Szemle

A kortárs művészeti világ egyik legfontosabb, “felfedező jellegű” nagyeseménye a Manifesta idén egy megosztott városba, Pristinába ment. És egészen mást talált, mint amire elsőként gondolnánk.

Keveset tudunk Törökország független művészeti színteréről. Arról meg, ami nem Isztambulban vagy Ankarában történik, még kevesebbet. A Kis-Ázsiaként is számontartott Anatóliai-félsziget független művészeti színterén pedig nagyon izgalmas csoportokat, helyeket, szervezeteket találni.

Megfog és nem ereszt a neonzöld. Nem kisebb ambícióval indult a Youhu projekt, mint felmutatni és kanonizálni azokat a fiatalokat, “akik az elmúlt évtized művészettörténetét írták.” Kiállítás és impozáns könyv, tetőtől talpig az idei nyár divatszínében. Milyen előzményekhez kapcsolódik és mennyire releváns ez a nagy válogatás?

Ez itt nem átállás vagy átállítás, hanem leszámolás. Egy társadalmi krízis tudatos előidézése. Statáriális intézkedés, amelyről pontosan lehetett tudni, kiket céloz. Vélemény.

Fókuszban a szimmetria, az összemérhetőség. Ember és űr viszonya, a kozmikus távlatok kifelé és befelé, a lélek mélyeire. Az űr, a pécsi m21 galériában.

A kozmikus és a magántörténelem egymásba nyomódó, azonos időben megjelenő képszegmentumai. Újraírt traumák – sötéten fénylő békeidők. Hívószavak Csáky Inda Galériában látható műveihez. 

Ismerős helyzet? A családi ebédnél politikai törésvonalak osztják meg az asztalnál ülőket. Vannak témák, amelyeket jobb, ha nem hozunk szóba. A törésvonalból szakadék lesz, a konfliktusból szakítás. Egy, a szociodráma eszközeit használó projekt és film a polarizáció témáját vette célba.

Egyetlen nap alatt átnyomta a kormányzat a törvényhozáson a KATA törvény megváltoztatását, amely gyakorlatilag egyet jelent ennek az adózási formának a kivégzésével. A KATA nagyon sok művész, alkotó, kreatívipari dolgozó számára is megnyugtató megoldás volt – eddig. Őket kérdeztük: mi lesz most?

Nem azért ültetünk növényeket, gyűjtünk otthon szelektíven, viszünk vászontáskát a bevásárláshoz, járunk biciklivel, mert trendi, hanem azért, mert hiszünk abban, hogy a kis lépések is fontosak. A művészek kis lépései is. Van, aki lép és van, aki nem.

Olyan valóságpercepcióról beszélünk, ahol a bennünk lüktető életenergia úton útonfélen felpezsdülhet, csak az egyénen múlik. Egy képzőművész állva hagyta a teljes hazai művészeti mezőnyt – média megjelenések számában mindenképpen.

Egyes hírek szerint áprilisban kellett volna megnyílnia annak az olaszországi múzeumnak, amely egy régóta problematikus gyarmati gyűjteményre alapszik, a kolonialista múlt újragondolását célozza és a meggyilkolt újságírnő, Ilaria Alpi nevét viseli. Egyelőre nem nyílt meg. Miért?

A tényt, hogy a budapesti Atrium színház a kényszerű bezárással néz szembe, nehéz másnak látni, mint a direkt cenzúra felé tett kormányzati lépések egyenes következményének. Amit eddig csak a NER perifériáján mozgó figurák követeltek, az ma kezd hivatalossá válni a hazai kulturális politikában.