installáció

Nyolcvankilenc éves korában, szombaton meghalt Ilja Kabakov, ukrán származású, amerikai képzőművész. Az egykori szovjet disszidens művészet meghatározó alakja, a moszkvai konceptualizmus megteremtője 1987-ben emigrált a Szovjetunióból és vált világszerte ismertté.

Marko Rodics a szocializmus alatt meg nem valósított művek fiktív rekonstrukcóit készíti el. Az Ismeretlen Magyar Művész megtalált vázlatai alapján dolgozik, amelyek a soha el nem készült művek terveit tartalmazzák. Aztán erre a művészre “rábukkan” Kubában is, ebből lesz az Ismeretlen Kubai Művész. Persze mindkettő, sőt, mindhárom ő maga. Többrétegű, bonyolult viszony a múlthoz, a jelenhez.

“A queer elméletek valamiféle eszközrendszert adnak nekem a megküzdéshez, hogy valahogy mégiscsak feloldjam ezeket a bináris rendszereket, amik nem hoznak létre számomra alkalmas életteret” – mondja Horváth Gideon a munkái hátteréről. Méhviasz, emberi szervek, identitásképződés, művészet.

Keresztes Zsófia generációjának már most is egyik legsikeresebb művésze, az egyik legdrágább hazai képzőművész, aki a széles közönség tetszését is magáénak tudhatja. A biennálés kiadványban olvasható, kontextualizáló írások viszont mintha pusztán dekorációs céllal születtek volna.

Fest, fúj, ragaszt, fűrészel, szögel, csavaroz, kasíroz, meglévő tárgyakat épít a kompozícióba, néha saját anyagmegoldásokkal operál. Képek vagy installációk? Figurálisak vagy elvontak? Ami biztosnak látszik: démonokkal van dolgunk.

“A művek létrehozásakor elképzeltem isteneket, akik a mi isteneink, de sokkal inkább majomszerűek, és ők teremtik meg az embert és a világot.”