Szemle

Huszonötezer üvegnegatív és több százezer arc a trianoni határokon innen és túlról. Bata Tímea kurátorral a Néprajzi Múzeum legújabb fotótörténeti szenzációjáról beszélgettünk: hogyan vált egy száz évvel ezelőtti kényszerű gyűjtőmunka szinte megrendítően éles élménnyé, és miért érdemes belenéznünk a régmúlt fotográfusainak vágatlan valóságába.

Nyolcvannyolc éves korában érte a halál a háború utáni európai művészet egyik legmeghatározóbb alakját, aki radikális szemléletével és többek közt a figurák fejjel lefelé fordításával szabadította fel a festészetet a narratíva béklyói alól. Georg Baselitz távozása egybeesik legújabb, aranyba foglalt portréit bemutató velencei tárlatának megnyitójával, lezárva egy hat évtizeden át tartó, provokációtól és önvizsgálattól fűtött életművet.

Transzcendens kolorizmus, kompozíciós problémák, kérgesedő emlékezet, háborús károsanyag és a Bildung eszméje heti válogatásunkban.

A művészet náluk közügy, a részvétel pedig alapvetés. A tranzit.hu két évtizede kutatja a kánonon kívüli történeteket és építi a közép-kelet-európai szolidaritási hálót. Április 29-én a Józsefvárosi Múzeumban szakmai nappal és új kötettel ünneplik a jubileumot, központba állítva a politikai nyomás alatt álló utcáinkat és a feminista túlélési stratégiákat. Interjú Hegyi Dórával a független szcéna megtartó erejéről és a kollektív képzelet fontosságáról.

Politikai-etikai állítás, Michelin-térkép, a női erő megnyilvánulásai, a férfi érzelmi elérhetőségei, a tömegek éreztetése és elbizonytalanodó koordináták heti válogatásunkban.

Camille Claudel neve évtizedekig egyet jelentett a tragikus sorsú múzsa képével, a tours-i Musée des Beaux-Arts legújabb vándorkiállítása azonban végre megadja neki és kortársainak a méltó helyet a művészettörténetben. Az Au temps de Camille Claudel című tárlat egy olyan tehetséges női generációt emel ki a feledés homályából, amelynek tagjai a századforduló Párizsában, a férfiak uralta akadémiai világ ellenszelében is képesek voltak maradandót alkotni.

Szinte egyszerre fogalmazott meg ajánlást az AICA Magyar Tagozata és egy szakmai tömörülés – András Edit, Mélyi József, Nagy Gergely, Róka Enikő, Sasvári Edit – a Tisza-kormány számára a hazai képzőművészet jövőjéről.

Antropocentrikus kontroll, kelet-európai vizualitás, nem-nosztalgikus gesztus, érzéki munkák, imaginációs kontempláció – kiállítások virágba borulás idejére.

Vajon az adat az új arany, vagy csak egy újabb díszítőelem a festővásznon? Barabási Albert-László a hálózatelmélet világhírű kutatójaként érkezett meg a Műcsarnokba, hogy tudományos grafikonjait nagyapja festőhengerével avassa művészetté a Dataizmus című kiállításon.

Kelet-német nyilvánosság, luxuslakóházak a Föld körül, provence-i fotósok, napfényes otthon/haza, obszidián tükör és technikai önreflexió – kiállítások a történelmi hétre.

Hímzett olaj, spirális út, beavatási kör, fotótörténeti fotográfia, elenyésző nyom, biztonsági bunda – húsvéti tárlatok a fővárosban.

Egy kasseli kiállítás tapasztalatából indult, és egy nairobi nyomornegyedben teljesedett ki a Wajukuu Art Collective jövőformáló munkája. A helyszíni találkozás során világossá vált, mit jelent valójában a társadalmi elkötelezettség, amikor a művészet kézzelfogható változást hoz egy közösség életében. Pócsik Andrea kultúrakutató személyes élménybeszámolója Afrikából.