Szemle

Tizenkét év, több mint kétezer új vagy felújított emlékmű, zömmel emlékévek keretében. Miért kell ennyi emlékmű és mit jelent, hogy ennyi van belőlük? Mennyiség vs minőség: az elmúlt három kormányzati ciklus emlékezetpolitikája a közterek és a számok felől nézve.

Bert Danckaert PhD kutatásához készült fotósorozata nem úgy sikerült, ahogy előre tervezte. Projektje egyaránt szól a kulturális különbségekről, a művészeti doktori képzés nehézségeiről és egy alkotói folyamat buktatóiról. A második részben a fotografikus kép és a színház kapcsolatáról gondolkodik a szerző.

A Beke László-féle, brilliáns Műalkotások elemzése a gimnáziumok I-III. osztálya számára című kiadvány óta jelentős átalakuláson ment keresztül a hazai tankönyvkiadás. Az ifjú korosztályokat célzó ismeretterjesztő kiadványok széles tematikus spektrumot lefedve már rég elhagyták ezt a terrénumot. A gyermek olvasó is céltábla mint fogyasztó, ám helyette többnyire mi, felnőttek választunk. Könyvszemle, első rész.

Majd a sötétben, pufidzsekiben beszélgetünk arról, hogy mi az, hogy múzeum, miközben szétszakad a társadalom kulturális szövete? Napjaink rezsikrízise nem lehet magánügy; a végsőkig ellen kellene állni annak, hogy privát, illetve konzumer terekbe szerveződjön ki a közintézmények feladata.

A Just Stop Oil aktivista csoport 2022. október 14-én újra lecsapott: Van Gogh Napraforgók című festményét paradicsomlevessel öntötték le, majd a kordonon átlépve a falhoz ragasztották magukat, és ott térdelve beszédet tartottak. A világ felhördülése a Holdon is hallatszott. De mi zajlott valójában?

A bécsi Curated by című programsorozat idei hívószava és vezérmotívuma a KELET, így, magyarul és csupa nagybetűvel. A kurátori elgondolás szerint a kelet-nyugat dichotómia jelentéstartománya alig valamit mozdult el az elmúlt száz évben. Ebben a fogalmi keretben jött létre két magyar kurátor kiállítása a város egyik leghíresebb kereskedelmi galériájában.

Régi dilemmát vet fel levelében az egyik legismertebb német festő: hogyan kezeljék a múzeumok a náci kultúrpolitika érvényesítésében aktív szerepet vállalt művészek munkáit. Adolf Ziegler A négy elem című triptichonjáról, Hitler egyik személyes kedvencéről van szó.

Ahogy a kollégák, én sem igazán voltam tisztában a művészeti kutatás mikéntjével. Hallomásból értesültem a konzervatóriumi színiprofesszorokról, akik elutasították annak lehetőségét, hogy beállva a sorba „kutassanak,” mert szerintük alkotói gyakorlatuk önmagában egyfajta kutatásnak minősül. De vajon megfelelt-e mindez az egyetemi szintű kutatásnak? – Bert Danckaert belga fotós a művészeti doktori paradoxonáról. Első rész.

Bár szeptember közepén megnyílt a berlini Humboldt Fórum utolsó, a közönség elől eddig elzárt része is, a Németország legnagyobb kulturális célú beruházását övező viták még nem jutottak nyugvópontra.

„A műveket végigböngészve kiviláglik: a sok esetben rettegett vagy épp idealizált mesterséges intelligenciák leginkább saját rossz tulajdonságainkat tükrözik; így valójában nem is a technológiai fejlődéstől félünk, hanem attól, hogy az MI épp olyan előítéletes és gyarló lesz, mint az ember” – Sárai Vanda írása.

Hogyan lehet egy téglával betörni a bank ablakát, ha még ahhoz sincs erőnk, hogy kikeljünk az ágyból? – teszi fel a kérdést a Trafó Galéria aktuális kiállítása. Abban az intézményben, amelynek szinte teljes pénze az ukrajnai inváziót követően bedőlt orosz Sberbanknál volt.

A ’60-as évek berlini radikalizmusától, az egyik első ottani filmfőiskolás generáció tagjaként a mozitól a kiállítótermekig jutott. A filmkészítő, vagy inkább mozgóképes művész tíz alkotása most Budapesten látható.