Sivák Zsófia nyerte a Capa-nagydíjat a vidéki kocsmák világát bemutató fotósorozatával
Sivák Zsófia nyerte a 2026-os Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat. A fotográfus Hitel nincs című sorozatában Kelet-Magyarország hátrányos helyzetű térségeinek még működő kocsmáit dokumentálja, személyes emlékeken és a helyi közösségek történetein keresztül mutatva be a vidéki társadalom változásait. A fődíjjal 2,5 millió forint pénzjutalom jár, emellett a művész 2000 eurós támogatást kap projektje külföldi bemutatására, amelynek 2027-ben a bécsi Krinzinger Schottenfeld Galéria ad otthont.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 2014-ben alapította meg az összesen ötmillió forint díjazású Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat, amellyel a magyar fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotókat ismeri el. Az idei döntősök október 28-án nyilvános, angol nyelvű prezentációkon mutatták be munkájukat a szakmai zsűri előtt, amely ezt követően zárt tanácskozáson választotta ki a győztest. A zsűriben David Campany, az amerikai International Center of Photography kreatív igazgatója, Wiktoria Michałkiewicz művészeti és kulturális menedzser, Sopronyi Gyula és Szombat Éva fotográfusok, valamint Manfred Wiplinger, a bécsi Galerie Krinzinger igazgatója foglalt helyet.
A Hitel nincs személyes indíttatású projekt: Sivák Zsófia a Heves vármegyei Kerecsenden nőtt fel, ahol gyerekkorában még hat kocsma működött. Ezek a helyek a társasági élet fontos színterei voltak, ahol az emberek nemcsak szórakozhattak, hanem információhoz és segítséghez is juthattak.
A fotográfus családjában ugyanakkor jelen volt az alkohol- és a szerencsejáték-függőség.
„Számomra a kocsma kettős jelentésű hely. Egyszerre kötődnek hozzá otthonos, sokszor kifejezetten vicces gyerekkori emlékek és nagyon nyomasztó tapasztalatok”
– fogalmazott a művész a sorozatáról.
Amikor felnőttként visszatért Kerecsendre fotózni, azt tapasztalta, hogy a korábbi közösségi élet jelentős része eltűnt: a hat kocsmából lényegében egy maradt, az is rendszertelenül működött. A fotózás ezután a környező falvakra, majd Borsod, Nógrád és Békés vármegyére, valamint Kelet-Magyarország más térségeire is kiterjedt. A különböző településeken hasonló folyamatokkal találkozott: az elvándorlás, a munkalehetőségek hiánya, a szegénység és az elöregedés egyaránt hozzájárul a helyi szolgáltatások megszűnéséhez és a közösségek elszigetelődéséhez.
A sorozatban a kocsmák bezárása nem pusztán a vendéglátóhelyek eltűnéseként jelenik meg. Ezek a terek sok helyen a mindennapi társas kapcsolatok egyik utolsó színterei, ahol a törzsvendégek a magány ellen is menedéket találnak.
Sivák a vendégekkel és a kocsmárosokkal folytatott beszélgetések során arra kereste a választ, milyen szerepet töltenek be ezek a helyek az ott élők életében. A portrék mellett a kocsmák tárgyvilágát, a különböző korszakokból megmaradt bútorokat, dekorációkat és házilag kialakított megoldásokat is megörökítette. A gyakran humoros vagy abszurd részletek egyszerre mutatják meg a szűkös lehetőségeket és az emberek találékonyságát.
A fotográfus pályázatában hangsúlyozta, hogy a Hitel nincs nem a magyarországi kocsmák átfogó felmérése, hanem személyes nézőpontból építkező képsorozat, amelyben a vidéki közeghez való kötődése és az attól való eltávolodása egyaránt megjelenik. A munkát könyv formájában tervezi lezárni. A képeket nem földrajzi vagy időrendi sorrendben, hanem asszociatív narratíva mentén rendezi majd el, hogy a különböző településeken készült felvételek fokozatosan egyetlen képzeletbeli kocsmává álljanak össze.
