Erdei Krisztina

Ökológiai-kulturális program-parádé zajlott augusztus utolsó hétvégéjén Tihanyban és Örvényesen, ahol művészek, természettudósok, néprajzosok és gazdálkodók, a Balaton jövőjének biztosítása érdekében tett összefogásába lehetett betekintést nyerni. Képeink az idén másodszorra megszervezett Balatorium rendezvényeiről.

„Jules és felesége nyitott házasságban élnek. A gyerekek ebben a szokatlan, szabad párkapcsolati miliőben nőttek fel, néhányuknak mára már saját családjuk van. A fotográfus eleinte a família és az életükben jelenlévő szeretők adta különös dinamika vizuális ábrázolását tűzte ki célul, mivel azonban Csenki a gyerekek generációjához tartozik, a hangsúly egy idő után áttevődött a fiatalok érzéseire, traumáira is” – Csenki Bianka fotókönyvét Erdei Kriszta mutatja.

Számos jelentős fotográfus kötődik Szentendréhez és környékéhez, ezért is kapott helyet a Vajda Múzeum épületében a Ferenczy Múzeum Centrum új kiállítóhelye, amely kifejezetten a fotográfiának dedikált hely. A PhotoLab második éve mutat be új fotóprojekteket. A vezetőjét, Kopin Katalint kérdeztük a helyről és saját kurátori gyakorlatáról.

Hazatérés szimbolikusan és valóságosan is: Szabó Benke Róbert fotográfus visszaköltözött Szabadka mallé, Törökkanizsára. Itt pedig életre keltett egy helyet és a Kulturna Zona most eleven, rendszeresen kiállításokat és eseményeket szervező kulturális térré vált. És szép lassan kiderült, hogy Bácskában egyre izgalmasabb folyamatok zajlanak.

Miközben ember és ember sem tud békét kötni, addig akadémiai berkekben és a művészetek területén az antikvitás óta fennálló emberkép és normatív rendszer átgondolása zajlik. A korábbi hierarchiák felbontása a cél. – Nagy Iza kiállításáról.

December 28-án, egy tragikus baleset következtében elhunyt Móricz-Sabján Simon fotóriporter, dokumentarista fotográfus. Ebben a cikkben néhány emlékezetes munkáját elevenítjük fel, melyek a sajtófotó és az autonóm fotográfia határterületén mozognak és a hiteles vizuális tájékoztatás innovatív útjait keresik.

Bert Danckaert PhD kutatásához készült fotósorozata nem úgy sikerült, ahogy előre tervezte.  Tapasztalatait egy különös, szakmai és irodalmi szövegeket ötvöző kisregényben tárja az olvasó elé. Az első és második rész után a harmadik részt közöljük. Kudász Gábor Arion fordítása.

A Paris Photo, a világ legnagyobb olyan vására, amelyet kizárólag a fotográfia médiumának szentelnek, idén több mint 60 ezer látogatót vonzott. Sorban állás, hatalmas forgatag, nagyon különböző minőségű alkotások valamint ambíciózus programok fogadták az érdeklődőket a három szekcióban. 

Mire jó a vízitorma a fotográfiában? Fel lehet-e eleveníteni a kortárs művészetben olyan fotótechnikákat, amelyekhez nem kell kamera, miként lehet használni ezeket és mit mondanak? Almudena Romeróval budapesti kiállításán beszélgettünk.

Bert Danckaert PhD kutatásához készült fotósorozata nem úgy sikerült, ahogy előre tervezte. Projektje egyaránt szól a kulturális különbségekről, a művészeti doktori képzés nehézségeiről és egy alkotói folyamat buktatóiról. A második részben a fotografikus kép és a színház kapcsolatáról gondolkodik a szerző.

Ahogy a kollégák, én sem igazán voltam tisztában a művészeti kutatás mikéntjével. Hallomásból értesültem a konzervatóriumi színiprofesszorokról, akik elutasították annak lehetőségét, hogy beállva a sorba „kutassanak,” mert szerintük alkotói gyakorlatuk önmagában egyfajta kutatásnak minősül. De vajon megfelelt-e mindez az egyetemi szintű kutatásnak? – Bert Danckaert belga fotós a művészeti doktori paradoxonáról. Első rész.

Máli Fanni a fotográfus szerepkörével foglalkozik, sorozatának témája a beilleszkedés, az a folyamat, ahogy idegenből partnerré válik egy cigány közösségben. Képei dilemmáznak, a fotográfust mutatják, ahogy keresi a helyét, kötődni próbál, ad és elvesz; a cigánycsaládétól eltérő státuszát jelzi, majd háttérbe szorítja, a különböző kulturális terek között utazik.