Szemle

A köztéri művészet újragondolása és Koyo Kouoh emlékezete – többek közt ezek voltak az Experimenter Curator’s Hub 2025 programjának legemlékezetesebb témái. Az indiai Kolkatában (korábban Kalkutta) megrendezett fórum 14. kiadása a világ vezető kurátorait hívta meg, hogy megvitassák a szakma legfontosabb kérdéseit.

Három hete még Bangkokban ünnepelte a megnyitót a burmai Sai, aki feleségével együtt kurátora volt egy Thaiföld egyik vezető galériájában rendezett kiállításnak. Most azonban a házaspár már az Egyesült Királyságban van, ahol menedékjogot kértek. Tárlatukat – amely az autoriter rendszerek összefonódásáról szól – a kínai kormány felháborodása nyomán cenzúrázták.

Dobfelszerelés a kiállítótérben, testpolitika Pécsett, lírai Nádler Füreden, torz kérdőjel Velencében, hipnózis Bázelben – nyaralás közben is üdítő művészet az e heti válogatásban.

A kortárs magyar művészeti élet egyik legmegosztóbb jelensége – az 1992-ben született autodidakta festő, Bozó Szabolcs csillagászati magasságokban mozgó műkereskedelmi sikere – került fókuszba július végén egy meglepő helyszínen, az Árpád híd aluljárójában, a Nívó Drink Bárban.

Interakciók egy rovarfarmon, élő organizmus a Herminán, hőségriadó a Mészáros utcában, politikai utópiák a Hamburger Bahnhofban, többgenerációs fogcsikorgatás Lisszabonban – augusztus eleji körkép.

David Hockney, a festészet kaméleonja, 87 évesen is ugyanazzal a kíváncsisággal és kísérletező kedvvel nyúl a vászonhoz – vagy épp az iPadhez –, mint pályája elején. A Louis Vuitton Alapítvány négy emeletét betöltő monumentális kiállítás nem a pop-art ikonját ünnepli, hanem azt a Hockney-t, aki az elmúlt 25 évben újra feltalálta a tájképfestészetet, a portrét – és talán önmagát is.

A New York-i Museum of Modern Art, népszerű nevén a MoMA hűsítő válogatást állított össze kortárs gyűjteményének azon darabjaiból, melyek a fagylaltról szólnak. A válogatás egyben invitáció is, hogy – aki arra jár – kóstolja meg személyesen is a múzeum saját márkával ellátott csoki-vanília kreációját is, természetesen a kiállítások megtekintése után.

William Holman Hunt egyik leghíresebb alkotása, A lelkiismeret ébredése a megváltás és a megbánás pillanatát ragadja meg.

A magyarországi romák kulturális egyenjogúságához elengedhetetlen lenne, hogy ne róluk, hanem velük együtt, az ő indítványaikra és az ő elképzeléseik mentén valósuljanak meg a témát érintő, feldolgozó kezdeményezések – állítja szerzőnk, aki két évtizede dolgozik az élő, autentikus cigány kultúra kritikai és releváns láthatóvá tételén. Vélemény.

Dekolonializált szuverenitás, városi ritmus, szőnyeg mint emlékmű, virágnyelv, bazaltos bor, Tranker, rózsaszín linóleum, szocialista egységkényszer, s mindeközben: Brooklyn, London. Kiállítási látószög – ezúttal szabadság miatt duplára tárva.

Kíváncsi arra, hogy Európa egyik legfontosabb művészeti központjában miket tartanak kiemelkedően jó kortárs műveknek? Franciaországról van szó, ahol nagyságrendileg több pénz és figyelem jut kortárs művészetre, mint nálunk, és ahol feltehetően kisebb a szakadék (ha van egyáltalán) a hivatalosan támogatott művészet és a politikailag akár kényelmetlennek számító műveket létrehozó művészek között.

A Spora című kiállítás három éven keresztül bontakozik ki a a New York-i Swiss Institute falai között, hogy kiállítási „tárgyainak” fejlődése figyelmmel kísérhető legyen – mintegy extrém hosszú performanszként. A különleges tárlat úgy kerül át az észlelésbe és az emlékezetbe, ahogyan a spórák terjednek: kapcsolatokat létrehozva és továbbszaporodva.