kiállítás

Budapest mindennapjainak apróságai például az 1980-as évekből; időbeliség az ember és az épületek perspektívájából; gondoskodás, valamint a fény útjai a neuronpályáktól a párhuzamos univerzumokig – szeptemberi dúskálás a feléledt kiállítási szezon elején.

heti ajánlónk a végleteket idézi meg. Ezen felül szerepel benne az antropocén létállapot, s benne maga az antroposz élete/halála.

„Mindig is a provokáció, a botrány, a polgárpukkasztás vitte előre a művészet összes formáját. A provokáció hiánya a jólfésült, konformista szalonművészet, amelynek egyik irányzata az itt »cukiságnak« nevezett minőség.”

Nyárutó és őszelő határán – midőn, ahogy megy „a nevetős”, és jön a másik „komolykodva” – számos letisztult gondolat születhet akár múltról, származásról, hovatartozásról, családról. Ezekhez találni inspirációt eheti ajánlónk programjai között.

„Nem vágom miért, de nagyon megható volt ez a kiállítás! Gratulálok! Petőfi for President!” „Rosszindulatú az egész kiállítás, megint volt egy ürügy, hogy a sajátjainkat leszóljuk. Szégyen!” Milyen fotókiállítás az, amely ennyire ellentétes érzelmeket (és vendégkönyv-bejegyzéseket) tud kiváltani a látogatókból?

A nyár legvégére berobbant hőségben a Kiscelli Múzeum hűvös Templomterét és néhány Budapesten kívüli helyszínt ajánlunk.

Diverz ajánlónkban többségében vidéki programok szerepelnek: Somogyból, Baranyából – és a szezonjelleg okán természetesen Veszprémből és környékéről.

Tomás Saraceno a Serpentine Galleries-ben és a környéken bemutatott méhsejtszerű szerkezeteit a Kensington Gardensben élő állatok vették birtokba.

A természet kincsei mellett kifordított, megcsavart terek és idők szerepelnek e heti ajánlónkban – köszönhetően mindazon helyszíneknek, ahol épp nem tartanak nyári szünetet.

Elsősorban organikus és geometrikus formákon keresztül megfogalmazott grafikák, festmények és épületek állnak e heti ajánlónk fókuszában.

Egy fajsúlyos, a hátrányos társadalmi helyzetben élőket érő agresszióról, és elsősorban az erőszak rendszeréről szóló nemzetközi csoportos kiállítás tekinthető meg még a héten az óbudai Lajos utcában, a fővárosi fenntartású Budapest Galériában. A tárlat kurátorával, Páldi Líviávál beszélgettünk a bemutatott anyagon túl szakmai múltról, nemzetközi kapcsolatokról és a mai magyar kulturális szcénáról.