Szemle

„Nyolc és fél millió dollár” – vetette oda az egyik galéria munkatársa a mellette lógó Basquiat-kép ára iránt érdeklődő látogatónak, majd tovább csevegett kollégájával. Pandémia vásár, az első Covid-19 Frieze, Brexittel tetőzve.

Elszigetelődés, magány, egyéni túlélési stratégiák. Detektálhatatlan a közhangulat. Robbanás lesz, vagy még mélyebb apátia?

Van valami dermesztően szürreális abban, hogy egy sajátos monumentalitással dolgozó művész újabb, nagy jelentőségű, kifejezetten filozofikus műve pénzügyi okokból a járvány okozta bezárások végével sem válik még hetekig láthatóvá.

„Főméltóságú kormányzó úr! Kérem magas engedelmét arra, hogy erről a vértanú emlékről a lepel lehullhasson…” A Nemzeti vértanúk emlékművének sorsa.

Szíj Kamilla olyan koncentrált cselekvések során keresztül alkotja meg munkáit, amelyek nyugodt, emelkedett lelkiállapotba vezetnek. Tekinthetjük úgy is e hosszú papírokat, mint koncentrációs és meditációs gyakorlatok lenyomatait.

A Budapest Galéria Mikrotómia című kiállításához katalógust jelentetett meg. Két írást tartalmaz Kollár Dalma Eszter kurátori szövegét és Zemlényi-Kovács Barnabás Prekár univerzalizmus. Adalékok a kortárs neoabsztrakt festészet kritikai analíziséhez című tanulmányát.

Világháló vége = világvége ?
Milyen gazdasági és politikai hatása lenne annak, ha az internet összeomlana ?

Æther Sofia kritikai visszajelzéseket generál a művészeten, a tudományon, a politikán és az aktivizmuson keresztül, a korrupt bolgár rezsimben.

Vizuáli kultúra mentes kultúra? Az új Nemzeti Alaptanterv nem kedvez a művszeti tantárgyaknak.

Az 1960-as évtized a művészeti és mediális expanzió lázában égett. Allan Kaprow a happeninget a képzőművészet többlépcsős kiterjesztéseként fogta fel – a táblaképből az avantgardisták kezében kollázs, aztán asszamblázs, environment, majd végső állomásként happening születik.

Ha a vizuális művészetekben jelekről ejtünk szót, feltétlenül meg kell említeni a szemiotikát mint jeltant, jeltudományt, amely képzőművészeti körökben manapság – főleg idehaza – sokszor rossz csengésű szó.

“Ha azonosulok egy társadalmi réteggel, akkor az a migráns. Mert én Ausztriában születtem  a szüleim nem; tökéletesen beszélek németül, de a nevem külföldi” – mondja Fogarasi András, azaz Andreas Fogarasi.