2025 legjobb nemzetközi kiállításai – kurátorok és múzeumigazgatók válogatása
Wolfgang Tillmanstól a párizsi Pompidou-ban, Londonon és Los Angeles-en keresztül Tokióig – ezek azok a tárlatok, amelyek 2025-ben igazán kiemelkedőek voltak a nemzetközi szakma szerint.
Wolfgang Tillmans: Nothing Could Have Prepared Us, Everything Could Have Prepared Us – Centre Pompidou, Párizs
„Wolfgang Tillmans intim közelséget és hétköznapi találkozásokat megörökítő fotói és filmjei otthonra találtak a Pompidou könyvtárának tágas tereiben, a nyitott polcok és más megmaradt elemek között. A művek a lelassulás és a közéletre való reflexió folyamatába vonták be a látogatót, azt vizsgálva, miként szeretnénk megosztani köztereinket, és hogyan lakjuk be az időt.”
Elena Crippa, a Courtauld Gallery kortárs művészeti főkurátora
„Azért emelkedett ki, mert egyszerre volt építészetileg merész, konceptuálisan mély, intézményileg jelentős és érzékileg invenciózus. Nem pusztán egy nagy kiállítás volt, hanem kulturális pillanat, amely komoly kérdéseket tett fel arról, hogyan működik ma a művészet, a múzeum és a kép.”
Bettina Steinbrügge, a Mudam Luxembourg főigazgatója
„Lenyűgözött, ahogy a könyvtár a tapasztalat részévé vált – élő kontextussá, nem puszta háttérré. Az installáció elválaszthatatlan volt a műtől: a felfüggesztés, az asztali képernyős munkák, az asztalon elhelyezett művek, a tükröződések, sőt még a polcokon sorakozó könyvek is.”
(Bengi Ünsal, az Institute of Contemporary Arts, London igazgatója)
Encounters: Giacometti x Mona Hatoum – Barbican Art Gallery, London (2026. január 11-ig)
„Mona Hatoum munkáinak Alberto Giacometti műveivel való párbeszédbe állítása nemcsak formai szinergiákat és közös intellektuális kérdéseket tár fel, hanem elegáns és gondolatébresztő beszélgetést hoz létre időn és téren át az abszurditásról, az erőszakról és a megélt tapasztalat kegyetlenségéről.”
(Gilane Tawadros, a Whitechapel Gallery igazgatója)
Ithell Colquhoun: Between Worlds – Tate St Ives
„Ithell Colquhount sokáig a szürrealizmus lábjegyzeteként kezelték – különcnek, irrelevánsnak, sőt kínosnak tartották. A kiállítás végleg leszámolt ezzel. Gyönyörűen megrendezett, precízen kurált így kimerítő áttekintést adott az életműteljes ívéről: a mitikus, erőteljes queer figurációtól az okkult akvarelleken és szakrális tájképeken át a késői, úgynevezett „mantikus” művekig.”
(Martin Clark, a Camden Art Centre igazgatója)
Linder: Danger Came Smiling – Hayward Gallery, London
„Mesterkurzus a spektákulum lebontásáról. Linder szikéje átvágja az ideológia puha szöveteit, feltárva a csábítás mögötti hatalmat. A populista leegyszerűsítések korában ez a komplexitás radikálisnak hat, és emlékeztet arra, hogy a feminista kritika nem póz, hanem kitartás: a gondoskodás ellenállássá élezett formája.”
(Sarah Munro, a Baltic Centre for Contemporary Art, Gateshead igazgatója)
Hamad Butt: Apprehensions – Whitechapel Gallery, London
„Erőteljes, provokatív, élvezetes, szó szerint is potenciális és mélyen megrendítő. Ez a régóta esedékes retrospektív kiállítás újrarajzolta a minimalizmus és a konceptuális művészet örökségét meghatározó kontúrokat.”
(Shanay Jhaveri, a Barbican vizuális művészeti vezetője)
Caroline Walker: Mothering – Hepworth Wakefield, Yorkshire
„Ezek a lenyűgöző, magas színvonalon megfestett képek az anyaság olyan jeleneteit ábrázolják, amelyek ritkán jelennek meg a kortárs művészetben. A kiállítás kiválóan volt kurálva: nagyszabású kórházi jeleneteket bemutató vásznak mellett intim, megható tusrajzokat láthattunk Walker sógornőjéről, Lisáról újszülött babájával, valamint festményeket a művész saját gyermekeiről.”
(Andrew Nairne, a Kettle’s Yard, Cambridge igazgatója)
Scientia Sexualis – Institute of Contemporary Art Los Angeles
„Megragadott az intellektuális keretezés szigorúsága és az érzéki tapasztalat közötti finom egyensúly. Az érintés, a szaglás és a hang alkalmazása aláásta a hagyományos klinikai vagy tudományos tekintetet, és egy testközelibb megismerési formára hívta a nézőt.”
