kiállítás

A pillanatnyiságra utaló címre rácáfolva több mint 10 hónapig tartja kiállításban a tekintélyes Tate Modern Pierre Chen tajvani gyűjtő kollekciójának darabjait a múzeum saját gyűjteményéből származó művekkel kiegészítve. Az eljárás sok kritikust késztetett szemöldökfelhúzásra, ugyanis a Capturing the Moment című tárlat alibi koncepciója nagyon vékonyra sikeredett. Maguk a remekművek azonban mégiscsak elviszik a show-t.

Akár ajándék vásárlása, akár saját gyűjtemény gyarapítása céljából, de érdemes körbenézni a műalkotásokat kínáló karácsonyi vásárokon. Főleg, ha a vásárlás egyben fontos támogatást is jelent – mint például a PATRON esetében, melyet a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület szervez.

Mi számít rendnek és rendetlenségnek? Mondható-e pozitívnak az egyik a másikkal szemben? Ezen kérdésekhez is kapcsolhatók aktuális ajánlónk témái; továbbá térképre kerül egy új kiállítótér: a CEU Nyitott Galéria. Kedves Olvasó, Ön A mű heti, minden csütörtökön jelentkező kiállítás- és…

Lassan az X generációhoz tartozó magyar alkotók is kezdenek öregedni, sőt, egyre gyakrabban jön fájdalmas hír egyikük vagy másikuk idő előtti haláláról. Nem volt könnyű a pálya eleje, nem egyszerű a zeniten sem, és a következő 20-25 év sem néz ki túl fényesen. Nem, nem volt régen minden jobb, de azért sok minden igen: fiatalok voltak, előttük állt az élet, és körülbelül egy évtizeden át színesnek, nyitottnak és reménytelinek tűnt számukra (is) itthon a világ. Erről – meg sok másról is – szól a Magyar Nemzeti Galéria február elejéig látogatható kiállítása, a TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001).

A távol-keleti térség művészeti és műkereskedelmi központjává kíván válni Dél-Korea, ezért – első lépésként – egy gigantikus, műtárgyak biztonságos tárolására alkalmas raktárt húz fel a szöuli nemzetközi reptér mellett.

Digitális technotörzs, adat alapú poszthumán virtualitás – jövőbe fordult jelenünk nyugtalanító kérdéseit boncolgatja országszerte több kiállítás is. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy az ember, bármennyire is vak, mindig érdekes marad, még a kritikus helyzetbe került kultúra korában is. E heti összeállításunkban csoportos tárlatok, betekintő életmű-kiállítás és egy kétnapos konferencia várja mind az aktuális, mind az időtlen témákra és érzetekre fogékony receptorokat.

E hétre szóló ajánlatónk lelke egy óbudai körséta hosszas megállóval a Budapest Galériában, ahol többek közt egy a november 25-i, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjára szerveződő performansz előkészületei is folynak. „Mi dolgunk a világon?” A makró- és mikroszinten is egyre nagyobb teret nyerő aggresszió idején még kitartóbban dacolni ezek ellen, s „küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért” – ami, mint napjainkra kiderült, nem is kimondottan csak férfimunka lehet.

Az élőlények és az ökoszisztéma sokféle kapcsolódására hoz példákat, egyben vonja azokat következetes kritika alá ez a kiállítás. Megjelenik benne a többi közt a luxusipar, a hadiipar, vagy az ipari állattartás.

Artemisia Gentileschinek, az olasz barokk rendkívüli tehetségű festőnőjének a firenzei Casa Buonarroti mennyezetét díszítő Az inklináció allegóriája című női aktját közel ötven évvel elkészülése után „felöltöztették”. A több mint 400 éve történt ráfestést a ma már múzeumként működő ház szakemberei a technológia segítségével tüntették el.

„Boszniából jövök, vagyis Kelet-Európából, a Balkánról, nő vagyok és roma. Ez így együtt a legrosszabb kiindulópont, mégis ebből, a semmiből hoztam létre mindazt, amim mostanra van” – mondja Selma Selman aktivista és képzőművész, aki még mindig csak 32 éves, de már a legjobb képzőművészeti vásárokon és nagy presztízsű kiállítóterekben lehet látni a munkáit.

E heti válogatásunkban meghitt galériatermek és egy remek dokufilmklub a hatodik kerület feltörekvő kultúrhelyszínén várják a tartalmas beltéri programra vágyókat.

Perneczky Géza a hazai konceptuális művészet egyik főszereplője, korai munkái és publikációi katalizátor szerepet játszottak a magyar neoavantgárd irányzatokban. Harmincas évei közepén, 1970-ben költözött Kölnbe, azóta fontos közvetítő a magyar, illetve kelet-európai és a nemzetközi művészeti szcéna között. Jelenleg itthon, a Missionart Galériában láthatóak munkái. Perneczky művészetének jellemzőit és a megnyitó baráti légkörű hangulatát Kovalovszky Márta művészettörténész-író idézi fel.