Szlovéniai magánmúzeum, Art Basel-komédia, posztumusz-vezényelt biennálé, foci és művészet – prognózis az új évre
Bár 2026 még alig kezdődött el, az év már most rendkívül mozgalmasnak ígérkezik. Visszatér a világ legnagyobb művészeti fesztiválja, a Velencei Biennále, és mellette New Yorktól Sydneyig számos további biennálét is megrendeznek. Hosszú ideje várt múzeumok, új vásárok, és a művészettörténet legnagyobb alakjait felvonultató, monumentális retrospektív tárlatok nyílnak az új évben.
Koyo Kouoh posztumusz víziója megvalósul a Velencei Biennálén
A Velencei Biennále történetében most először fordul elő, hogy egy kurátor a kiállítás előkészítése közben hunyt el, így a 2026-os kiadás történelmi jelentőségű. A tárlatot Koyo Kouoh, az afrikai művészeti szcéna kiemelkedő kurátora álmodta meg, aki 2025-ben, hosszú, titokban tartott daganatos betegséggel folytatott küzdelem után, váratlanul hunyt el. Kouoh azonban maga után hagyta a kiállítás koncepcionális keretét: az In Minor Keys (Mollban) című biennálét azok a kurátorok viszik tovább, akiket még életében jelölt ki. A fő kiállítást a szokásos nemzeti pavilonok egészítik ki, amelyek a világ minden tájáról érkező művészeket mutatnak be. A világ legnagyobb művészeti fesztiválján idén először vesz részt El Salvador is, amelynek első pavilonját J. Oscar Molina művei töltik meg.
Biennálék világszerte
Bár a Velencei Biennále a legnagyobb visszatérő kiállítás 2026-ban, korántsem az egyetlen. Márciusban indul a New York-i Whitney Museum kétévente megrendezett amerikai művészeti seregszemléje, a Whitney Biennial, ezt májusban követi a pittsburghi Carnegie Museum of Art által rendezett Carnegie International. Bár mindkét esemény elsősorban az Egyesült Államok közönségét célozza, egyik sem kizárólag amerikai fókuszú: az idei Whitney Biennial például a Fülöp-szigetekről, Afganisztánból, Japánból, Palesztinából és más országokból érkező művészeket is bemutat. Nemzetközi szinten januárban a szaúd-arábiai Diriyah Contemporary Art Biennale, márciusban a Sydney Biennálé, szeptemberben pedig a koreai Gwangju Biennále kerül sorra. Új szereplőként jelenik meg a Rubaiya Qatar, egy négyévente megrendezendő esemény, amely novemberben debütál Katarban.
Az Art Basel és a Frieze összecsap a Közel-Keleten
Annak ellenére, hogy egyre gyakrabban hangzik el: a művészeti vásárok egyes galériák számára megfizethetetlenül drágává váltak, az események száma csak nő. 2026-ban a vásári szcéna két legnagyobb szereplője, az Art Basel és a Frieze is közel-keleti kiadással bővíti portfólióját. Februárban az Art Basel Katarban indít új vásárt. Szokatlan módon az Art Basel Qatar élére nem piaci szakember, hanem egy művész került: Wael Shawky, aki korábban Egyiptomot képviselte a Velencei Biennálén, most pedig mintegy 50 galéria bemutatkozását irányítja. Hét hónappal később, novemberben a Frieze indítja el első abu-dzabi vásárát, egy olyan városban, ahol a régóta várt Guggenheim múzeum megnyitását szintén 2026-ra tervezik.
George Lucas megnyitja a Lucas Museum of Narrative Art-ot
2026-ban aligha lesz látványosabb új múzeumi megnyitó Los Angelesben a Lucas Museum of Narrative Arténál. A George Lucas és felesége, Mellody Hobson által alapított magánintézmény az elmúlt években olyan jelentős műveket szerzett meg, mint Frida Kahlo, Norman Rockwell vagy Robert Colescott alkotásai. Ezeket egy új, Ma Yansong által tervezett épületben mutatják be. Bár az intézmény megnyitását késések és vezetői távozások árnyékolták be, a szeptemberre tervezett nyitás így is kiemelt figyelmet kap.
