A bécsi Curated by című programsorozat idei hívószava és vezérmotívuma a KELET, így, magyarul és csupa nagybetűvel. A kurátori elgondolás szerint a kelet-nyugat dichotómia jelentéstartománya alig valamit mozdult el az elmúlt száz évben. Ebben a fogalmi keretben jött létre két magyar kurátor kiállítása a város egyik leghíresebb kereskedelmi galériájában.

A Galerie Krinzinger az egyik legmenőbb bécsi kortárs kereskedelmi galéria. A névadó-alapító, dr. Ursula Krinzinger eddig közel 500 szóló-, csoportos és tematikus kiállítást hozott létre, kiváló osztrák és nemzetközi művészek munkáit mutatva be Bécsben és a világ legfontosabb „A” kategóriás kortárs művészeti vásárain. Fennállásának eddigi közel 50 éve alatt „a Krinzinger” joggal lett ismert brand. A galerista biztos szemmel – a bécsi akcionizmustól illetve a nemzetközi performance -és body-art-tól kezdve a jól ismert európai kortársakon át az ázsiai és közel-keleti művészekig –, jó üzleti érzékkel válogat, és az idők során komoly tekintélyt vívott ki magának a szakmában. Belvárosi  fő helyszíne mellé 2002-ben egy projekt-galériát is nyitott a Schottenfeld negyedben. A projekt-galéria alapvetően nemzetközi orientációjú, és  határozott kelet-európai irányultsága is van. Kapcsolódik hozzá egy, a fiatalabb generációkhoz tartozó művészek számára nyitott, több helyszínen megvalósuló rezidenciaprogram is.

Ebben a neves és jól menedzselt galériában, a Krinzinger Schottenfeld-ben még október 22-ig nyitva tart az a kiállítás, ami 24 másik, szintén bécsi kereskedelmi galériával együtt vett részt az idei őszi Curated bycímű programsorozatban. 

A Curated by sajátossága, hogy a résztvevő galériák külsős, többnyire külföldi kurátort, kurátorokat kérnek fel, hogy azok az adott év tematikáját figyelembe véve állítsanak össze kiállításokat az őket felkérő galériákban. Idén ez a tematika a KELET volt – így, magyarul és nagybetűvel. Ez Dieter Roelstraete kurátor javaslata volt, aki cím-és  témaválasztását egy kurátori statement-ben többek között a Kelet versus Nyugat ellentétpár konstansnak tűnő meglétével indokolta.

Meglátása szerint az ellentétpár a maga komplex tartalmával és összetett szemantikájával együtt mintha semmit nem változott volna az elmúlt száz évben,

Hirdetés

Hirdetés

és ez különösen most, az Európa keleti határain zajló orosz-ukrán háború, az orosz invázió okozta geopolitikai hullámverés tükrében feltűnő. Szabadság, lehetőségek, fejlődés versus elnyomás, javíthatatlanság? Felkelő nap és keleti bölcsesség versus lemenő nap és a történet vége?

A „kelet” művészeinek nyugatra irányuló figyelme, illetve a „nyugat” kurátorainak a kelet-európai művészek munkáit kereső tekintete így találkozott most Bécsben, a Curated by alkalmával. A  sorozat megnyitóit a résztvevő galériák azonos időben, szeptember 9-én tartották, és ez egybeesett a Vienna Contemporary megnyitásának hétvégéjével- nyilván nem véletlenül. 

A Krinzinger Schottenfeld idei Curated by-anyagán Kálmán Rita és Páldi Lívia májusban kezdtek el dolgozni. A galéria tulajdonosa nem nemzeti reprezentációs kiállításban gondolkodott, hanem a Magyaroszágot is magában foglaló régió művészetében; szeretett volna karrierje elején ugyanakkor pályájának  derekán-csúcsán levő művészeket is bemutatni, lehetőleg többféle korosztályból. Valamint – mivel kereskedelmi galériáról van szó – az eladhatóság potenciális esélye is szerepelt a szempontok között. És mindezt a fentebb jelzett Kelet hívószó jegyében. Nem mintha Ursula Krinzinger számára a pályakezdőkkel, kvázi ismeretlenekkel való munka kizáró ok lenne: Hermann Nitsch-csel is akkor kezdett el foglalkozni, amikor még jobbára botrányhős volt, és óvadékkal kellett kihozni a börtönből. Marina Abramoviccsal is pályája legelején kezdett el dolgozni, akkor, amikor még alig ismerték.

A magyar kurátor-párosnak tehát elég sokféle szempontot kellett összefésülnie.  A végeredményt látva úgy tűnik, ezt a nehezített feladatot megoldották. Elegáns, érzékeny, sokoldalú és mégis egy irányba mutató anyag jött létre. 

