Szemle

Hosszú, régi történet ért el egy új fejezetéhez a görög fővárosban. Az EMST, vagyis a város kortárs művészeti múzeuma lassanként oda kerül, ahová szeretett volna: teljes gőzzel működhet, releváns programmal, térségi és részben kelet-európai fókusszal. Amúgy pedig egy válság után (vagy csak szünetében), tüntetések közepette.

Már menet közben jól látszott, hogy a jelentés egyvalamire biztosan nem lesz jó: nevezetesen az antiszemitizmus-vita lezárására és a tanulságok egyértelmű megfogalmazására.

„A közfinanszírozású, budapesti kiállítási intézményrendszer romokban. Nem kis részben a kormányzat által meghirdetett „kultúrharc” miatt, mely felszámolt, megosztott vagy működésképtelenné tett intézményeket” – írja Révész Emese vitaindítónak szánt cikkében.

Az elmúlt évek egyik legszínesebb kiállításával debütált a Trafó Galériában a hágai 1646 Experimental Art Space. Sírás nevetésig című kiállításuk azonban csak első pillantásra tűnik könnyednek.

Jónéhány művészeti projekt, hiába nyert el támogatást még tavaly a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA), nem kapott pénzt, sőt, sok esetben még támogatói okiratot sem látott. Nem általános a tendencia, az NKA bizonyos támogatásokat kifizetett, míg mások megakadtak.

Lassan tíz éve lesz, hogy 2013 júliusában egy Fekete Györgyöt ábrázoló plakáttervvel elindult az Atelier Populaire, Király András képzőművész plakát-sorozata. Amely a látszat ellenére nem, vagy messze nem csak az MMA-ról szól.

A Budapest Galériában február 12-ig láthatóTestünk melege című kiállítás művészével, Máté Dániellel és kurátorával, Kollár Dalma Eszterrel beszélgettünk a tárlat által felvetett társadalmi és egyéni problémákról, az emberi energiaszükségletről, a kalóriamérésről és annak irrelevanciájáról. De szóba került a hétköznapokban fellelhető esztétikum és a semmibe rohanó tiszalöki Vilt Tibor szobor is.

Restitúciós ügyekben ugyan komoly szemléletváltozás tapasztalható az utóbbi években, az arab ország esélyei azonban alig nagyobbak, mint korábban.

Gyógyítás, gondoskodás, elfogadás az egyik; erőszak, bűnözés, traumák a másik oldalon – cikksorozatunkban három aktuális vagy a közelmúltban zárt berlini kiállításról számolunk be, kijelölve e tárlatok fontos és sokszor egymásba fonódó felvetéseit.

A bécsi Kunsthistorisches Museum Szín fekete-fehérben – Josef Löwy fotográfiai forgószínpada (1888-1891) című kamarakiállítása olyan fotográfiai invenciókat mutat be, melyek elvezettek ahhoz, hogy a festmények reprodukálása új, önálló szakmává válhatott.

Tavaly Arany Oroszlánt nyert egy dokumentumfilm, a fotográfus Nan Goldin életéről és küzdelméről. Egymaga indított harcot az opioid krízisben meghaltak nevében a kőgazdag Sackler családdal szemben. De most Goldin és a köré felépült közösség győzelemre áll.

A szenvedélyeket alaposan felkorbácsoló tavalyi Documenta tanulságait összefoglaló elemzés még nem készült el, de érkeznek életjelek Kasselből. Sok minden történik, de úgy tűnik, a 2027-es Documenta egyelőre nincs veszélyben. Pedig akár lehetne is.