Szemlélődő jelenlét – A mű kétheti ajánlója
Csereművészek Berlinben, narratív önmitológia, az élet jellemzői, felülírt protokoll, vendégek a tájban, mindennapi együttlétek, kariatidák és függőfolyósók, filmkiállítás az ’50-es évekre hangolva, valamint természet mint fogyasztható látvány – érdemességek az ünnepi időszakra.
Centrális Galéria /// Nézőpontváltás: Ha a berlini szél fújja a zászlómat
„A kiállítás azt vizsgálja, hogyan működött a hidegháború idején a Német Akadémiai Csereszolgálat (DAAD) Művészek Berlinben programja (Berliner Künstlerprogramm des DAAD, BKP), feltárva a politikai és kulturális intézmények és a művészi gyakorlatok közötti kölcsönhatást. A BKP célja egyrészt az volt, hogy nemzetközi művészeket hívjon Nyugat-Berlinbe, ezzel ellensúlyozva a város „kulturális elszigeteltségét”, másrészt pedig, hogy lehetőséget teremtsen a művészek számára, hogy kapcsolatba léphessenek a nemzetközi közönséggel – gyakran olyan alkotóknak, akik saját országuk politikai és kulturális korlátai miatt maguk is elszigeteltnek érezték magukat. A vasfüggöny által teremtett megosztottságot átlépve sok résztvevő Közép- és Kelet-Európából érkezett Nyugat-Berlinbe – abba a városba, amely önmagában is e megosztottság legerősebb szimbóluma volt. A kiállítás az ösztöndíjprogramban részt vevő művészek munkái mellett olyan alkotókat is bemutat, akik különböző okok miatt nem részesülhettek ugyanebben a lehetőségben – noha munkásságuk alapján ott lehetett volna a helyük.”
2026. március 8-ig
Molnár Ani Galéria /// Remnants
A csoportos kiállítás azt a jelenséget járja körül, hogy egy művész pályáján hogyan válik a múlt emlékeiből és a nosztalgia maradványaiból narratív mitológia és vizuális nyelvrendszer, amely a jelenre, aktuális kérdésekre, problémákra és a művész önismeretére is egyaránt reflektál. A kiállító művészek – Baráth Áron, Csonka Veronika, Fazekas Dániel, Tollas Erik – gyerekkoruk világából merítenek: személyes szimbólumokat, szereplőket és történeteket idéznek meg, amelyek művészeti formanyelvük és autenticitásuk alapját képezik.
2026. január 31-ig
Liget Galéria /// Features of the Living
„Mikor mondhatjuk valamire, hogy élő?
Melyek egy élőlény alapvető ismérvei?
Meddig terjednek e fogalmak határai?”
Művészek: Antalka Zsófia, Joerg Hurschler, Edouard-marc, Cecil Serres, Romain Vicari; kurátor: Urbantsok Tímea
2026. január 30-ig
Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros /// Martinkó Márk: Felülírt protokoll
„A felülírt protokoll gondolati alakzatában minden, amit átélünk, tapasztalunk, ahogyan látunk és gondolkodunk egyfajta szabályrendszer, egyezmény, mégpedig olyan, aminek immár megrendültek a szilárd alapjai, vagy talán sohasem voltak, így bármikor, bármilyen módon újra-és felülírható.”
2026. január 30-ig
Szikra képzőművészeti bemutatóterem /// Gyenis Tibor: Bányalég
„A táj sohasem az otthonunk, mindig csak vendégek vagyunk benne. Szorosan nem tartozik életterünkhöz, s gyakorlati szempontból sem része a létünknek. Inkább csak akkor figyelünk fel a jelenlétére, ha elhagyjuk a hétköznapok kulisszáit s kilépünk a vadonba. A táj tehát annak a természetnek a képe, amit gyakorlati értelemben nem használunk. A tájat az ember csak akkor látja, csak akkor létezik – szemben a természeti képződményekkel –, ha azt valaki szemléli, azaz, ha létrehozza. Ahogy Schlegel írja: „A táj, mint olyan csak szemlélője szemében létezik.” vagy Schelling: „…a tájnak csak a szemlélő számára van realitása”.“
2026. január 23-ig
Longtermhandstand /// Pintér Gábor: Brilliáns pacsuli ötletek (mikor elült a por, jött az idő) egészen földesen, zöld illat
Pintér Gábor festőművész friss sorozata egy az emberi viszonyok külső megfigyeléséből, a mindennapi együttlétek finom rezdüléseiből és a megélt idő rétegeiből építkező festői világot tár a néző elé.
A műveket koherens vörös–zöld színpaletta határozza meg, amely Pintér érzékeny festői nyelvén keresztül egyszerre idézi meg a bensőségességet és a feszültséget. A sorozat visszatérő tere a konyha: a főzés mint közös rituálé, mint az emberi találkozások és az együtt töltött idő metaforája több kompozíció meghatározó elemeként jelenik meg.
A tárlat különlegessége, hogy ritkán látható ilyen mennyiségű kis méretű munka Pintértől; ezek az intim léptékű festmények finoman rajzolják ki az élethelyzeteket és a szereplők között áramló láthatatlan energiákat.
2026. január 11-ig
2B Galéria /// Néma tanúk
Két festőművész, két generáció tagjai, akik számára Budapest házai néma tanúkként vallanak a múltról, a II. világháborúról, a holokausztról, 1956-ról. A két festőművész egymástól függetlenül talált rá a „ház” témájára, Wellisch Tehel Juditot a házak külső látványa – a budapesti homlokzatok, az azokon megjelenő épületplasztika, a kariatidák, atlaszok, maszkok, Kósa Gergelyt egy bizonyos ház belső képe – a függőfolyosók, a gangok, a csempék, a korlátok fogták meg.
2025. december 30-ig
Kiscelli Múzeum /// Árva – A történelem torkában
A kiállítás Nemes László Árva című, az ’50-es évek Budapestjén játszódó filmjét és annak forgatását járja körül. A film főszereplője egy 12 éves fiú, Hirsch Andor, aki a második világháború utolsó évében született, apja eltűnt a háborúban, anyja egyedül neveli. Egy nap egy idegen férfi jelenik meg: azt állítja, ő a fiú igazi apja. Az Árva története csak részben fikció, Andor a rendező édesapjának, Jeles András rendezőnek az alteregója.
2026. április 12-ig
Paperlab Galéria /// Claudia Fuggetti: Metamorphosis
„A Metamorphosis központi témája az emberi test és a természet kapcsolata. A képek gyakran álomszerűek, misztikusak, és a valóság határain túlmutatnak, ezzel is kiemelve az átalakulás folyamatának titokzatos természetét. A képek szimbólumrendszere arra utal, hogy az identitás folyamatosan változik, és hogy az emberi létezés szoros kapcsolatban áll az őt körülvevő világgal. Az emberalakok itt nem uralják a tájat, hanem szemlélődő jelenlétükkel engedik, hogy a környezet alakítsa őket, ez a gesztus filozófiai dimenziókat is megnyit. Így a Metamorphosis sorozat a természethez fűződő viszonyunkat állítja középpontba, ahol Fuggetti azt vizsgálja, miként alakult ki az a távolság, amelyben a természetet már nem élő közegként, hanem háttérként, dekorációként vagy fogyasztható látványként érzékeljük.”
2026. január 18-ig
Borítókép: Claudia Fuggetti, Részlet a Metamorphosis című sorozatból, 2024
