurátorokat, fotográfusokat, grafikusokat arról, hogyan látják most a helyzetet, a helyzetüket. Körkérdésünk ez volt:

Hogyan érinti a helyzetedet a KATA radikális megváltoztatása, milyen lehetőségeket látsz magad előtt?

Szász Lilla, fotográfus

Alapvetően angoltanításból élek és gyakorlatilag csak céges megbízásaim voltak, csak cégeknek adtam számlát. Ha ezt még meg is tudnám oldani valahogy, akkor is ott van még az összes többi alkalmi munka, amelyet múzeumoknak, kiadóknak, lapoknak, kulturális intézményeknek végzek. Most egy hónap van kitalálni, hogyan tovább. Egyelőre tanácstalan vagyok, de ugyanezt látom midenkinél, akivel csak beszélek. És mivel főállásban voltam KATÁs vállalkozó, még csak az átalányadót sem választhatom. Eddig azt gondoltam, van végre egy legális forma, amely a mi tevékenységi területeinket is lefedi és korrektül működik. Ha megtartják, de fölemelik a fizetendő összeget, azt bizonyos mértékig elfogadhatónak tartottam volna. Hetvenötezret még ki lehetne gazdálkodni, de például dupla összeget már nem. Nem látom, hogy mi hogyan tudnánk árat emelni. A mi területünkön ugyanis nincs kivel alkudozni, legtöbbször nem az van, hogy te mondod meg, mennyiért dolgozol, hanem megmondják, hogy mennyi van az adott munkára és dönthetsz, hogy elfogadod vagy sem. Nem mi szabjuk meg az árat, sőt, van, hogy nem is a megrendelő, mert ha például egy múzeum pályázati pénzből valósít meg egy projektet, akkor adott egy költségvetés és ha akarna sem tudna többet fizetni, mint amennyi abban szerepel. 

Király András képzőművész, grafikus

Igazából nem tudom, hogy érint, mármint anyagilag. Lelkileg teljesen összetört, mert az a kiszámítható forma, aminek a keretén belül fizettem az adómat, számlázni tudtam, az megszűnni látszik. Az egyetem, ahol óraadóként számlázok, nem tudom, hogyan fog alkalmazni, vagy ha tudna is, akkor az órák után kapott nem túl magas bérem nyilvánvalóan csökkenne. Idáig körülbelül fedezte a KATA költségét. Szabadúszó grafikusként újra kell gondolnom egy könyvelő segítségével mindent, ami viszont biztosnak látszik az az, hogy árat nem tudok emelni. Munkaerőként valószínűleg senki nem tud alkalmazni, amúgy pedig épp ez volt eddig az erősségem, hogy több lábon állok, többfelé tudok mozogni. Abban meg ne is reménykedjek, amire harminc éve várok, hogy olyan jól fogunk élni, hogy esetleg műtárgyeladásra lehessen alapozni és rettentő sok adót fizessünk be – bármilyen formában.

Iparkammara. Király András grafikája az atelier populaire sorozatból, 2022

Braun László grafikus, animációs szakember

Az, hogy magasabb adókulcsú rendszerbe kell átsorolnunk, nyilván előbb-utóbb az áraink emeléséhez fog vezetni, illetve sajnos lesznek olyan munkák, amiket egyszerűen nem éri meg majd elvállalni. Ez idővel nyilván egyensúlyba kerül, de szerintem mindenképp áremelkedéssel jár majd bizonyos szektorokban. Ami érdekes, hogy ha jól tudom, az átalányadósokra nem vonatkozik a 3 millió forint  fölötti büntetőadó, így az jobb paraméterekkel tud működni, mint például egy Kft. A 40%-os büntetőadóval egyébként a kormány azt elérte, hogy a magas jövedelműek nem tudtak “bújtatottként” sokat számlázni, így viszont – bár magasabb kulccsal, de még mindig a teljes munkaidős bejelentett munka költségeinél kedvezőbben – újra tudnak. Persze, nem akarok tippeket adni a kabinetnek. Az egész változtatásban az a legérdekesebb, hogy az EU egyik leggyorsabb ütemben növekvő gazdaságában ugyan miért is kell ilyen kiszámíthatatlan adózási környezetet kialakítani..?

