Szemle

Delejes színekből és vonalakból felépülő, hol graffiti-, hol gyerekrajzszerű, időnként zavarba ejtően mágikus hatású formáin keresztül földrészeken és generációkon átívelő kulturális kódok, szimbólumok, a társadalmat a mai napig szétfeszítő dichotómiák jelennek meg. Basquiat, Bécsben.

A Welcome To Planet B című megaesemény fő állítása az volt: lehetséges egy másik, nem disztópikus jövő, B-lehetőség, de ahhoz a kollaborációk, a közös cselekvések új dimenzióira lesz szükség. A tech világ művészein nem fog múlni.

Az általánosságban a latin-amerikai és karibi művészetre, a globális Délre fókuszáló Armory Show kereskedelmi szekciójában, a kevés valódi izgalom ellenére volt azért néhány kiemelkedő megjelenés. Ezek egyike Kelet-Európából, Budapestről érkezett. Beszámoló.

Elkészült az ICOM most jóváhagyott új múzeumdefiníciójának hivatalos magyar változata. A vizsgálatához előzetesen mindenkinek tisztáznia kell saját maga számára, hogy elméleti konstrukciónak, vagy materiális javak fizikai megőrzését (is) biztosító intézménynek tartja-e a múzeumot.

Ukrán fókusz, de békebeli külsőségek voltak jellemzőek a hétvégén megrendezett viennacontemporary kortárs vásáron Bécsben, ahol az acb Galéria díjat is kapott.

Algakoktél, természetjárás Pascal-idézettel, csevegés gombafonalakra kapcsolódott orchideákkal, limnológiai előadás mikroszkópok fölött és a nádasban – képes beszámolónk egy kreatív spektrumban verhetetlen tudományos-ismeretterjesztő-művészeti élményhétvégéről.

A kritikus és mindig aktuális témákkal dolgozó nyolcadik hamburgi Fotótriennále idei központi hívószava, a currency, azaz valuta, a fotográfia mint tőke témakörét járta körül tizenkét kiemelt és ötven szatelitkiállítással.

A napokban interjú jelent meg a hvg360-on egy hazai értelmiségivel. Szavai szomorú módon példázzák azt az attitűdöt, amely úgy simul bele a totálissá váló rendszerbe, hogy részleges autonómiának hiszi a teljes szabadsághiányt, szabad kritikának a morgás jogát és nem mutat túl sok együttérzést azokkal, akiket az elmúlt tizenkét évben földbe tapostak.

Közösségi oldalán számolt be egy művész arról, hogy egy, a veszprém-balatoni kulturális fővárosi évhez tartozó program során arra próbálták rávenni, tervezett munkájából hagyjon ki bizonyos fogalmakat és kifejezéseket.

A kultúra lehet egy, de nemigen lehet egységes: párhuzamos kulturális kánonok élnek egymás mellett, és bármennyire utópisztikusan is hangzik ez mifelénk, élhetnének békében. Ám maga Demeter Szilárd is egyfajta párhuzamosságot képvisel, hiszen egyszemélyes intézményként a kulturális politika központi figurája, kultúrpolitikusi ambíciókkal.

Az Inflammatory Essays című, 1979 és -82 között készült Jenny Holzer-sorozat két darabja különös aktualitással szólal meg ma, amikor Európában a világháború óta nem tapasztalt események történnek. Holzer két szövegalapú munkája – vagy inkább kisesszéje, verse -, szerzőnk szerint “ráolvasható” a most zajló háborús helyzetre.

A fotó alapú képzőművészet egyik legfontosabb seregszemléje a Les Rencontres d’Arles. Aki járt már a fesztiválon, tudja, hogy az 1970 óta működő esemény nem csak befogadja, hanem formálja is a fotográfia úttörő törekvéseit, a képeket pedig változatos építészeti környezetben teszik élményszerűvé a kurátorok.