Egyszemélyes zendülés – A mű heti ajánlója
Fetisizált nőképek, Tàpies grafikái, a séta mint esemény, a kalóz macskája, egymással játszó csipkék – válogatás friss budapesti kiállításokból.
Kassák Múzeum /// JANUŠKO KLAUDIA: Késem alatt
„Januško Klaudia Késem alatt című egyéni kiállítása a női test alakíthatóságának ellentmondásaiból indul ki. A módosítás önalakítást ígér, ugyanakkor azokhoz a normákhoz is igazodik, amelyek kijelölik, milyen test számít kívánatosnak. A szépészeti beavatkozások és a videójátékok testre szabható karakterei itt egymás mellé kerülnek: mindkettő az Én egy másik változatának lehetőségét kínálja.
A videójátékok női szereplői régóta visszatérő figurák Januško munkáiban. A fetisizált nőképeket kifordítja, miközben megtart valamit abból a túlzó és egyben vonzó képi világból, amelyből származnak. A Késem alatt ezt az érdeklődést mozdítja tovább a szépészeti beavatkozások és a fizikai test alakíthatósága felé. Fanyar humor tartja nyitva a feszültséget erőszak és vonzerő között.”
2027. február 7-ig
Magyar Nemzeti Galéria /// Művészet és spiritualitásVálogatás Antoni Tàpies grafikai műveiből
„Antoni Tàpies (1923–2012) sokoldalú művész volt: alkotói pályája során nemcsak festményeket, szobrokat, kerámiákat, grafikai nyomatokat és könyvillusztrációkat készített, képzőművészeti munkássága mellett elméleti írások szerzőjeként is jelentős hírnévre tett szert. Bár elsősorban festészetéről és monumentális anyagképeiről ismert, grafikai munkássága életművének meghatározó területe. Grafikái festészetével párhuzamosan fejlődő, önálló alkotások, amelyeken ugyanazok a motívumok, szimbólumok és filozófiai kérdésfelvetések jelennek meg, mint a vásznain.”
Vegyes technika, szalma, papír, 350×495 mm
Fotó: Szépművészeti Múzeum, Budapest
2026. november 22-ig
Ludwig Múzeum /// Walk This Way. A gyaloglás művészete
„A gyaloglás az emberi mozgás egyik legalapvetőbb formája, amely túlmutat annak nyilvánvaló praktikus, mindennapi funkcióján: kultúrtörténeti jelenségként, a megismerés és a gondolkodás eszközeként, művészeti aktusként, valamint filozófiai módszertanként is értelmezhető. A vizuális művészetekben olyan gyakorlatokra vonatkoztatható, amelyek a sétát központi folyamatként, eseményként, élményként vagy eredményként helyezik előtérbe. Kultúrtörténeti eredete az ókorba nyúlik vissza, majd a művészet 20. századi története során fokozatosan emancipálódik, önálló művészeti diskurzussá és kiállítási témává válik. Az 1921-es dadaista túrától kezdve – amely az első olyan akció, ahol a séta aktusa volt a művészeti tartalom – a szürrealisták cél nélküli bolyongásain és a lettrista városi sodródásokon (dérive) keresztül érintkezik a fluxussal (a mindennapi élmények művészetté emelése), majd a szobrászat kiterjesztett értelmezési mezejének dematerializációs törekvéseivel.”
A művész és a Meyer-Riegger Galerie jóvoltából.
2027. január 31-ig
Longtermhandstand /// Lőrincz Áron: Jolly Roger Gives Me Shade
„A megnyitó estéjén debütál a Pirate című kísérleti rövidfilm, amelyet Lőrincz Áron és Bonta Luca közösen készítettek, a Longtermhandstand közreműködésével. A kiállítás és a film ugyanabból a világból indul ki: a nagyvárosi lét zajából, abszurditásából és szédítő ritmusából, valamint abból a kérdésből, hogyan őrizheti meg az ember saját szabadságát és belső világát mindezek közepette. A Pirate egy modern kori kalóz zendülésének története a világ őrületével szemben. Társa és cinkosa egy macska, akivel együtt saját harmóniájukat keresik. A film főszereplője egy festő, aki művészetén keresztül egy lehetséges egyéni utat mutat fel: hogyan lehet a saját szabályaink szerint élni egy olyan világban, amely folyamatosan megpróbál magával sodorni. A film nem a társadalom kritikájaként közelít ehhez a világhoz, hanem egy személyes lázadás történeteként. Örömökön, nehézségeken és hétköznapi dilemmákon keresztül teszi fel a kérdést: hogyan lehet szeretni a nagyváros zajos, szédítő életét minden hibájával együtt úgy, hogy közben mi magunk ne váljunk az őrület részévé? A kalóz Lőrincz Áron művészetének visszatérő figurája. Egyszerre kívülálló és résztvevő, aki nem menekül el a világból, hanem megpróbál saját szabályai szerint létezni benne. A Jolly Roger Gives Me Shade ezt a gondolatot viszi tovább a kiállítótérben, míg a Pirate mozgóképen tágítja ki ugyanezt az univerzumot.”
2026. november 15-ig
acb Bak Imre Space /// Ladik Katalin: Három csipke játszik
„A Három csipke játszik című kiállítás párbeszédet kezdeményez Ladik Katalin két műve között: az azonos című textilkompozíció és a hozzá tartozó hanganyag (2008), valamint a baltimore-i performanszát dokumentáló fotósorozat (1980) között. Mindkettőben a textil – pontosabban a csipke – központi szerepet játszik, és bár médiumban eltér a két mű, mindkettő a női testtel szoros kapcsolatban álló anyag az elrejtés és felfedés lehetőségeit tárja fel. A címadó kollázsban a művész szimbolikusan tárja fel a csipke rejtett történetét azáltal, hogy mintáit kottaként értelmezi.
A Performance, Baltimore című „anti-sztriptízben” – amely az ikonikus Blackshave Poem-jének egyik változata – szellemes trükköt eszel ki a közönséggel szemben, hiszen a teljes testét eltakaró fekete ruhák felett viselt csipkés fehérnemű semmi „látnivalót” nem rejtenek el. A textil Ladik alkotói gyakorlatának középpontjában áll; önálló anyagként használja textilkollázsaiban, a nők csendes munkájának és életüket szigorúan keretező társadalmi elvárások szimbólumaként, varrómintás kollázsaiban utalásként, valamint performanszaiban kellékként is, mindezt szellemes és lágyan kritikus, feminista módon.”
2026. október 30-ig
Borítókép: Tsai Ming-liang: Sand, 2018, Homegreen Films
