Szemle

A Blinken OSA Archivum Centrális Galériájában március 8-ig látható Nézőpontváltás: Ha a berlini szél fújja a zászlómat… című kiállítás a hidegháború kulturális diplomáciáját idézi fel. Egyúttal azt a törékeny állapotot vizsgálja, amelyben a művészi autonómia és a geopolitikai realitás találkozott, megteremtve egy ideiglenesen birtokolható szabadság lehetőségét.

Február 21-én, életének 78. évében elhunyt Kecskeméti Sándor nemzetközileg elismert, Munkácsy-díjas keramikus- és szobrászművész – adta hírül az Initio Galéria. Kompozícióit erőteljes stilizálás, de leginkább elvont nyelvezet, architektonikus szemlélet, szobrászati gondolkodás, monumentalitásra törekvés jellemzi. Formanyelve markáns és összetéveszthetetlen. Egyszerre geometrikus…

Lebomló alapanyagok, klasszikus műtermi pózok, közbeeső állapotok, hangsúlytalan végpontok, imaginatív flâneur-ök: fűtött kiállítótermek válasza a visszatért mínuszokra.

Alkotók és alkotások minden korláton, gátláson és ráción túl. A Capa Központ kiállítása egyszerre felkavaró és elementárisan izgalmas vizuális utazás a művészet peremvidékére: árvaházból induló önarcképmániás fotós, bőröndökbe varrt kubai sorsok és erotikus kollázsokból épített dohányzóeszközök mesélnek arról, hogy a „nyers művészet” nem stílus, hanem létállapot.

Miután az amerikai hadsereg Donald Trump elnök utasítására január 3-án elfogta és kiadatta a venezuelai elnököt, Nicolás Madurót és feleségét, Cilia Florest, a nemzetközi figyelem a dél-amerikai ország politikai káoszára és az Egyesült Államok feltételezett olajipari érdekeire irányult. Csakhogy Venezuelának nemcsak hatalmas kőolajkészletei vannak: természeti, építészeti és régészeti kincsekben is bővelkedik – köztük három UNESCO világörökségi helyszínnel. Az ország geopolitikai bizonytalanságba süllyedése ezek jövőjét is kérdésessé teszi.

Nagyterem, rendszerváltás, kvázi-barokk, képbelépés, valamint a kanonizáció strukturális hiányosságai: aktuális ajánlónk igazodási pontjai.

Az alábbiakban Andrási Gábor művészettörténész, A mű elődje, a Műértő főszerkesztőjének írását tesszük közzé, mely Imre Mariann Mulandóság rögzítése: test–lélek című kiállításának megnyitóján hangzott el a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben. A kiállítás  március 7-ig tekinthető meg.

Installatív tér, mitikus múlt, (már megint) ittlévő szerelem, rögzített mulandóság, fény felé fordult figyelem – télvégi ajánlónkban.

Hogyan változik meg a fotográfia, ha a fotós már nem a valóságot, hanem az internet kollektív képtárát figyeli? Zagyvai Sári aiOTYPE című fotókönyve mesterséges intelligencia által generált, nem létező tájakat mutat be, miközben az analóg fotográfia eszközeivel formálja őket érzékien tapinthatóvá. A kötet egyszerre reflektál a képalkotás technológiai fordulatára és arra az egyre sürgetőbb kérdésre, hol húzódik a határ valóság, emlékezet és mesterségesen létrehozott látvány között.

Zékány Dia tizenhárom éve fest zsúfolt enteriőröket, gyűjtögető emberek kaotikus belső tereit. A Barabás Villában január 30-ig megtekinthető Négy fal között című kiállításában azonban az oilstick-kel készült színes káoszkavalkád mellett egy rendkívül érzékeny sorozatot is bemutat, mely a posztpartum, azaz a szülés utáni depresszió nehéz tapasztalataiból inspirálódott. A képeken látható fullasztó, de fénynyalábokkal mégis lágyan átszőtt terek sok anyának okozhatnak ismerős érzéseket a kisbabás korszakból. Az ilyen tér egyszerre szorongat és ölel körül lágyan.

Metafestmény, gyermeki transzcendencia, interperszonális élmények, otthonos otthontalanság, húsbavágó máshollét – válogatás a februárba hajló programhét kiállításaiból.

Az alkotó egó felszámolása, apahiány mint kulturális szimptóma, Erdély Miklós újraaktivizálása, Herczeg Klára-díjazottak, a művészfeleség vázlatfüzete és Komoróczky vizuális dalciklusa – megannyi látogatásra érdemes kiállítás heti válogatásunkban.