Szemle

Az erőszaknak és agressziónak való kitettség rendszerszintű – olvasható a Budapest Galéria új kiállításának kurátori szövegében. A Páldi Lívia kurátor által rendezett tárlat megnyitóján elhangzott beszédnek A mű felületén szeretnénk nagyobb publicitást adni.

Monica Bonvicini I do you című, a patriarchális intézményi struktúrákra reflektáló egyéni kiállítása a tér kialakulásában tapasztalható hatalmi viszonyokra kérdezett rá.

Egy Japánban rendezett magyar porcelántörténeti kiállítás kapcsán mesélt a rendszerváltás környéki kerámiakultúráról, és a mai helyzetről a kiállítás kurátora, Novák Piroska az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusa.

„A mai helyzet azért nehéz és összetett, mert kellene találni egy olyan kiutat, amely nem egyenlő a feladással vagy a hamis kibéküléssel” – Nemes Csaba képzőművész számos tiltakozó akcióban vett részt 2013-ban, a hazai kulturális politika fordulatát jelentő évben. A mű körkérdésére válaszol, amely 2013-ról, és az azóta eltelt tíz esztendőről szól.

A Szent Gizella kultuszát építgető Veszprém fontos kortárs művészeti kiállítóhelyén, a Művészetek Házában női művészek és nőművészek kerültek előtérbe ezekben a hónapokban. Szemléletváltás vagy megfelelési vágy az európai uniós értékrendnek? Esetleg magától értetődő döntések, választások?

Hárommilliárd euróra becsült vagyonával tavaly júniusi haláláig Heidi Horten a leggazdagabb nő volt Ausztriában. Képzőművészeti gyűjteménye és ékszerkollekciója nemzetközi szinten is a legjelentősebbek közé tartozott;, sorsukról eltérő döntéseket hozott.

Leonora Carrington szűkebb baráti és alkotói körébe tartozott, kevésbé ismert mexikói, magyar származású szürrealista fotós, Kati Horna életművéből látható kiállítás New Yorkban.

Marko Rodics a szocializmus alatt meg nem valósított művek fiktív rekonstrukcóit készíti el. Az Ismeretlen Magyar Művész megtalált vázlatai alapján dolgozik, amelyek a soha el nem készült művek terveit tartalmazzák. Aztán erre a művészre “rábukkan” Kubában is, ebből lesz az Ismeretlen Kubai Művész. Persze mindkettő, sőt, mindhárom ő maga. Többrétegű, bonyolult viszony a múlthoz, a jelenhez.

“Olyan mint egy crazy after!” – súgja oda nekem egy techno-maratonokon edződött, sokat látott barátunk, és igazat kell adnom neki. Az alaphangulat, mintha valami után lennénk. Posztapokaliptikus, mondhatnánk. És valóban sok minden után vagyunk. – A Hollow ‘Aura’ című performansza (vagy előadása?), a Trafóban.

Szombaton új művészeti intézmény nyílik Balatonfüreden, amely messze nemcsak a város kulturális arculatát formálja, hanem példát is szolgáltathat magángyűjtők és önkormányzatok  közcélú együttműködésére.

1987 nyarán Hamburgban egyedülálló „kiállítást” láthatott a nagyérdemű: Luna Luna címmel megnyitotta kapuit a világ első art-vidámparkja. Az eseményt dokumentáló angol nyelvű könyvet a Phaidon jelentette meg az év elején – összhangban a rendezvény újraélesztésére tett erőfeszítésekkel.

A sorozat ma a kortárs magyar rajzművészet egyik
legfigyelemreméltóbb opusza, amely párját ritkító színvonalon kötelezi el magát a figuratív kifejezésmód mellett. Ebből, a mára több mint félszáz darabból álló ciklusból mutat be egy kollekciót a The Space Galéria kiállítása.