Szemle

A 2017-es doucumenta két helyszínét, Kasselt és Athént szó szerint személyesen kötötte össze Marinka Limat svájci művész. Elgyalogolt az előbbiből az utóbbiba, és közben művészeket és művészeti helyszíneket szerett volna fölkeresni, majdhogynem véletlenszerűen. De nem egészen ez történt. Ennél kevesebb és jóval több. Az útról készített filmjét szerdán Budapesten is levetítette.

A gyermekkönyvek egy típusa tulajdonképpen mindenkinek szól. A művészeti témájú, a művészetet eszközként felhasználó és/vagy önálló műalkotássá előlépő könyv közönsége kortalan, vagyis inkább mindenkorú. A Csimota Kiadó az ilyen könyveket karolja föl, mint a frissen megjelent, de régóta várt Hol készül a művészet? címűt is.

A frissen nyilvánosságra került rangsorok hű képei a globális szcéna változásainak, ugyanakkor az elmúlt évek turbulens változásai után némi stabilizálódásról tanúskodnak

Bázelben két kiállítás is a nácik által elfajzottnak minősített művek sorsával foglalkozik. Az egyik azzal a műtárgycsoporttal, amelyet éppen a bázeli intézmény vásárolt meg 1937-ben.

Kolodko Mihály, miniatűr szobraival berobbant a köztudatba és a köztérre. Budapest szó szerint tele van a plasztikáival, fokozva a vizuális zűrzavart az esztétikai katasztrófa sújtotta övezetnek tűnő fővárosi emlékmű-térképen. A siker töretlen, pedig meg kellene beszélnünk, mit is látunk, amikor ezeket az apró szobrokat.

A világsztárnak is nevezett kínai képzőművész és aktivista önéletrajzi könyvet jelentetett meg 1000 év öröm és bánat címmel. A történelem hömpölygő folyamára, s benne a magával sodort emberi sorsokra utaló sor apja, Aj Csing egy verséből való; a könyv pedig bemutatja, hogyan termelte ki Kína XX. századi történelme a XXI. századra Ai Weiweit.

Bert Danckaert PhD kutatásához készült fotósorozata nem úgy sikerült, ahogy előre tervezte.  Tapasztalatait egy különös, szakmai és irodalmi szövegeket ötvöző kisregényben tárja az olvasó elé. Az első és második rész után a harmadik részt közöljük. Kudász Gábor Arion fordítása.

Konfliktusokkal terhelt volt a documenta fifteen, Európa talán legjelentősebb kortárs művészeti nagyeseménye a németországi Kasselben. Három szakemberrel ültünk le beszélgetni, hogy értékeljük a média szerepét a konfliktusokban, beszéljünk a németországi és részben a hazai recepcióról, a “látogatói élményről”, a saját tapasztalataikról.

A kasseli documenta eddigi talán legviharosabb kiadása volt az idei, amely június közepén nyílt és szeptember végével fejeződött be. Pedig voltak konfliktusok korábban is, mint ahogy maga a documenta sem probléma nélküli intézmény. A sajtóban a viharok elnyomták mindazt, ami száz nap alatt Kasselben még történt. De mi is történt?

Pozsonyban most egymás mellé került sok minden. Két rendezvény, a Fotóhónap és az OFF Bratislava, pár olyan kép, amelyeknek nem kellett volna, sok olyan is, amelyeknek jót tett egymás kontextusa, és néhány probléma, amely még sajnos sokáig velünk marad itt, Európában.

Fest, fúj, ragaszt, fűrészel, szögel, csavaroz, kasíroz, meglévő tárgyakat épít a kompozícióba, néha saját anyagmegoldásokkal operál. Képek vagy installációk? Figurálisak vagy elvontak? Ami biztosnak látszik: démonokkal van dolgunk.

November 19-ig tekinthető még meg Gink Sára önálló, DLA kutatását összegző artistic research kiállítása a Fészek Művészklubban, ahol archívumok és interjúrészletek segítségével villantja fel annak az organikus kapcsolatnak egy szeletnyi fragmentumát, amely az 1970-es és ’80-as években szorosan fennállt a helyszín és a kísérleti textilművészet alkotói között.