társadalom

Bár szeptember közepén megnyílt a berlini Humboldt Fórum utolsó, a közönség elől eddig elzárt része is, a Németország legnagyobb kulturális célú beruházását övező viták még nem jutottak nyugvópontra.

„A műveket végigböngészve kiviláglik: a sok esetben rettegett vagy épp idealizált mesterséges intelligenciák leginkább saját rossz tulajdonságainkat tükrözik; így valójában nem is a technológiai fejlődéstől félünk, hanem attól, hogy az MI épp olyan előítéletes és gyarló lesz, mint az ember” – Sárai Vanda írása.

Máli Fanni a fotográfus szerepkörével foglalkozik, sorozatának témája a beilleszkedés, az a folyamat, ahogy idegenből partnerré válik egy cigány közösségben. Képei dilemmáznak, a fotográfust mutatják, ahogy keresi a helyét, kötődni próbál, ad és elvesz; a cigánycsaládétól eltérő státuszát jelzi, majd háttérbe szorítja, a különböző kulturális terek között utazik.

Az élete nagy részét az óbudai Goldberger Textilgyárban eltöltött erdélyi örmény származású Olaszné Zakariás Anna idén 93 éves, és ma is alkot. Az orvosi egyetemre is felvették, de állítja, hogy textilművészként sokkal jobban járt: máig rengeteg öröme van a munkájában….

2001-ben robbantották fel a tálibok a Bámiján-völgyben a VI. században sziklafalba vájt hatalmas Buddha szobrokat. Most azonban több jel is arra mutat, hogy a hatalmon lévő kormány, az Afganisztáni Iszlám Emirátus (IEA) megbánhatta a turisztikai vonzerővel is bíró helyszín pusztítását. Ám ez még nem garancia arra, hogy ne induljanak a műemlék-megóvást ellehetetlenítő beruházások a területen.

A Verbund-gyűjtemény annak a folyamatnak a része, ahogy az 1970-es évek (neoavantgárd) művészetének feminista tematikájú művei a posztmodern diskurzusok gyakorlati térnyerése után egységbe rendeződtek az új évezredben, és a női egyenjogúságért folytatott harc égisze alatt a kánon új, megkerülhetetlen halmazává váltak.

“Az egyik fontos téma a dekolonizáció, annak megvitatása, hogy miként lehet az intézményi struktúráinkból, a gondolkodásmódunkból a gyarmatosító múltból eredő, a fehér felsőbbrendűségen és a színes bőrűek diszkriminációján alapuló, még mindig létező, mélyen gyökerező protokollokat eltörölni.”

A napokban interjú jelent meg a hvg360-on egy hazai értelmiségivel. Szavai szomorú módon példázzák azt az attitűdöt, amely úgy simul bele a totálissá váló rendszerbe, hogy részleges autonómiának hiszi a teljes szabadsághiányt, szabad kritikának a morgás jogát és nem mutat túl sok együttérzést azokkal, akiket az elmúlt tizenkét évben földbe tapostak.

A múzeumokat tömörítő nemzetközi szakmai szervezet, az ICOM prágai közgyűlése a múzeum fogalmának új definíciójával is foglalkozott. A korábbi tervezet számos demokratikus alapértéket ölelt fel, ez mostani szűkebb és szürkébb lett.

Közösségi oldalán számolt be egy művész arról, hogy egy, a veszprém-balatoni kulturális fővárosi évhez tartozó program során arra próbálták rávenni, tervezett munkájából hagyjon ki bizonyos fogalmakat és kifejezéseket.

Jól látható módon elhelyezett táblával kell jelölni a múzeumokban azokat a műtárgyakat, amelyeket a nácik zsidó tulajdonosoktól vettek el.

Újabb műalkotáshoz ragasztották oda magukat klímaaktivisták Olaszországban. A célpont most a modernista haladáseszmény egyik megtestesítője volt. A szoborban nem esett kár. A múzeumi figyelemfelkeltő akciók pedig az utóbbi időben szintet léptek.