Interjú

Majdnem négy évtizeden át csak néhányan láthatták Jávor István 1980 és 1985 között Erdélyben készült fotóit. A Ceaușescu-korszak hétköznapjait dokumentáló sorozatból tavaly könyv, idén pedig kiállítás született a FUGA-ban. A fotográfussal arról beszélgettünk, miért maradt ennyi ideig rejtve ez a különleges anyag, és mit lát ma azokban az arcokban és történetekben, amelyeket fiatalon megörökített.

A beszélgetés 2026 áprilisában, az Art Brussels ’68 Forward szekciójában hangzott el Drozdik Orshi 1970-es évektől napjainkig ívelő életművéről, továbbá a láthatóság és láthatatlanság, az önarchiválás, a feminista művészet, a konceptuális gondolkodás és a művészettörténet intézményi mechanizmusainak kérdéseiről. A szekcióban az Einspach & Czapolai Fine Art által bemutatott kiállítás Drozdik korai munkáit vonultatta fel, egyúttal az Adventures in Technos Dystopium: Work, Writings, Exhibitions 1970–1995 című kötet ismertetője is volt, valamint elnyerte az Art Brussels Best Booth in the ’68 Forward Section díját.

A Játéktól a világig, és vissza című interaktív tárlat alkotói szerint a művészet akkor válik igazán élővé, amikor a néző nem csak szemlélő, hanem aktív résztvevő is egyben. Vigh Violetta, Juhos-Kiss Csenge és Koltay Dorottya Szonja a színház és a képzőművészet határterületeiről, a bábok különleges szerepéről, a játék erejéről és a közösen létrehozott világok lehetőségeiről beszélt debreceni bábművészeti sorozatunk harmadik, befejező részében.

A Vojtina Bábszínház raktárában közel kétezer báb őrzi az elmúlt évtizedek történeteit. De mikor válik egy tárgy többé egyszerű kelléknél? A bábkészítők és bábszínészek személyes történetein keresztül annak jártunk utána, hogyan születik meg a báb és hogyan kap lelket a színpadon.

Vágóhídi gépek festésétől Bernáth Aurél osztályán át az absztrakt expresszionizmusig vezetett Klimó Károly útja, aki kilencvenévesen is ugyanazzal a kíváncsisággal beszél a művészetről, mint pályakezdőként. A Herder-díjas festővel munkáról, szabadságról, Van Goghról, jazzről és a véletlen szerepéről beszélgettünk.

A május 15-én nyíló Játéktól a világig, és vissza című kiállítás a báb, a bábtest és az emberi test médiumainak viszonyrendszerében vizsgálja, hogyan alakítja a mozdulat és a játék a valóságérzékelésünket. A tárlat kiterjesztéseként kortárs művészeket és bábszínházi alkotókat kérdeztünk…

Pinczehelyi Sándor a magyar neoavantgárd második nemzedékének egyik meghatározó alakja, aki saját alkotói munkássága mellett tanárként, galériavezetőként, kulturális közéleti szereplőként is beírta magát az utóbbi hat évtized képzőművészetének történetébe. A középiskolás kora óta Pécsett élő és dolgozó Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló művésszel, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjával közelgő 80. születésnapja alkalmából beszélgettünk.

Miközben Magyarországon erős a fotográfia hagyománya, a kortárs fotóművészetnek továbbra sincs széles gyűjtőköre. A TOBE Gallery alapítói szerint a galériás munka ma már egyszerre művészeti küldetés és gazdasági túlélés – erről beszélgettünk velük.

Kucsora Márta festészete régóta jelen van a nemzetközi kiállítóterekben, de a svájci Zugban most olyan művésszel állít ki közösen, akinek neve a kortárs művészet egyik legismertebb brandje: Marina Abramovićcsal. Az After Attention című tárlat a performansz és a festészet találkozását vizsgálja – azt a pillanatot, amikor a cselekvés már elmúlt, és csak a nyoma marad. A magyar alkotóval a kiállításról, pályájának állomásairól és a műtermi munka performatív természetéről beszélgettünk.

A konkrét-konstruktív művészet hazai története elképzelhetetlen nélküle, mégis ritkán szólal meg interjúban. Közelgő 80. születésnapja alkalmából Haász István pályájáról, tanításról és tanulásról, a tér megszállottságáról, a „Haász-sárga” születéséről, morális ellenállásról és a művészet mindenkori oppozíciós szerepéről beszél – kompromisszumok nélkül.

A csillagrendszerek világát, sejtelmes és komplex struktúráit idézi az ókori granulációs technika kortárs újraértelmezésével Stork Fanni ékszertervező első kollekciója, a Cosmos. A kollekció férfiaknak készült darabjait a Katona József Színház művésze, Jakab Balázs mutatta be – míg a korábban elkészült női kollekciónak Jordán Adél az arca. Stork a Defo Concept Space Eleven Ősz című tavaly szeptemberi pop-up kiállításán mutatkozott be.

Sebekkel, törésekkel és javításokkal dolgozik a Ludwig Múzeum Finom illesztések – Golden Repair című kiállítása. A tárlat a gondoskodás fogalmát társadalmi, politikai és ökológiai léptékbe emeli: a japán kincugi – „aranyjavítás”– metaforáján keresztül a gyarmatosítás, a belső kolonializáció, a transzgenerációs traumák és a közösségi cselekvés kérdéseit kapcsolja össze. A projekt nem lezárt állítás, hanem nyitott folyamat: múzeumi önkritika, aktivista művészet és részvételi gyakorlat találkozása egy olyan korban, amikor a javítás már nem technika, hanem erkölcsi és kollektív döntés.