Szemle

A dokumentálás mellőzése, egy kutya álmodása, az ideológia akarása, a szajkó utánzása, a gyaloglás folytatása – kiállítások ajánlása.

Gadó Flóra kurátori válogatása személyes tapasztalataink újragondolására ösztönöz, miközben felszabadító élményt kínál: a gyászról és a halálról úgy is lehet gondolkodni, hogy közben közelebb kerülünk az élethez.

A fotográfus Hitel nincs című sorozatában Kelet-Magyarország hátrányos helyzetű térségeinek még működő kocsmáit dokumentálja, személyes emlékeken és a helyi közösségek történetein keresztül mutatva be a vidéki társadalom változásait. A fődíjjal 2,5 millió forint pénzjutalom jár, emellett a művész 2000 eurós támogatást kap projektje külföldi bemutatására, amelynek 2027-ben a bécsi Krinzinger Schottenfeld Galéria ad otthont.

Nők a vászon mögött, sorkatonák az árnyékszék előtt, függönyök képszélek mellett, életmű barátok között, tekintetek a festői történés súlypontja alatt.

Hogyan reagált a kortárs művészeti szcéna a művészi szabadság fokozatos beszűkülésére, és mit árulnak el a szakma ellenállási és alkalmazkodási stratégiái az elmúlt másfél évtizedről? Menesi Attila DLA értekezése a 2013 és 2027 közötti magyarországi időszak kultúrpolitikai folyamatait, a művészeti intézményrendszer átalakítását és a szakmai közeg reakcióit vizsgálja.

Műpártoló kultúrdiplomata a hidegháborúban, tabudöntő őszinteség a gyászoló testben, mechanomorf alakok síkban és térben, jelküszöb a festészet közegében, kortárs kozmológia a képi struktúrában, nemzetközi vásárkavalkád a sportcsarnokban. Heti mustra.

A japánpapír egyszerre lehet könyv, lámpás, esőkabát, szamurájfegyverzet, legyező vagy akár többméteres szélzsák – miközben művészeti alkotások hordozójaként is évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum új kiállítása, melynek középpontja egy évtizedekig raktárban rejtőző, Xántus János expedíciójáról származó papírminta-gyűjtemény, bemutatja, hogyan lett a növényi rostokból készült papír a japán kultúra egyik sokoldalú és különleges anyaga.

Fetisizált nőképek, Tàpies grafikái, a séta mint esemény, a kalóz macskája, egymással játszó csipkék – válogatás friss budapesti kiállításokból.

Berény Róbert híres Bartók-portréjának több mint egy évszázados, kalandos vándorlása idén Bázelben ért véget. A festmény, amely az első világháború idején tűnt el, évtizedekkel később váratlanul került elő az Egyesült Államokban, majd hosszú jogi és öröklési procedúrát követően a Paul Sacher Alapítványhoz került. A legújabb fejlemény szerint immár véglegesen az alapítvány tulajdona. Ez azt is jelenti, hogy a modern magyar festészet e fontos alkotása előtt újra megnyílhat az út a nyilvános bemutatás felé – és remélhetőleg néhány éven belül Budapesten is látható lesz.

Nyílt Struktúrák, felszakadó földfelszín, neo-geo művek, szemafor kápolna és apró kölcsönhatások várják a látogatókat a kiállítóterekben.

Anton Prinner ma még kevéssé ismert Magyarországon, pedig 1902-ben itt látta meg a napvilágot – Anna Prinner néven. Festőként, grafikusként, szobrászként és keramikusként is egyedülálló világot teremtett. A Musée Magnelli október 28-ig megtekinthető nagyszabású kiállítása most a Cannes melletti Vallaurisban töltött éveinek fontos darabjait mutatja be az egyiptomi mitológiát idéző kerámiáktól a monumentális faszobrokon és ezoterikus sakk-készleten át a különleges grafikai munkákig.

A Banco Santander egykori székházából David Chipperfield tervei alapján született meg a Faro. A kulturális központ a bank művészeti gyűjteményének ad új otthont, miközben Santander városának mindennapi életébe is szeretné beépíteni a művészetet.