A „regionális kiállítás” jelleget elkerülendő beválogattak egy indiai és egy kolumbiai művészt is – Mithu Sen és Johanna Calle szmélyében – a galéria saját művészei közül az általuk felkért, magyarországi vagy Magyarországhoz köthető művészek, azaz Maurer Dóra, KaszásTamás, Horváth Gideon, Katarina Šević, Trapp Dominika, illetve a szlovák Aliza Orlan mellé.

Sensory Tales (Szenzoros/érzéki történetek) lett a kiállítás címe, hívószavainak pedig a fluid és transzformatív létezés, az identitás, a testtel kapcsolatos problematikák, a nehezen definiálható formák és az érzékek kérdései tűnnek. A kiállítókban közös az, hogy megközelítési módjuk gyakorta organikus, lágy, de legalábbis  nem intruzív; munkáikban gyakori a rejtett humor és a kreatív  anyaghasználat. A kurátorok így írnak koncepciójukról: “A bemutatott anyag a queer ökológia, a feminizmus, a kritikai antropológia, az újraképzelt kollektív jövők ismeretanyagával felvértezett radikális öröm, bőség, sérülékenység és reziliencia fogalma körül forog.”

A kurátorok arra törekedtek, hogy mindegyik felkért művésztől több munkát, lehetőleg műtárgyegyüttest állítsanak ki, elhelyezéskor pedig igyekeztek biztosítani  minden tárgynak annyi teret, amennyire annak szüksége volt.

 A galéria egyik főfalán Maurer Dóra Zsilipek/Sluices című sorozatából öt fénykísérleti munka (fotogram és aquatinta) látható. A drámai hatású, erős művekkel szemben levő falra a kurátorok egy fiatal pályakezdő queer művész, Aliz/Aliza Orlan nagyméretű, pasztelszínekben tartott, színes ceruzarajzát tették. A csempeszerűen elhelyezett  lapokból összeállított  kép játékos és finom formái, érzelmileg telített és derűs hangulata kontrasztot képezve  működik együtt a világhírű magyar művész fekete-fehér munkáival.

Kaszás Tamásnak a tavalyi OFF-Biennále Budapest egyik programjaként megvalósult ACLIM! Klimaképzeleti ügynökség című kiállításon bemutatott, (talált) azbeszttartalmú cementlapokra, illetve palatáblákra cianotípiával készült botanikai sorozatából szerepel néhány darab, a kiállítás organikus formákból építkező, környezet- és jövőtudatos vonalát erősítve a különös herbáriummal.

A galéria által képviselt neves  kolumbiai művész, Johanna Calle földhivatali lapokat használt kiállított művei alapjául. A lapokra írógéppel felvitt, apróbetűs, egymást át-átfedő sorok (a 2012-es kolumbiai új földtörvény szövege) közötti szabadon hagyott  terület kolumbiai őshonos fák árnyképét rajzolja ki. Johanna Calle ezzel a fa-szimbólummal reflektál hazájának bonyolult agrár-birtokviszonyaira és az emiatt az országot elhagyni kényszerülők helyzetére. 

Horváth Gideon több darabból álló méhviasz-együttesének több darabja már látható volt itthon az elmúlt években. A fiatal alkotó identitással  és szexualitással összefüggő kérdésekről autentikus, fantáziadús módon mesél. A mostani kiállításra készített új tárgyait ezúttal lakkréteggel fedte le, amitől talán tartósabbak lettek, de kissé veszítettek is érzéki anyagiságukból. 

A rendkívül sokoldalú (designer, grafikus, performer) Berlinben élő szerb származású, hosszú ideig magyarországon alkotó Katarina Šević kollégáival együtt a 2017-es OFF-Biennálén mutatta be azt a szellemes és összetett performanszt, amelynek dokumentációja (kollázsok, rajzok, jelmezek, maszkok) látható most a bécsi galériában; illetve a nagy műgonddal és szaktudással kivitelezett, használhatatlan de szépséges polírozott-lakkozott abszurd fatárgy-sorozata (News from Nowhere) közül is látható pár darab. 

A fiatalabb generáció másik magyar  képviselője, Trapp Dominika is identitás-kérdésekből indul ki: saját női szerepének értelmezésével, feminista útkeresésének  fordulataival és  testi problémáival kapcsolatos helyzetekből indul ki. Azok a rajzai láthatóak a falon, melyeket nyáron a nemrég bezárt Trapéz Galériában is bemutatott; a térbe pedig egy nagyobb sorozatból származó két perforált, megdolgozott  plexilap van felfeszítve, mindkét oldalon olvashatóvá tett  rajzokkal.

A Krinzinger galéria ezekben a napokban a londoni Frieze-en is részt vesz, amelyre úgy hírlik, a Schottenfeld projekt-galériában most kiállított egyik fiatal művész alkotásai közül is visz kiállítani.

Sensory Tales
Galerie Krinzinger, Bécs, október 22-ig