Nagy Gergely

A kasseli documenta eddigi talán legviharosabb kiadása volt az idei, amely június közepén nyílt és szeptember végével fejeződött be. Pedig voltak konfliktusok korábban is, mint ahogy maga a documenta sem probléma nélküli intézmény. A sajtóban a viharok elnyomták mindazt, ami száz nap alatt Kasselben még történt. De mi is történt?

A nemrég zajlott Art Market Budapest kortárs művészeti vásáron, a Knoll Galéria a standján bemutatott egy eddig nemigen látott művet. Egy régi-új festményről van szó, Birkás Ákos munkájáról: 1984-ben készült, egy tulajdonképpen azelőtt és azóta is példa nélkül álló összművészeti eseményre, a budapesti Plánum fesztiválra.

Majd a sötétben, pufidzsekiben beszélgetünk arról, hogy mi az, hogy múzeum, miközben szétszakad a társadalom kulturális szövete? Napjaink rezsikrízise nem lehet magánügy; a végsőkig ellen kellene állni annak, hogy privát, illetve konzumer terekbe szerveződjön ki a közintézmények feladata.

Művészek, kurátorok, művészetszervezők egyszerre. A MŰTŐ hat éve jelen van Budapest és a térség művészeti színterén. Artist run space, ez a meghatározás, ha a helyüket, helyeiket írnánk le. Kollektíva, ha a működésmódjukat. Nemrég zárult egy nagyobb kiállításuk, Ezt a vad mezőt ismerem címmel. A vad mezőről beszélgettünk, és arról, ami azon túl van.

A napokban interjú jelent meg a hvg360-on egy hazai értelmiségivel. Szavai szomorú módon példázzák azt az attitűdöt, amely úgy simul bele a totálissá váló rendszerbe, hogy részleges autonómiának hiszi a teljes szabadsághiányt, szabad kritikának a morgás jogát és nem mutat túl sok együttérzést azokkal, akiket az elmúlt tizenkét évben földbe tapostak.

Közösségi oldalán számolt be egy művész arról, hogy egy, a veszprém-balatoni kulturális fővárosi évhez tartozó program során arra próbálták rávenni, tervezett munkájából hagyjon ki bizonyos fogalmakat és kifejezéseket.

A kultúra lehet egy, de nemigen lehet egységes: párhuzamos kulturális kánonok élnek egymás mellett, és bármennyire utópisztikusan is hangzik ez mifelénk, élhetnének békében. Ám maga Demeter Szilárd is egyfajta párhuzamosságot képvisel, hiszen egyszemélyes intézményként a kulturális politika központi figurája, kultúrpolitikusi ambíciókkal.

Ez itt nem átállás vagy átállítás, hanem leszámolás. Egy társadalmi krízis tudatos előidézése. Statáriális intézkedés, amelyről pontosan lehetett tudni, kiket céloz. Vélemény.

Egyetlen nap alatt átnyomta a kormányzat a törvényhozáson a KATA törvény megváltoztatását, amely gyakorlatilag egyet jelent ennek az adózási formának a kivégzésével. A KATA nagyon sok művész, alkotó, kreatívipari dolgozó számára is megnyugtató megoldás volt – eddig. Őket kérdeztük: mi lesz most?

A tényt, hogy a budapesti Atrium színház a kényszerű bezárással néz szembe, nehéz másnak látni, mint a direkt cenzúra felé tett kormányzati lépések egyenes következményének. Amit eddig csak a NER perifériáján mozgó figurák követeltek, az ma kezd hivatalossá válni a hazai kulturális politikában.

Amikor ezen a cikken elkezdtünk gondolkodni, akkor még úgy tűnt, arról a könyvről szól majd, amely egy izgalmas kortárs művészeti projektet örökít meg, illetve ír körül. Aztán a könyv megjelenése felszínre hozott újabb történeteket.

Művészeti esmemény művészek nélkül? Nem egészen. Bár civil kollektívák, aktivista csoportok, alkotóközösségek a főszereplők, itt nagyon is a művészet eszköztárát használják csak nem éppen a művészet galériás-múzeumi értelmében. Ahonnan az idei documenta táplálkozik, az a társadalmi konfliktusok terepe.