kritika

Nyilvánosságra hozta a Horváth Művészeti Alapítvány a műkritikusoknak szóló 2022-es díjának listáját. Eszerint megosztott eredmény született, a díjat két szerző kapja, a zsűri pedig további kettőt kiemelt. A mű két cikkel is képviseltetve van a listán.

„A közfinanszírozású, budapesti kiállítási intézményrendszer romokban. Nem kis részben a kormányzat által meghirdetett „kultúrharc” miatt, mely felszámolt, megosztott vagy működésképtelenné tett intézményeket” – írja Révész Emese vitaindítónak szánt cikkében.

„A könyv színválasztása gyermekkori hangulatot idéz, például egy kislány babaszobáját. Ez a szoba azonban nem gyerek játékszerekkel van tele – és ezen a ponton kulminál a fotósorozat fogadtadásának ellentmondásossága. Feszegeti a „jó ízlés” határait, tabukat döntöget – leginkább a szexualitáshoz, intimitáshoz és annak reprezentáláshoz kötődő tabukat”.

A NER-ben a művészet is ellenség, ha szabad. Kulturális évzáró adás a hvg.hu Fülke című podcast sorozatában: hogy telt és telik a 2022-es év a hazai kultúrában, a Beton Hofitól és a Carson Comától kezdve a Besúgón és a Larry-n át egészen az OFF-Biennáléig. Zene, filmművészet, színház képzőművészet a Fülkében.

Íme egy sor különleges, letesztelt játék – nem csak gyerekeknek –, amelyekkel az igényes időtöltés mellett egyben belépőt is adunk a művészetek titokzatos világába. De csak óvatosan! Tolsztoj szerint semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az ember jelleme, mint a játékban.

A nemrégiben elhunyt Lugosi Lugo László falfirkákat fókuszba helyező urbanisztikai-társadalmi-esztétikai visgálódásait foglalja össze a Graffiti – read the signs címmel ősszel megjelent kötet. A könyv fontos, sok fotót összegez, de bőven hagy munkát az utána következőknek.

Kolodko Mihály, miniatűr szobraival berobbant a köztudatba és a köztérre. Budapest szó szerint tele van a plasztikáival, fokozva a vizuális zűrzavart az esztétikai katasztrófa sújtotta övezetnek tűnő fővárosi emlékmű-térképen. A siker töretlen, pedig meg kellene beszélnünk, mit is látunk, amikor ezeket az apró szobrokat.

Nagyszabású, számtalan utat megnyitó kiállítás, amely fordulatot jelez alkotója pályáján. Dezső Tamás eddigi munkásságát a sajtófotó és a dokumentarista fotográfia határozta meg. Új korszaka következetesen gondolkodó művész profilját körvonalazza, aki képes a radikális váltásra, művészetről alkotott felfogásmódja, identitása gyökeres átalakítására.

Kozák Zsuzska remek kiadványokkal találkozott a művészeti gyerekkönyvek piacán, melyek nemcsak oktató tartalommal bírnak, hanem a spontán műélvezetre is rávezetik a fiatalabb korosztályt. Sőt mi több: az önismerethez, felnőtté váláshoz vezető úton is hasznos kísérők lehetnek.

A Beke László-féle, brilliáns Műalkotások elemzése a gimnáziumok I-III. osztálya számára című kiadvány óta jelentős átalakuláson ment keresztül a hazai tankönyvkiadás. Az ifjú korosztályokat célzó ismeretterjesztő kiadványok széles tematikus spektrumot lefedve már rég elhagyták ezt a terrénumot. A gyermek olvasó is céltábla mint fogyasztó, ám helyette többnyire mi, felnőttek választunk. Könyvszemle, első rész.

„A műveket végigböngészve kiviláglik: a sok esetben rettegett vagy épp idealizált mesterséges intelligenciák leginkább saját rossz tulajdonságainkat tükrözik; így valójában nem is a technológiai fejlődéstől félünk, hanem attól, hogy az MI épp olyan előítéletes és gyarló lesz, mint az ember” – Sárai Vanda írása.

Konceptuális munkáiról ismert Pólya Zsombor intermédiaművész Kolodko Mihály Roskovics Ignácot ábrázoló életnagyságú szobrának bedobozolásával keltett a szakmai köröket meghaladó élénk érdeklődést április közepén. A Dunakorzón végrehajtott akciója kapcsán – mely egyben a gyenge köztéri vizuális stratégiára tett kritikai kísérlet – a gerillaművészetben rejlő potenciálról beszélgettünk.