Új magánmúzeum nyílik Szlovéniában
Az év másik jelentős magánmúzeuma nem klasszikus művészeti központban kap helyet. A Muzej Lah a szlovén filantrópok, Igor és Mojca Lah gyűjteményét mutatja be a festői Bled városában. A David Chipperfield által tervezett épületben olyan művészek munkái lesznek láthatók, mint Hito Steyerl, Anselm Kiefer, Zoran Mušič, William Kentridge vagy Anne Imhof. Chipperfield szerint az épület „ideális környezetet teremt a gyűjtemény számára, és erős kapcsolatot alakít ki a látogató és a környező táj között”.
Megnyitásra készül egy ambiciózus belga művészeti komplexum
A régóta várt brüsszeli Kanal múzeum Európa egyik legnagyobb művészeti intézményévé válhat: alapterületét tekintve még a Centre Pompidou-t és – legalábbis a 2016-os bővítés előtti – Tate Modernt is felülmúlja. Az egykori Citroën-garázsban kialakított intézmény hosszú évek óta készül, és most minden eddiginél közelebb áll a megnyitáshoz – feltéve, hogy nem hiúsítja meg a terveket a Pompidouval kötött bonyolult együttműködés vagy Belgium elhúzódó kormányzati válsága. A jelenlegi elképzelések szerint a múzeum novemberben nyit, egy ötéves partnerség kezdetén, amelynek keretében a párizsi Pompidou felújítása idején modern művészeti főműveket kölcsönöz Brüsszelnek. Emellett új megbízások is készülnek, köztük egy játszótér a Turner-díjas Assembly építészeti kollektívától. Hogy mindez valóban megvalósul-e, egyelőre nyitott kérdés: Kasia Redzisz igazgató nemrég a Guardiannek elmondta, sosem gondolta volna, hogy a múzeum nyitását kormányzati leállás kíséri majd, hozzátéve: ha nem születik döntés a költségvetésről, a teljes projekt jövője veszélybe kerülhet.
A LACMA régóta várt – és vitatott – bővítése
A Los Angeles County Museum of Art Peter Zumthor által tervezett bővítése 2017 óta élesen megosztja a szakmát. A kritika 2024-ben sem csillapodott, amikor a David Geffen Galleries névre keresztelt új épületegyüttest először mutatták be az újságíróknak, akik olyan nevekkel illették, mint „amőbaszerű palacsinta” vagy egyszerűen „a massza”. Bárhogy is nevezzük, Zumthor épülete mintegy 10 000 négyzetméterrel bővíti a már eddig is jelentős múzeumot, így a megnyitó mindenképpen kiemelt esemény. Az új galériák nemcsak nyersbeton falaik miatt lesznek figyelemre méltók, hanem a bennük bemutatott anyag miatt is: a LACMA kurátorai egy olyan, szokatlan installálást ígérnek, amely lebontja a hagyományos kurátori osztályok közti határokat. Az épületen kívül új megbízások is megjelennek Liz Glynntől, Diana Thatertől, Thomas Houseagótól és másoktól.
Raffaello első amerikai kiállítása
A Metropolitan Museum of Art már 1978-ban, a monumentális Tutanhamon-tárlattal megteremtette a blockbuster tárlatok műfaját, és ma is verhetetlen a nagyszabású életmű-kiállítások terén. Ennek ellenére még a Met mércéjével mérve is rendkívül ambiciózus a márciusban nyíló Raffaello-retrospektív. A hét éven át készített kiállítás mintegy 200 művet vonultat fel, bizonyítva a reneszánsz mester időtlen jelentőségét. Raffaello perspektívára és kompozícióra vonatkozó újításai ma is meghatározók, festményei az egyetemi tananyag alapdarabjai. Meglepő módon mindeddig soha nem rendeztek számára átfogó retrospektív kiállítást az Egyesült Államokban.
Több mint 50 év után új Duchamp-retrospektív az Egyesült Államokban
A Guardian 2004-ben 500 művészeti szakember szavazatai alapján Marcel Duchamp 1917-es readymade-jét, a Forrást nevezte a történelem legnagyobb hatású műalkotásának. Duchamp jelentősége azóta sem csökkent, ezért is meglepő, hogy az Egyesült Államokban – ahol pályájának egy részét töltötte – legutóbb 1973-ban rendeztek számára retrospektív kiállítást. Ezt a hiányt pótolja 2026-ban a New York-i MoMA és a Philadelphia Museum of Art közös vállalkozása. Az áprilisban nyíló tárlaton közel 300 mű szerepel, köztük a Lépcsőn lemenő akt No. 2 (1913), amely az 1913-as Armory Show óta nem járt New Yorkban.