Csoszó Gabriella, fotográfus

Több, mint húsz éve vagyok különböző formákban egyéni vállalkozó. Fotósként, művészként, oktatóként, előadóként, szervezőként is számlázok. Sok nehéz és ésszerűtlen adózási formát kellett már megtapasztalnom, ezen belül a KATA messze a leggyakorlatiasabb és egyszerűbb forma “volt”, amit eddig használhattam. Nem logikus az érvelés, amivel magyarázzák a megszüntetését. Be vagyunk kötve a NAV-hoz, minden számlánkat látja az adóhatóság, szűrhető a bújtatott foglalkoztatottság, ha van ilyen. Összeghatárokkal és differenciálással, emeléssel kellene élnie a kormányzatnak, ha szükséges. Valamint szakmai és érdekegyeztetéssel az érintettekkel. Ez így mininum dilettantizmus.


Ember Sári, képzőművész

A KATÁ-val vegyes érzéseim vannak. Nagyon szerettem, amíg benne voltam, az előnyeit ismerjük, de amikor terhes lettem, ahhoz, hogy értelmezhető összegű anyasági támogatást kapjak, át kellett lépnem SZJA adózásba. Tudtam előtte is, hogy KATÁzva nem sok CSED-re, GYED-re, nyugdíjra számíthat az ember, de elkesetített, hogy még a megemelt, havi 75 ezres KATÁ-val is milyen megalázóan alacsony összeget kap egy gyereket szülő egyéni vállalkozó. SZJA adózásban meg a bevételem felét be kell fizetni, ami szintén nem fenntartható hosszú távon. Olyan összegekhez, amiket például egy fiatal művész keres, kellene hogy legyen egy modell, amelyben úgy jut szociális juttatásokhoz, hogy közben meg is tud élni.


Sárai Vanda kurátor, kulturális újságíró, műfordító

2019 óta használom a KATÁt szabadúszó műfordítói, kulturális újságírói és kurátori praxisomhoz. A kezdetekkor még rendszeresen dolgoztam kisebb hazai és külföldi cégeknek social media management és copywriting munkák elvégzésével – ezeknél a vállalatoknál ezek a feladatok nem igényelnek teljes, de még félállást sem, így életszerű és logikus volt szabadúszót foglalkoztatniuk heti pár órában. Az utóbbi években ezek a munkák teljesen kikoptak a tevékenységeim közül, mára kizárólag könyvkiadók, művészeti magazinok és kulturális intézmények az ügyfeleim – az új törvény értelmében egyik partneremmel sem működhetek tovább együtt KATÁsként.

Hogy csak egy példát említsek, a könyvkiadói szektorban teljes nonszensz ez az átalakítás, nem létezik olyan kiadó, amelyik főállásban tudna fordítót foglalkoztatni. Ahhoz, hogy a hazai piacon évente egy tucatnál több új cím megjelenhessen, muszáj szabadúszó fordítókkal dolgozniuk a kiadóknak – ennek köze sincs a bújtatott foglalkoztatáshoz, egyszerű számításokkal levezethető kapacitáskérdés. De a hazai kivéreztetett (kulturális) médiapiac sem arra van optimalizálva, hogy képes legyen teljes állású újságírókat foglalkoztatni.

Az én helyzetem annyiban speciális, hogy tavaly ősz óta doktori képzésben veszek részt, azóta a KATA mellékállás státuszba került. Ez a kedvezményes adózás mellett értelemszerűen azt is jelenti, hogy kevesebb munkát tudok vállalni – így többször előfordult, hogy a híresen jól fizető kulturális szektorban a csökkentett KATA összege is fejvakarást okozott. Épp ezért tartom iszonyú fontosnak hangsúlyozni, hogy

bár az alanyi adómentesség kerete eddig 12 millió Ft volt, ezt rengeteg kisadózó bevétele meg sem közelíti, így itt egyáltalán nem arról van szó, hogy tömegek igyekeztek volna a havi 1 milliós bevételeik mellett 50.000 Ft-os adózással kibújni a közteherviselés alól.

