Bagyó Anna

Mitől lett Dél-Korea a kortárs képzőművészet egyik legizgalmasabb nagyhatalma? A válasz egyfelől a technológiai újításokban, másfelől pedig abban rejlik, ahogyan az ősi filozófiák és hagyományok új életre kelnek a mai kor művészetében.

Dél-Korea úgy épített globális kulturális márkát, hogy közben saját tradícióit sem számolta fel. A hanbok, a konfuciánus minimalizmus vagy a tradicionális kézművesség ma ugyanúgy része a koreai exportnak, mint a K-pop vagy az AI-alapú médiaművészet. Helyszíni riport.

Abu-Dzabitól a szaúdi Diríján és AlUlán át Doháig egy következetesen felépített kulturális híd rajzolódott ki a 2025–2026-os téli szezonban. Vásárok, biennálék és múzeumi gigaprojektek követték egymást, miközben a régió a pénz mellé saját narratívát is letett a globális művészeti szcéna asztalára. A történet csúcspontja az Art Basel katari debütálása – amely már nem egyszerű expanzió, hanem pozíciófoglalás.

A világ művészeti fókusza lassan elmozdul: a Kelet városai már nem perifériák, hanem új kulturális központok. A közép-ázsiai Buhara a hagyományból és kézművességből épít kortárs identitást, míg Isztambul a válságok és háborúk közepette keresi a túlélés esztétikáját. A Selyemút karavánszerájai és az Aranyszarv-öböl ipari terei most ugyanarra a kérdésre felelnek: mit kezdhet a művészet a világ törékenységével – és képes-e még gyógyítani ott, ahol a politika már rég kudarcot vallott?

A vásári szezonokban nagyobb figyelem hárul olyan új művészeti és műkereskedelmi központokra, mint az utóbbi évtizedben előkelő helyre kerültSanghaj; a kínai metropolisz jelentős kortárs művészeti fesztivállal, globális szinten is egyre fontosabb múzeumi kiállításokkal, új galériákkal büszkélkedhet. Helyszíni beszámoló.

Helyszíni beszámoló az Expo2020 művészeti installációiról és a Közel-Kelet műkereskedelmi csúcseseményéről, az Art Dubai-ról.