kulturális politika

Egy elnöki rendelet a középiskolai végzettséggel egyenrangúvá tenné a már megszerzett diplomákat a görög színházi-, film- és táncművészeti felsőoktatásban.

Már menet közben jól látszott, hogy a jelentés egyvalamire biztosan nem lesz jó: nevezetesen az antiszemitizmus-vita lezárására és a tanulságok egyértelmű megfogalmazására.

„A közfinanszírozású, budapesti kiállítási intézményrendszer romokban. Nem kis részben a kormányzat által meghirdetett „kultúrharc” miatt, mely felszámolt, megosztott vagy működésképtelenné tett intézményeket” – írja Révész Emese vitaindítónak szánt cikkében.

Üzenet ez a javából a többi nagy kulturális intézmény igazgatójának.

Jónéhány művészeti projekt, hiába nyert el támogatást még tavaly a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA), nem kapott pénzt, sőt, sok esetben még támogatói okiratot sem látott. Nem általános a tendencia, az NKA bizonyos támogatásokat kifizetett, míg mások megakadtak.

A londoni British Museum szervezett dolgozói közül a látogatókkal foglalkozók és a biztonságiak fognak sztrájkolni – magasabb fizetésért és jobb munkakörülményekért küzdenek.

Lassan tíz éve lesz, hogy 2013 júliusában egy Fekete Györgyöt ábrázoló plakáttervvel elindult az Atelier Populaire, Király András képzőművész plakát-sorozata. Amely a látszat ellenére nem, vagy messze nem csak az MMA-ról szól.

Az orosz kulturális minisztérium egy feljelentő nyomán számon kéri a Tretyakov képtáron az állandó és időszaki kiállításaik bizonyos “morális és szellemi értékekkel való összhangját”. A minisztérium levélben sürgeti a kiállított művek revízióját.

A szenvedélyeket alaposan felkorbácsoló tavalyi Documenta tanulságait összefoglaló elemzés még nem készült el, de érkeznek életjelek Kasselből. Sok minden történik, de úgy tűnik, a 2027-es Documenta egyelőre nincs veszélyben. Pedig akár lehetne is.

A Kunsthalle Wien művészeti igazgatói tisztét az elmúlt években egy horvát női kurátor-kollektíva, a WHW tagjai látták el, de Bécs úgy döntött, mandátumuk lejártával nem hosszabbítanak velük szerződést. A döntés ellen több, rangos művészeti szakember tiltakozik.

A szemünk előtt változik az intézményrendszer és a köztér, szűkülnek a művészi szabadság lehetőségei és erre sokan azt mondják, ez mindig is így volt – mondja Menesi Attila képzőművész. Az érdekli, hogy a jelenlegi helyzetben milyen egyéni döntések, stratégiák alakulnak ki. De nem csak az foglalkoztatja, hogy mi van itt, hanem az is, hogy mi lesz.

A hanyatlás szimbólumáért nem kell messzire menni, elég elzarándokolnunk az egykori Moszkva tér mögé, ott ágaskodik a néhai Postapalotánál. A kulturális intézmények, a múzeumok egy jó része eközben zárva tart, bár már nem tudni, az energiaárak, vagy az általános pénztelenség miatt. De még így is van hova hátrálni!