Szemle

Szecesszió, humanista fotográfia, Duchamp-díj, Muybridge-ló és határátlépő konceptualitás e heti válogatásunkban.

Horváth Mátyásnak, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszék hallgatójának mesterszakos diplomamunkája, bár egy kisebb volumenű kiállításról van szó, mégis kiemelkedőnek mondható: aktuális és fontos kérdéseket feszeget kiérlelt elképzelésekkel és üzenettel.

Kockavetés, fokozatosan fenyegető figurativitás, a századelő öröme, lemezbe koncentrált lényegiség – ideális kiállítások böjtzáráshoz.

Szombat Éva legújabb projektjét összefoglaló fotókönyve, az Echo in Delirium továbbra is a kortárs boldogságkeresés gyakorlatait dokumentálja, ezúttal az 1980-as és főleg az 1990-es éveket megidéző nosztalgiát helyezve a középpontba.

Az A mű 50-es toplistájának első 10 helyén tavalyhoz és az utóbbi évekhez képest szinte csak helyezésbeli különbségek vannak. Akadnak azonban, akik sokkal befolyásosabbnak ítéltettek, mint korábban, és vannak új szereplők is a listán.

Tandori és Trapp, erőmező és torz tér, sajátos létmód mint médium, szeriális megközelítések, valamint párhuzamos múltak e heti válogatásunkban.

Statikus mozi, kezdő- és végpont, árnyéknemzedék és munkásmozgalom, hitvallás és a múzeumi könyvelő kedvenc műve. Izgalmas és tartalmas kiállítások e heti válogatásunkban is.

Egyéni kiállításon mutatja be Konok Tamás életművét március 20-tól a londoni Annely Juda Fine Art – adta hírül a művészt képviselő Molnár Ani Galéria.

A hatgyermekes anya első kerámia-kiállítása a mitológiát, az anyaságot és a szexualitást öleli fel.

Fémtestek, oszcilláló vizualitás, szintetizáló analízis, kifordított porcelán, parabolikus vonalak és osztrák-magyar fotósógorság – tavaszodó kiállítási körkép.

Martin Henrik kiállítása nem adja magát könnyen. A művészt a kurátori kísérőszöveg szerint a nyugati és keleti metafizikai gondolkodás inspirálja. Alkotásai az érzékeken túli megismerés tárgyai, központi témája a létezés transzcendenciája, valamint az individualitás meghaladása, ami a valóság mélyebb megértésének alapfeltétele. Megpróbáltunk közelebb kerülni hozzá.

„1985-öt írunk… az Iparra járó csajok mindig nagyon jól néztek ki, mert a ruháikat maguk faragták – ettől volt persze egy sajátos iparos kinézetük. Mi, fiúk meg kijártunk az Ecserire szép, fehér, nagyapáink korabeli vászoningekért, és befestettük, vagy befestették nekünk a lányok. Akár feketére. Ezen a képen pont egy ilyen ing van rajtam” – meséli Czeizel Balázs fotóművész és grafikus az Időről időre – 1985 című könyvből építkező installáció bemutatásakor. A március 11-ig látogatható kiállításról vele és Zsigmond Gáborral, a Főfotó Galéria egyik tulajdonosával beszélgettünk.