Ukrajna

A nemzetközi térben bőven zajlik a vita az orosz művészeti intézmények bojkottjáról: kell-e és van-e értelme? Hasonlóról idehaza nem sokat hallani.

A számok szintjén nem történt semmi rendkívüli a március eleji nagy londoni modern és kortárs árveréseken, melyek időben egybeestek az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetével. De a háború hosszú árnyéka mégis rávetült a piacra.

A Magyar Művészek Ukrajnáért csoport a kisföldalatti Bajza utcai megállóját Ukrajnának nevezte át.

A sünöknek, vagy cseh sünöknek nevezett útakadályokat, vagyis tankcsapdákat most Kijev és Lviv környékén képzőművészek is készítik.

A választ az első ránézésre meglepő kérdésre egy korábbi német kancellár neve adja meg.

Van, aki azért, mert hivatalos helyekről akarják rákényszeríteni a putyini agresszió támogatására. És van, aki direkt tiltakozásként a háború ellen.

A Jelcin-időszakban miniszterelnök helyettes volt, később bankvezér, majd egyike Oroszország leggazdagabb embereinek, aki Putyinnal is szoros kapcsolatokat ápol.

Oroszországban kockázatos dolog nyíltan a hatalommal szemben állást foglalni. Művészek, tudósok és újságírók is megteszik most.

A Babin Yar-ba 2026-ra tervezett nagyszabású emlékközpont tartalmaz múzeumokat, kutatóközpontokat és emlékművet is.

Munkáiban, filmjeiben az elmúlt években eszkalálódó társadalmi erőszakról is beszélt. Most úgy érzi, a háború hosszú lesz.

A Garázs Múzeum felfüggeszti összes, erre az évre tervezett tárlatának előkészítését, a GES-2 nyitó kiállítása a tervezettnél előbb zárt be. A Velencei Biennálén pedig úgy tűnik, nem lesz hivatalos orosz kiállítás.

Az East Europe Biennial Allience (EEBA), amelybe a közép-kelet európai térség néhány nagyobb, független képzőművészeti szervezete tartozik, köztük a Kyiv Biennial is, közös nyilatkozatot adott ki.