Szemle

“A kognitív disszonanciát kizárandó, egyre többen próbálnak normálisként tekinteni arra, ami körülvesz bennünket, egyben alkalmazkodni az új normarendszerhez. Kilátástalannak tűnik, hogy meg lehessen állítani ezt a folyamatot.” Kisspál Szabolcs képzőművész a Szabad Művészek csoport és a Ludwig Lépcső szervezői között is ott volt tíz évvel ezelőtt. Az azóta eltelt időről kérdeztük.

„Nem önmagának metszett ki mások rovására jól körülhatárolt helyet, hanem tágasságot teremtett, amelybe mások is belefértek; nyomot hagyott, amelyen tovább lehet haladni” – Berhidi Mária szobrászművészre András Edit és Turai Hedvig írásával emlékezünk.

A paradox helyzetekkel egész életművében játszó, kísérletező, azokon elmélkedő Szabó Ádám „a fény aktív ellenfelét” materializálja szoborrá – írta a kurátor Szabó legutóbbi kiállítása elé. Interjúnkban az árnyékművek mellett a világpolitika és a honi kulturális közélet árnyékos oldalai is szóba kerültek.

Kirill pátriárka személyesen is az Ukrajna elleni orosz agresszió lelkes támogatója, Putyin elnök fontos támasza, így a gesztus elsősorban nem az orosz vezetés igazságérzete hirtelen feltámadásának köszönhető, sokkal inkább jutalom az egyház szolgálataiért.

“Egy pillanatig sem bánom, hogy nem egyfolytában printelek és keretezek és pezsgőzöm a megnyitóimon. Jobban vagyok, mint lettem volna középosztálybeli, menő fotósként. Hasznosabb vagyok.” Csoszó Gabriella fotográfus részt vett a 2013 és 2015 közötti tiltakozásokban, és részben szervezte is azokat. FreeDoc projektje 2010 óta dokumentálja a hazai demokráciapárti demonstrációkat, a történeti kutatás, a civil szféra és a kritikus sajtó számára is értékes archívumot hozva létre.

Halas István fotográfus saját életének helyszíneit, hangulatait és főként szereplőit fotózta évtizedeken át. Mi sem áll távolabb tőle, mint a nosztalgia, képei mégis úgy fájnak, mint annak a felismerése, hogy az idő nem fordítható vissza.

“A művészi szabadság olyan értelemben mindenképpen beszűkült, hogy nincs esélyegyenlőség, nincs szabad értékverseny és nagyon komolyan lecsökkentek az elérhető források.” Orbán György képzőművész a Szabad Művészek csoport tagjaként vett részt tiltakozó akciókban 2012-13-tól kezdődően, és a Ludwig Múzeum tíz évvel ezelőtti elfoglalásánál is ott volt. Most ő válaszol A mű kérdésére.

Finom, befelé figyelő, érzékeny munkák, legalábbis első látásra. Másodikra már azt is észrevesszük, hogy mi az, ami ezekbe a munkákba beszűrődik a válságokat élő világból. Vécsei Júliával új kiállítása apropóján beszélgettünk, Marrakech, Bécs és Budapest között, egy körúti kávézóban.

“Az én szocializációmnak már részét képezte az a tudat, hogy bár az állandóságot hivatottak képviselni, bármikor kicsúszhat az intézmények lába alól a talaj.” – Sárai Vanda válaszol A mű körkérdésére.

Az erőszaknak és agressziónak való kitettség rendszerszintű – olvasható a Budapest Galéria új kiállításának kurátori szövegében. A Páldi Lívia kurátor által rendezett tárlat megnyitóján elhangzott beszédnek A mű felületén szeretnénk nagyobb publicitást adni.

Monica Bonvicini I do you című, a patriarchális intézményi struktúrákra reflektáló egyéni kiállítása a tér kialakulásában tapasztalható hatalmi viszonyokra kérdezett rá.

Egy Japánban rendezett magyar porcelántörténeti kiállítás kapcsán mesélt a rendszerváltás környéki kerámiakultúráról, és a mai helyzetről a kiállítás kurátora, Novák Piroska az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusa.