Szemle

Párhuzamos életművek az Alföldön, ifjú Drozdik a Kisalföldön, papírozás a Krisztinavárosban, a Király utca Velencében, kettős személyiség a Felvidéken.

Amikor húsvétvasárnap megnyílt a 2020 óta felújítás alatt álló Citadella, még nem lehetett tudni, hogy 16 év után kormányváltás következik, s az épületet reprezentatív célokkal felújíttató országvezetésnek már csak egy hete van hátra.

Angela Merkel csaknem öt évvel a visszavonulása után mutatta meg, hogyan szeretné, hogy emlékezzenek rá – vizuálisan. A róla készült portréfestmény – mely a német hagyományokba illeszkedően minden leköszönő kancellárról elkészül, úgy, ahogyan azt a portréalany szeretné –, nem szolgál újabb olvasattal Németország első női szövetségi vezetőjét illetően. Közben újra fellobbantja a vitát arról, van-e még helye a hagyományos politikusportréknak a 21. században.

A létezés mélyebb rétegei a Blahán, hő- és fényerő, Perneczky és a Balaton, szín és tér a KAS-ban, időégetés vs. égési idő a pápa téren.

Mitől lett Dél-Korea a kortárs képzőművészet egyik legizgalmasabb nagyhatalma? A válasz egyfelől a technológiai újításokban, másfelől pedig abban rejlik, ahogyan az ősi filozófiák és hagyományok új életre kelnek a mai kor művészetében.

Tengerrel összemosódó testek, online válságok és valóságok, mangák utolsó hete, halál a bunkerben, művészeti piknik Nógrádban.

Szeptember 27-én derül ki, kapjon-e több közpénzt a múltjával és jövőjével egyaránt küzdő 116 éves Kunsthaus. Az intézmény jó példa arra, hogyan válhat egy kulturális beruházás egyszerre turisztikai sikerré, pénzügyi teherré és erkölcsi viták kereszttüzében álló intézménnyé.

Dürer, Kondor Béla és Georg Baselitz ritkán kerülnek egy mondatba, a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítóterében mégis természetesnek hathat a találkozásuk. Az Apokalipszis című kamaratárlat ötszáz év művészetén keresztül mutatja meg, hogyan változnak a világvége képei, miközben a fő kérdések ugyanazok maradnak.

Ebédlőasztal mint családi oltár; jelmezes művészbál; minden, ami test; kerámiaszobrászat és filmművészet; történetek az afrikai kontinensről – a kiállítások helyszínei: Budapest, Szentendre, London, Arles.

Csörömpölő vizualitás, fotogenetikus vitalitás, Galántai-ház, Mai Manó Ház, szépművészeti áruház – válogatás Veszprém és Pest megyéből.

A kiállítás többségében kelet-európai műveket vonultat föl, sok iróniával, humorral és jól érzékelhető pesszimizmussal. Koncepciója: intellektuális csemege, kissé talán túlbonyolított alternatív bejárási útvonalakkal. A Black Mirror. A jövő hosszú árnyéka című tárlat két kurátorral, Kálmán Borbálával és Készman Józseffel beszélgettünk.

A franciaországi Luma Arles intézményben megrendezett Correspondences című kiállítás a filmalapú együttműködés első nagyszabású európai bemutatója.