kiállítás

Elkerülhetetlen bizalomvesztés, tudatalatti érzelmek, irányított véletlen, mexikói kontextus, tiszthelyettesi pirográfiák, kőbányai pincerendszer – valódi műélmények az elkövetkező napokra.

A Blinken OSA Archivum Centrális Galériájában március 8-ig látható Nézőpontváltás: Ha a berlini szél fújja a zászlómat… című kiállítás a hidegháború kulturális diplomáciáját idézi fel. Egyúttal azt a törékeny állapotot vizsgálja, amelyben a művészi autonómia és a geopolitikai realitás találkozott, megteremtve egy ideiglenesen birtokolható szabadság lehetőségét.

Lebomló alapanyagok, klasszikus műtermi pózok, közbeeső állapotok, hangsúlytalan végpontok, imaginatív flâneur-ök: fűtött kiállítótermek válasza a visszatért mínuszokra.

Nagyterem, rendszerváltás, kvázi-barokk, képbelépés, valamint a kanonizáció strukturális hiányosságai: aktuális ajánlónk igazodási pontjai.

Húsz év után új helyszínre költözött a Kisterem: a galéria 2026-tól a Ráday utca 33/B alatt működik tovább. A név és a szakmai profil változatlan marad, de a korábbinál nagyobb kiállítótér új lehetőségeket teremt a galéria számára. Az új helyszín február 11-én 18 órakor Molnár Zsolt (1989) legfrissebb munkáit bemutató kiállítással nyílik meg – adta hírül a galéria.

Az alábbiakban Andrási Gábor művészettörténész, A mű elődje, a Műértő főszerkesztőjének írását tesszük közzé, mely Imre Mariann Mulandóság rögzítése: test–lélek című kiállításának megnyitóján hangzott el a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben. A kiállítás  március 7-ig tekinthető meg.

Installatív tér, mitikus múlt, (már megint) ittlévő szerelem, rögzített mulandóság, fény felé fordult figyelem – télvégi ajánlónkban.

Hogyan változik meg a fotográfia, ha a fotós már nem a valóságot, hanem az internet kollektív képtárát figyeli? Zagyvai Sári aiOTYPE című fotókönyve mesterséges intelligencia által generált, nem létező tájakat mutat be, miközben az analóg fotográfia eszközeivel formálja őket érzékien tapinthatóvá. A kötet egyszerre reflektál a képalkotás technológiai fordulatára és arra az egyre sürgetőbb kérdésre, hol húzódik a határ valóság, emlékezet és mesterségesen létrehozott látvány között.

A konkrét-konstruktív művészet hazai története elképzelhetetlen nélküle, mégis ritkán szólal meg interjúban. Közelgő 80. születésnapja alkalmából Haász István pályájáról, tanításról és tanulásról, a tér megszállottságáról, a „Haász-sárga” születéséről, morális ellenállásról és a művészet mindenkori oppozíciós szerepéről beszél – kompromisszumok nélkül.

Zékány Dia tizenhárom éve fest zsúfolt enteriőröket, gyűjtögető emberek kaotikus belső tereit. A Barabás Villában január 30-ig megtekinthető Négy fal között című kiállításában azonban az oilstick-kel készült színes káoszkavalkád mellett egy rendkívül érzékeny sorozatot is bemutat, mely a posztpartum, azaz a szülés utáni depresszió nehéz tapasztalataiból inspirálódott. A képeken látható fullasztó, de fénynyalábokkal mégis lágyan átszőtt terek sok anyának okozhatnak ismerős érzéseket a kisbabás korszakból. Az ilyen tér egyszerre szorongat és ölel körül lágyan.

Metafestmény, gyermeki transzcendencia, interperszonális élmények, otthonos otthontalanság, húsbavágó máshollét – válogatás a februárba hajló programhét kiállításaiból.

Az alkotó egó felszámolása, apahiány mint kulturális szimptóma, Erdély Miklós újraaktivizálása, Herczeg Klára-díjazottak, a művészfeleség vázlatfüzete és Komoróczky vizuális dalciklusa – megannyi látogatásra érdemes kiállítás heti válogatásunkban.