Szemle

„A könyv színválasztása gyermekkori hangulatot idéz, például egy kislány babaszobáját. Ez a szoba azonban nem gyerek játékszerekkel van tele – és ezen a ponton kulminál a fotósorozat fogadtadásának ellentmondásossága. Feszegeti a „jó ízlés” határait, tabukat döntöget – leginkább a szexualitáshoz, intimitáshoz és annak reprezentáláshoz kötődő tabukat”.

A fa kultúrhistóriáját, művészeti reprezentációjának történetét tekintette át az a most zárult kiállítás a Belvederében, amely az antropocén korszak küszöbén túl arról is beszélt, mit veszíthetünk, ha nem látjuk meg a fákban a saját tükörképünket.

Biztos, hogy nem csak ezeket a kiállításokat és eseményeket érdemes felkeresni 2023 -ban, a világ különböző pontjain, de ezeket biztosan. És, bár válság idején könnyen lehet, hogy tapintatlanság ilyesmit mondani, de talán nem is elérhetetlenek.

Igen, még csak tavaly tavasszal indultunk, de úgy érezzük, már nagyon is van mire visszatekinteni. Hiszen mozgalmas év volt a 2022-es. És miközben természetesen az összes cikkünkre büszkék vagyunk, most, 2023 elején kiemelünk néhányat.

December 28-án, egy tragikus baleset következtében elhunyt Móricz-Sabján Simon fotóriporter, dokumentarista fotográfus. Ebben a cikkben néhány emlékezetes munkáját elevenítjük fel, melyek a sajtófotó és az autonóm fotográfia határterületén mozognak és a hiteles vizuális tájékoztatás innovatív útjait keresik.

A hanyatlás szimbólumáért nem kell messzire menni, elég elzarándokolnunk az egykori Moszkva tér mögé, ott ágaskodik a néhai Postapalotánál. A kulturális intézmények, a múzeumok egy jó része eközben zárva tart, bár már nem tudni, az energiaárak, vagy az általános pénztelenség miatt. De még így is van hova hátrálni!

A vajdasági Újvidék a litvániai Kaunas és a luxembourgi Alzette társaságában Európa Kulturális Fővárosa volt. Egy olyan országban, amely az EU felé törekszik, de ahogy a ’90-es évek délszláv háborúiból felgyógyul, most mintha távolodna is ettől a céltól. Benyomások az újvidéki EKF-projektről, jóval Pécs után, nem sokkal Veszprém előtt.

Nagyon nem mindegy, hogy miként határozzuk meg az intézményeinket, mit várunk tőlük éppen ma, egy világválság közepette. A nemzetközi múzeumi szervezet, az ICOM új múzeumdefiníciójáról volt szó egy budapesti konferencián. És itt is minduntalan beleütköztünk a válság jeleibe.

A most véget ért katari futball világbajnokság, a most kirobbant Katar-gate, de a térségben zajló múzeumépítések is nyers, de érzékletes példáját adják annak, hogy olyan országok, amelyekben messze nem problémátlan az emberi jogok helyzete, milyen eszközökkel igyekeznek nemzetközi legitimációt vásárolni maguknak.

Íme egy sor különleges, letesztelt játék – nem csak gyerekeknek –, amelyekkel az igényes időtöltés mellett egyben belépőt is adunk a művészetek titokzatos világába. De csak óvatosan! Tolsztoj szerint semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az ember jelleme, mint a játékban.

Szipőcs Krisztina, Molnár Ágnes Éva, Mező János, Parászka Boróka és Bagi Zsolt – azaz egy múzeumi szakember, egy művész, egy környzetvédő, egy újságíró és egy filozófus válaszolt kérdésünkre.

A nemrégiben elhunyt Lugosi Lugo László falfirkákat fókuszba helyező urbanisztikai-társadalmi-esztétikai visgálódásait foglalja össze a Graffiti – read the signs címmel ősszel megjelent kötet. A könyv fontos, sok fotót összegez, de bőven hagy munkát az utána következőknek.