Két Frida Kahlo-kiállítás értelmezi újra az ikont
Frida Kahlo, a szürrealizmussal rokonítható mexikói festő, ma sok művész számára inspiráció: identitásról és fogyatékosságról szóló munkái messze megelőzték korukat. A tavaly novemberi rekordárverés után két Kahlo-kiállítás is az Egyesült Államokba érkezik. A nagyobb, Frida: Egy ikon születése január 19-én nyílik Houstonban, és Kahlo személyét övező, máig élő mítoszokat bontja le – júniusban a londoni Tate Modernbe utazik továb. A MoMA márciusban egy kisebb tárlattal Kahlo Diego Riverával kötött házasságát vizsgálja, egy időben egy új opera bemutatójával, amely májusban debütál a Metropolitan Operában.
Ana Mendieta első retrospektívje több mint húsz év után
Ana Mendieta ma már nem periférikus alak, hanem a feminista művészet egyik ikonja az Egyesült Államokban. Testét az amerikai és kubai tájjal összekapcsoló performanszai a hetvenes évek kulcsművei közé tartoznak. Első retrospektívje 1987-ben a New Museumban, majd 2004-ben a Hirshhorn Museumban volt látható, azóta azonban nem rendeztek számára hasonló áttekintést. Ezt pótolja a Tate Modern júliusban nyíló kiállítása, amely a jól ismert fotók mellett ritkábban bemutatott filmeket is felvonultat, köztük frissen restaurált alkotásokat.
Vermeer rejtélyes élete új megvilágításba kerül
A Rijksmuseum 2023-as Vermeer-retrospektívjét 650 000-en látták, és a „Vermeer-láz” 2026-ban sem csillapodik. Áprilisban jelenik meg Andrew Graham-Dixon új életrajza, Vermeer: A Life Lost and Found, amely a holland mester életének eddig homályos részleteit igyekszik feltárni. Bár festményei világszerte ismertek, személyes élete továbbra is rejtélyes – a könyv ezen kíván változtatni.
„Latin-amerikai történetek” újraértékelése
A São Pauló-i Museu de Arte 2026-ban is folytatja kánont tágító történelmi sorozatát, ezúttal a latin-amerikai művészet történetére fókuszáló kiállítások egész sorával. A program lényegében diadalmenet Adriano Pedrosa, a múzeum művészeti igazgatója számára, aki a 2024-es Velencei Biennále kurátora volt, és most annak több résztvevőjét is egyéni kiállítással mutatja be „hazai pályán”, a múzeum munkatársaival együttműködésben.
Itt kap önálló bemutatkozási lehetőséget az argentin festő, La Chola Poblete, aki a velencei biennálén a konfliktusok történeteit feltérképező munkáiért különdíjas elismerésben részesült; valamint Claudia Alarcón, a wichί szövőművész is, akinek alkotásai Velencében nagy sikert arattak a kritikusok körében, és most a kizárólag nőkből álló Silät kollektívával közösen kerülnek bemutatásra.
A szeptemberre tervezett, nagyszabású Latin American Histories kiállítást megelőzően Pedrosa és csapata önálló tárlatokat rendez Sandra Gamarra Heshiki, Damián Ortega és a Colectivo Acciones de Arte számára is.
Hans Ulrich Obrist mindent elárul új memoárjában
Hans Ulrich Obrist, a londoni Serpentine Galleries művészeti igazgatója rengeteg művészinterjút publikált már, ám most egy sokkal közvetlenebb témáról írt – saját magáról. 2026-ban jelenik meg az USA-ban is memoárja, amely kurátori szenvedélyének gyökereit gyermekkori traumájához vezeti vissza.
A Life in Progress című könyv elbeszélése szerint Obristot hatéves korában elütötte egy autó. Az eset revelációként hatott rá: „Rájöttem, hogy minden napot naggyá kell tenni, és minden napon történnie kell valaminek – nem lehet a holnapra várni” – mondta Obrist tavaly a Frieze-nek, amikor a könyv Európában megjelent.
