kritika

A pop art kiemelkedő művészegyénisége, Keith Haring szándékosan befejezetlenül hagyta egy 1989-es festményét, így reagálva a számtalan áldozatot követelő AIDS-válságra, mely végül az ő halált is okozta.

A Biennale für aktuelle Fotografie kortárs fotókiállítást, amelyet 2024 márciusában rendeztek volna Mannheimben, Ludwigshafenben és Heidelbergben, törölték, miután az egyik kurátor olyan tartalmakat tett közzé a közösségi médiában, amelyeket a városok hatóságai antiszemitának minősítettek.

Az élőlények és az ökoszisztéma sokféle kapcsolódására hoz példákat, egyben vonja azokat következetes kritika alá ez a kiállítás. Megjelenik benne a többi közt a luxusipar, a hadiipar, vagy az ipari állattartás.

A 92 éves, magyar származású, São Paulóban élő fotóművész retrospektív munkái, melyeknek meghatározó részét teszik ki az Amazonas őserdeiben élő janomami törzs történetének és mindennapjainak dokumentálása, Indiánok. Lelkek. Túlélők. címmel láthatók a Néprajzi Múzeumban. A képeken túl megismerhető Andujar kalandos élete és aktivizmusának gyümölcse is, melyek mind emlékezetes élménnyé teszik a kiállítást.

A fajok tömeges pusztulása és a globális felmelegedés lokálisan lehatárolhatatlan, kísérteties zónaként mindnyájunkat fenyeget.
Horváth Márk filozófus írása Dezső Tamás művéről.

„Jules és felesége nyitott házasságban élnek. A gyerekek ebben a szokatlan, szabad párkapcsolati miliőben nőttek fel, néhányuknak mára már saját családjuk van. A fotográfus eleinte a família és az életükben jelenlévő szeretők adta különös dinamika vizuális ábrázolását tűzte ki célul, mivel azonban Csenki a gyerekek generációjához tartozik, a hangsúly egy idő után áttevődött a fiatalok érzéseire, traumáira is” – Csenki Bianka fotókönyvét Erdei Kriszta mutatja.

A sorozat ma a kortárs magyar rajzművészet egyik
legfigyelemreméltóbb opusza, amely párját ritkító színvonalon kötelezi el magát a figuratív kifejezésmód mellett. Ebből, a mára több mint félszáz darabból álló ciklusból mutat be egy kollekciót a The Space Galéria kiállítása.  

Czene Márta napjaink egyik legjobb hazai festője, aki a klassszikusok tudását bírja, de 21. századi szemmel tekint a képre. Úgy kérdez rá a festészetre, hogy közben igazolja létjogosultságát. Mesterségbeli perfekcionizmusa azonban nem öncél, hanem eszköz, a festészet számára a lehetséges képi nyelvek egyike.

A PS1 mintha csak kipipálta volna listáján a queer, az afroamerikai és a palesztin identitások szerepeltetését és tematizálását. Bár, ennél azért jóval többről van szó. Most zárult, illetve hamarosan záruló kiállítások: Frieda Toranzo Jaeger, Jumana Manna és Umar Rashid.

Divatos, látványos és korszerű az új immerzív Hockney-kiállítás, de hogy mennyire képvisel a művészet fogalmaival megközelíthető értéket, az kérdés. A Bigger & Closer (not smaller & further away) audiovizuális show túl könnyedre sikerült.

Kétrészes cikkünkben három aktuális vagy a közelmúltban zárt berlini kiállításról számolunk be, kijelölve e tárlatok fontos és sokszor egymásba fonódó felvetéseit feminizmusról, posztkolonializusról, ökológiáról vagy a testi és nemi identitásbeli másságról.

Keresztes Zsófia generációjának már most is egyik legsikeresebb művésze, az egyik legdrágább hazai képzőművész, aki a széles közönség tetszését is magáénak tudhatja. A biennálés kiadványban olvasható, kontextualizáló írások viszont mintha pusztán dekorációs céllal születtek volna.