kortárs

A gyermekáldás, mint művészeti faktor. Az anyaság társadalmi, politikai, mozgalmi viszonyai a vizualitásban. A test problematikája, a feminizmus újhulláma a kortárs művészetben.

A globális lefagyást hozó 2020-as év a többséggel ellentétben Tarr Hajnalka számára éppen nem a kényszerű passzivitást jelentette.

A Budapest Galéria Mikrotómia című kiállításához katalógust jelentetett meg. Két írást tartalmaz Kollár Dalma Eszter kurátori szövegét és Zemlényi-Kovács Barnabás Prekár univerzalizmus. Adalékok a kortárs neoabsztrakt festészet kritikai analíziséhez című tanulmányát.

Ha a vizuális művészetekben jelekről ejtünk szót, feltétlenül meg kell említeni a szemiotikát mint jeltant, jeltudományt, amely képzőművészeti körökben manapság – főleg idehaza – sokszor rossz csengésű szó.

“Ha azonosulok egy társadalmi réteggel, akkor az a migráns. Mert én Ausztriában születtem  a szüleim nem; tökéletesen beszélek németül, de a nevem külföldi” – mondja Fogarasi András, azaz Andreas Fogarasi.

A hazai művészeti közeget 2015–2016 körül tarolta le a nemzetközi színtéren ekkorra már kibontakozó posztinternet művészet jelensége. Ahogy a „poszt-” előtagú kifejezésekkel már csak lenni szokott, a posztinternet is örvényként gyűrűzött be a köztudatba, nem kevés zavart és kezdeti elutasítást váltva ki a szcénából.

“Az elmúlt évet arra szántam, hogy elejétől végéig újrafordítsam A spektákulum társadalmát, amely 2006-ban a fordításomban jelent meg először magyarul. Van valami hajlamom a mechanikus, mazochisztikus, hivatalnoki jellegű munkára, akár a művészetben is.”

Kicsiny Balázs képzőművész több mint harminc évet felölelő életművéből 2020 novemberében a MODEM-ben nyílt kiállítás. A járványügyi intézkedések miatt elkészülte óta tulajdonképpen zárt ajtók mögött áll, és meghosszabbított nyitvatartással a korlátozások feloldását követően – nem tudni, mikor – lesz majd egyszer végre megtekinthető. Ha van sors, akkor az így, ezzel utolérte a tárlatot.