kritika

„Jules és felesége nyitott házasságban élnek. A gyerekek ebben a szokatlan, szabad párkapcsolati miliőben nőttek fel, néhányuknak mára már saját családjuk van. A fotográfus eleinte a família és az életükben jelenlévő szeretők adta különös dinamika vizuális ábrázolását tűzte ki célul, mivel azonban Csenki a gyerekek generációjához tartozik, a hangsúly egy idő után áttevődött a fiatalok érzéseire, traumáira is” – Csenki Bianka fotókönyvét Erdei Kriszta mutatja.

A sorozat ma a kortárs magyar rajzművészet egyik
legfigyelemreméltóbb opusza, amely párját ritkító színvonalon kötelezi el magát a figuratív kifejezésmód mellett. Ebből, a mára több mint félszáz darabból álló ciklusból mutat be egy kollekciót a The Space Galéria kiállítása.  

Czene Márta napjaink egyik legjobb hazai festője, aki a klassszikusok tudását bírja, de 21. századi szemmel tekint a képre. Úgy kérdez rá a festészetre, hogy közben igazolja létjogosultságát. Mesterségbeli perfekcionizmusa azonban nem öncél, hanem eszköz, a festészet számára a lehetséges képi nyelvek egyike.

A PS1 mintha csak kipipálta volna listáján a queer, az afroamerikai és a palesztin identitások szerepeltetését és tematizálását. Bár, ennél azért jóval többről van szó. Most zárult, illetve hamarosan záruló kiállítások: Frieda Toranzo Jaeger, Jumana Manna és Umar Rashid.

Divatos, látványos és korszerű az új immerzív Hockney-kiállítás, de hogy mennyire képvisel a művészet fogalmaival megközelíthető értéket, az kérdés. A Bigger & Closer (not smaller & further away) audiovizuális show túl könnyedre sikerült.

Kétrészes cikkünkben három aktuális vagy a közelmúltban zárt berlini kiállításról számolunk be, kijelölve e tárlatok fontos és sokszor egymásba fonódó felvetéseit feminizmusról, posztkolonializusról, ökológiáról vagy a testi és nemi identitásbeli másságról.

Keresztes Zsófia generációjának már most is egyik legsikeresebb művésze, az egyik legdrágább hazai képzőművész, aki a széles közönség tetszését is magáénak tudhatja. A biennálés kiadványban olvasható, kontextualizáló írások viszont mintha pusztán dekorációs céllal születtek volna.

Nyilvánosságra hozta a Horváth Művészeti Alapítvány a műkritikusoknak szóló 2022-es díjának listáját. Eszerint megosztott eredmény született, a díjat két szerző kapja, a zsűri pedig további kettőt kiemelt. A mű két cikkel is képviseltetve van a listán.

„A közfinanszírozású, budapesti kiállítási intézményrendszer romokban. Nem kis részben a kormányzat által meghirdetett „kultúrharc” miatt, mely felszámolt, megosztott vagy működésképtelenné tett intézményeket” – írja Révész Emese vitaindítónak szánt cikkében.

„A könyv színválasztása gyermekkori hangulatot idéz, például egy kislány babaszobáját. Ez a szoba azonban nem gyerek játékszerekkel van tele – és ezen a ponton kulminál a fotósorozat fogadtadásának ellentmondásossága. Feszegeti a „jó ízlés” határait, tabukat döntöget – leginkább a szexualitáshoz, intimitáshoz és annak reprezentáláshoz kötődő tabukat”.

A NER-ben a művészet is ellenség, ha szabad. Kulturális évzáró adás a hvg.hu Fülke című podcast sorozatában: hogy telt és telik a 2022-es év a hazai kultúrában, a Beton Hofitól és a Carson Comától kezdve a Besúgón és a Larry-n át egészen az OFF-Biennáléig. Zene, filmművészet, színház képzőművészet a Fülkében.

Íme egy sor különleges, letesztelt játék – nem csak gyerekeknek –, amelyekkel az igényes időtöltés mellett egyben belépőt is adunk a művészetek titokzatos világába. De csak óvatosan! Tolsztoj szerint semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az ember jelleme, mint a játékban.