(Bárbara Rodríguez Muñoz, a santanderi Centro Botín kiállítási igazgatója)
A New Look at Cimabue – Musée du Louvre, Párizs
„A Maestà történelmi restaurálására és az újonnan megszerzett Krisztus kigúnyolása című műre építve a kiállítás rávilágított Cimabue forradalmi víziójára, amellyel újfajta emberiességet vitt a szent alakok ábrázolásába, valamint naturalista részletekkel gazdagította megjelenítésüket.”
(Arturo Galansino, a Palazzo Strozzi, Firenze főigazgatója)
Marlene Dumas: Cycladic Blues – Museum of Cycladic Art, Athén
„Ritkák azok a kiállítások, amelyek valóban nyitott végű, nyitott szemű és nyitott szívű párbeszédet hoznak létre művészettörténet és kortárs művészet között. A legősibb görög művészet és Marlene Dumas elemi erejű munkái közötti formai kapcsolatok vizsgálata megrendítő, nagylelkű meditációvá vált a gyermekkor, a szülői szeretet, a szexuális hatalom és a halál témáiról. A kiállítás ellismerte az idő múlását, miközben meg is állította azt.”
(Luke Syson, a Fitzwilliam Museum, Cambridge igazgatója)
When We See Us – Bozar, Brüsszel
„A kortárs afrikai figuratív festészet és a fekete szubjektum sokféleségének ünneplése kihívást intézett a nyugatközpontú narratívák ellen, miközben az afrikai kontinens és a diaszpóra művészeit állította előtérbe, akik az intimitás, az öröm és a kollektivitás révén követelik vissza a reprezentációt.”
(Amira Gad, kurátor, Museum Boijmans van Beuningen, Rotterdam)
Vija Celmins – Fondation Beyeler, Bázel
„Vannak művészek, akiknek munkái annyira visszafogottak és költőiek, hogy könnyen elsikkadnak a harsány, azonnali képek világában. Vija Celmins ilyen alkotó: rendkívül csendes, rendkívül finom. Festményei és rajzai olyan dolgokat választanak témául, amelyeket mások észre sem vesznek – a fény esését egy pókhálón vagy egy eldobott levél gyűrődéseit. De azáltal, hogy mindezt gondosan, a fény minden árnyalatát rögzítve ábrázolja, elementáris intenzitást ad nekik.”
(Simon Martin, a Pallant House Gallery igazgatója)
Matt Copson: Coming of Age. Age of Coming. Of Coming Age – KW Institute for Contemporary Art, Berlin
„Matt Copson lézerrel vetített rajzai egyszerre intim és epikus hatásúak: mítoszokból, ókori filozófiából és középkori folklórból táplálkoznak, miközben finoman reflektálnak a kortárs popkultúrára.”
(Edward Gillman, a Chisenhale Gallery, London igazgatója)
The Life Journey of Isaac Díaz Pardo – Museo de Belas Artes da Coruña
„Isaac Díaz Pardo pályájának bemutatásakor a kiállítás szigorú szerkezete és érzelmi ereje, valamint az életmű váratlan kreativitása tette számomra 2025 legkiemelkedőbb tárlatává.”
(Jonathan Fine, a KHM Museums Association, Bécs főigazgatója)
Petrit Halilaj: Syrigana. An Opera in Five Acts – Syrigana, Koszovó
„Petrit Halilaj együttműködése a Koszovói Filharmonikus Zenekarral kitágította a hagyományos kiállítási kereteket. A projekt nem egyetlen helyszínen kezdődött és ért véget: egy ‘prelúdiummal’ indult, egy operával, amelyet a művész szülőfalujának ősi domboldalán adtak elő Syriganában, majd ezt követően mutatták be a berlini Hamburger Bahnhofban.”
(Billy Tang, a Yan Du Projects, London művészeti igazgatója)
Picasso for Asia: A Conversation – M+, Hongkong
„Ez a dinamikus és gondolatébresztő kiállítás váratlan nézőpontokat kínált Picassóról és a kubizmus ázsiai művészetre gyakorolt hatásáról – valamint a fordítottjáról.”
(Tone Hansen, a Munch Museum, Oslo igazgatója)
Opening Documents, Weaving Memories – National Museum of Modern Art Tokyo
„A kiállítás fontos újraértelmezése volt az úgynevezett ‘Operation Record Paintings’ műveknek, amelyeket a japán hadsereg rendelt meg a második világháború idején. A kiegészítő anyagok – magazinok, plakátok, képeslapok, térképek és társasjátékok – lenyűgöző gazdagságával a kurátorok bemutatták, miként illeszkedtek a partraszállások, légi harcok és más események ábrázolásai az átfogó propagandagépezetbe.”
(Atsuko Ninagawa, az Art Week Tokyo társalapítója és igazgatója, valamint a Take Ninagawa Gallery igazgatója)
A válogatás nemcsak 2025 legfontosabb kiállításait rajzolja ki, hanem azt is, milyen kérdések és kísérletek határozzák meg ma a nemzetközi művészeti diskurzust.
Borítókép: Wolfgang Tillmans mukája
Forrás: The Art Newspaper