Egyelőre kivárok, de túl sok lehetőséget nem látok magam előtt: vagy redukálom a partnereim számát azokra, akik képesek megbízási szerződéssel és bérszámfejtéssel kifizetni a munkámat, hogy ne kelljen semmiféle vállalkozással bajlódnom, vagy kihasználva a nappali tagozatos hallgatói státuszomat, kedvezményes átalányadózásra állok át. Ennek költségeit most még egyáltalán nem látom át, ehhez mindenképp könyvelőt kell majd fizetnem, ami az adóterhekkel összeadódva nem kizárt, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen gazdálkodható ki. Ha nagyon nehéz helyzetbe kerülnék, opció lehet ismét, hogy a kulturális szektoron kívüli piaci szereplőknél kelljen kopogtatnom szabadúszó munkákért, de egyelőre semmiképp sem gondolkozom abban, hogy visszatérek a piacra teljes állású foglalkoztatottként – már csak a doktori képzésem miatt sem opció ez most. Aztán persze pár hónap múlva lehet, hogy megváltozik a véleményem.


Lőrinc Lilla, Borsos János (BorsosLőrinc) képzőművészek

Természetesen halál kivagyunk mi is ettől az újabb, mérhetetlenül aljas ellehetetlenítéstől annak ellenére is, hogy minket közvetlenül most éppen nem érint. Évek óta van egy Bt.-nk, ami nem a legjobb forma egyébként, de így tudunk számlázni. Nem tudom, mit is mondhatnánk azon túl, hogy amúgy szeretjük, ha minden feketébe fordul, komoly kihívás a sötetséggel / sötétségben kezdeni / küzdeni, de legutóbb végre megéltük az FKSE-s kiállításon, hogy a fekete pocsolyánk a szivárvány minden színében irizált, szóval, talán van remény.

BorsosLőrinc munkája az ARCHIVE X (The Skin) című kiállításról, 2022, FKSE Stúdió Galéria

Simon Zsuzsi, képzőművész

Hogy milyen lehetőségeket látok most magam előtt? Kimenni az utcára és addig harcolni, amíg nem találunk egy jobb megoldást/alternatívát a kisvállalkozók számára. Ha pedig ez nem jön be, akkor vagy
1. elmegyek egy multihoz vagy a Lidlbe eladónak, hogy bejelentett, fix munkám legyen 
2. külföldön találok valami jobb adózási formát
3. emigrálok külföldre
4. ráterhelem a megrendelőimre az adót
5. feketén dolgozom.


Bubla Éva, képzőművész

Alapjaiban forgatja fel az egzisztenciámat, de valójában még fel sem fogtam teljesen, hogy mindez majd mit jelent, így egyelőre hatalmas ködöt látok csak magam előtt, amiben jelenleg kalkulátorokkal és online tanácsokkal próbálok irányt találni, amíg el nem érek egy könyvelőt vagy adótanácsadót személyesen. Hiszen a könyvelésemet saját magam végeztem eddig – alkotóként fényévnyire vagyok az évi 12 millió forint kimaxolásától, plusz éppen ez (volt) a KATA egyik előnye, hogy annyi adminisztrációval jár, amit egymagam is elbírtam. 2018 óta KATÁzok, az első évek nyögdécselések voltak, de sikerült felépíteni egy relatíve jól működő kis-, inkább “mikromini” egyéni vállalkozást.

Projektalapon dolgozom különböző művészeti fesztiváloknak, alapítványoknak, egyesületeknek, kiadóknak, ma már gyakorlatilag nincs is magánszemély az ügyfeleim között. A végzett tevékenység tekintetében lehetetlen is, ugyan melyik magánszemély rendelne meg köztéri művészeti munkákat, előadásokat, workshopokat, rendezvényszervezést, publikációkat? Ugyanakkor melyik munkáltató venne alkalmazásba és tartana igényt erre havi rendszerességgel ugyanattól az alkotótól? Több helyre számlázunk, hiszen számos megrendelőnk van a kreatív szakmában. Teljesen abszurd ez az egész helyzet, több sebből vérzik és sántít a változtatások indoklása.