A Bayeux-i falikárpit ritka londoni vendégszereplése
Obrist intézménye, a Serpentine Galleries is reflektorfénybe kerül tavasszal, amikor bemutat egy monumentális David Hockney-művet, amely az évszakok változását ábrázolja. A Hockney-alkotás közvetlen válasz a Bayeux-i falikárpitra, amely ugyanebben az időben lesz látható Londonban, a British Museumban.
A 224 láb (mintegy 68 méter) hosszú, hímzett textil az 1066-os normann hódítást megelőző eseményeket ábrázolja, és általában Franciaországban őrzik. Angliában több mint 900 éve nem volt látható. A kölcsönzés komoly vitákat váltott ki: művészettörténészek arra figyelmeztettek, hogy a kárpit túl sérülékeny az utaztatáshoz, míg mások a hazaszállítás költségeit kérdőjelezték meg. Abban azonban aligha van vita, hogy a kölcsönzés jelentősége rendkívüli.
Egy Van Eyck-kiállítás érkezik Londonba
Egyes „blockbuster” kiállítások a bemutatott művek hosszú listájával nyűgöznek le, mások pedig azzal, hogy kevés, ám kivételesen jelentős alkotást vonultatnak fel. A londoni National Galleryben novemberben nyíló Van Eyck: The Portraits az utóbbi kategóriába tartozik.
A kiállítás kevesebb mint egy tucat festményre épül, ám ezek óriási jelentőségűek: nagyjából felét teszik ki mindazon portréknak, amelyeket Jan van Eyck önállóan festett a 15. században. Természetesen szerepel köztük a National Gallery gyűjteményének egyik ékköve, az Arnolfini házaspár portréja (1434), amely az olajfestés úttörő alkalmazásával addig elképzelhetetlen részletgazdagságot tett lehetővé. A festményt berlini, bruges-i és bécsi múzeumokból érkező, hasonlóan finom kidolgozású portrék veszik majd körül.
Chicagóban megnyílik az Obama Elnöki Könyvtár és Múzeum
Barack Obama elnöksége idején is kiemelten támogatta a vizuális művészeteket, és ezt a szerepvállalást most intézményes formában is folytatja. A júniusban nyíló Barack Obama Presidential Library Chicagóban múzeumként és oktatási térként is működik majd. Az intézményben Julie Mehretu, Aliza Nisenbaum, Kiki Smith, Idris Khan és Jenny Holzer új megbízásai mellett helyi alkotók – például Theaster Gates – munkái is szerepelnek, utóbbi az Ebony és Jet archívum anyagából készít installációt.
Frank Gehry posztumusz retrospektívje Portugáliában
A közelmúltban, 96 éves korában elhunyt Frank Gehry örökségét még mindig értékelik, de már most biztos, hogy posztmodern épületei alapjaiban formálták át az építészetet. Legismertebb munkája a Guggenheim Bilbao, és halálakor egy újabb múzeum, a Guggenheim Abu Dhabi is készülőben volt. Nem véletlen, hogy legnagyobb posztumusz tisztelgése egy művészeti intézményhez kötődik: a portói Serralves Alapítvány májusban nyíló retrospektívje több mint húsz Gehry-projekt dokumentációját mutatja be.
A futball-világbajnokság eléri a művészeti világot
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság – amelyet Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok közösen rendez – a múzeumokat is eléri. A legjelentősebb tematikus kiállítás Mexikóvárosban, a Museo Jumexben nyílik meg márciusban Fútbol y Arte. Esa misma emoción címmel. A tárlaton szerepel Marta Minujín 1977-es festménye, a Mi Mundial. Februárban a LACMA Fútbol: The Beautiful Game című kiállítása a sport és a politika kapcsolatát vizsgálja, többek között Philippe Parreno és Douglas Gordon híres Zidane-videójával.
Colección Fundación Federico Jorge Klemm, Buenos Aires.
Art Basel Miami Beach-szatíra érkezik a mozikba
Az Art Basel Miami Beach történetében már banánt és kakáló robotot is eladtak – de mi lenne, ha egy galéria egy holttestet kínálna? Erre a kérdésre épül The Gallerist, Cathy Yan új filmje, amely januárban debütál a Sundance Filmfesztiválon. A főszerepet Natalie Portman játssza, partnerei Jenna Ortega, Catherine Zeta-Jones, Da’Vine Joy Randolph, Zach Galifianakis és Charli XCX.
Forrás: Artnews