A másik, ami földhöz vágott, hogy a javasolt átalányadózásban gyakorlatilag kétszeresen kellene megfizetnem a járulékokat, ugyanis jelenleg doktorizom, így a vállalkozást másodállásban viszem, viszont átalányadózásnál másodállásban is meg kell fizetni a járulékokat, ha a minimálbér felénél több bevétel folyik be. Vagyis megfizeti utánam az egyetem, majd nekem újra ki kell fizetnem tb-re és szocho-ra a havi fix 66.250 Ft-ot az SZJA-n túl. Teljesen nonszensz, és a másodállásban befolyt bevételeket radikálisan csökkenti, egy ponton a vállalkozás talán már nem is lesz fenntartható. De egy év múlva, mikor már nincs egyetem, főállásban is jelentős bevételkiesést jelentene, amit egy az egyben nem lehet beépíteni áremelésként. Vagyis kevesebb fizetésért dolgozunk majd, a teljesen elszállt infláció mellett, úgy, hogy ugyanúgy nem jár nekünk táppénz, fizetett szabadság, és sorolhatnám.

Ezeknek a hiányát a KATÁval is vállaltuk, és nyilván nem ideális, de az az adórendszer lehetővé tette, hogy valamennyire tudjunk magunkról gondoskodni, hogy rendszertelen bevételekkel ugyan, de jövőt tervezzünk, vagy ha előre látjuk, hogy hónapokig nincs munka és bevétel, akkor szüneteltessük a vállalkozást. Hiszen vannak olyan periódusok, amikor szezon van, munka látástól mikulásig, a téli hónapokban viszont pangás.

Nemrég kerültem bele ugyanakkor egy hosszútávú projektbe, a keretszerződés 2024-ig szól, amin belül szintén hol van fesztivál, hol nincs, és most van bő egy hónapom kitalálni, hogyan tudom a vállalásaimat teljesíteni a megváltozott viszonyok között. Ez nemzetközi fesztiválokkal való együttműködéseket is érint, így számlaképesnek kell maradnom, másfajta foglalkoztatás vagy a mutyizás kizárt, amire amúgy sokakat rákényszerít az új törvény. A cégalapítás kis bevételnél viszont egyáltalán nem biztos, hogy megéri, most külföldi lehetőségeket böngészek, ahelyett, hogy a futó munkáimat végezném.

Egyszóval, egy pillanat alatt kirántották alólunk a talajt, és elvárják, hogy azt egy még ki sem talált rendszerben egy nyári hónap leforgása alatt újralapátoljuk.

Bubla Éva, Schuller Marcsi, Győrfi Dóra és Simon Zsuzsi a szerdai KATA tüntetésen, a Nyugatinál.
Forrás: Facebook

Schuller Marcsi, képzőművész, tervező

Művészként nagyon érzékenyen érint ez a dolog, ugyanúgy, ahogy még számos művésztársamat. Grafikai és textiltervezés, bábkészítés vonalon mozgok. A bevételem nagyobb százalékát cégekkel, alapítványokkal leszerződve szereztem. Magánszemély nem gyártat reklámszatyrokat és nem terveztet céges logót. Gusztustalannak tartom a kormányinfó azon kijelentését, miszerint a fodrászoknak találták ki ezt az adónemet és szerintük mi csak használtunk egy kiskaput. Miközben minden tevékenységi kör elérhető volt a KATÁn keresztül. Amúgy pedig komoly EU pályázati pénzeket osztottak ki ilyen vállakozásoknak, mint amilyen az enyém is. Valójában kényszervállakozók vagyunk, azért választottuk ezt, mert nagyon más forma nincs, ha törvényesen szeretnél dolgozni, és még így is voltak olyan idők, amikor ennek is ki kellett nyögni a költségeit. Megtapasztaltam a munkavállalói létet korábban- sokkal nagyobb  a feketézés, a borítékos kiegészítés. Fogalmam sincs, mit hoz a jövő, tegnap úgy informálódtam, hogy az általányadós vállalkozást szüneteltetni sem lehet. Rendesen informálódni sem volt időnk. Végtelenül el vagyunk keseredve, a kivándorlás lehetőségeit keressük. Kivárunk őszig. Hátha lesz valami változtatás. Addig is, minden tüntetésre elmegyek.