kiállítás

Hamarosan záró és épp ma nyíló kiállítások váltják egymást e heti ajánlónkban – hagyományos táblakép, immerzív multimedialitás, valamint fenyőfélék tematikákban.

Különböző korok szellemei öltenek testet tartalmas kiállítások formájában, melyekért Budapest mellett Győrbe és Dunaújvárosba is érdemes elutazni.

A fajok tömeges pusztulása és a globális felmelegedés lokálisan lehatárolhatatlan, kísérteties zónaként mindnyájunkat fenyeget.
Horváth Márk filozófus írása Dezső Tamás művéről.

Az észak-karolinai Duke Egyetemhez tartozó Nasher Museum of Art munkatársai egy teljes kiállítást bíztak a mesterséges intelligenciára.

E heti válogatásunk többsége kapcsolódik az idő tényéhez és súlyához: „idejét múlt” fotótechnikai eljárás és régi idők fotói; évszázados arisztokrata wunderkammer és a száz éve született Reigl Judit.

Nem először és bizonyára is nem utoljára történik meg az, hogy egy művészetében következetes, építkező, szellemi szabadságáért és művészi víziójáért az anyagi biztonságról – de legalábbis egy kényelmesebb életről – lemondó alkotónak az életműve utolsó éveiben vagy halála után fénylik fel igazán. Akkor lesz szélesebb körben ismert és keresett, műveinek akkor lesz magas az ára, amikor ezt a művész már nem, vagy csak nagyon rövid ideig tudja élvezni.

Az egykori Jugoszláviában született, 77. életévében lévő szerb performanszművész legmegrázóbb akcióit elevenítik fel a brit fővárosban.

Budapest mindennapjainak apróságai például az 1980-as évekből; időbeliség az ember és az épületek perspektívájából; gondoskodás, valamint a fény útjai a neuronpályáktól a párhuzamos univerzumokig – szeptemberi dúskálás a feléledt kiállítási szezon elején.

heti ajánlónk a végleteket idézi meg. Ezen felül szerepel benne az antropocén létállapot, s benne maga az antroposz élete/halála.

„Mindig is a provokáció, a botrány, a polgárpukkasztás vitte előre a művészet összes formáját. A provokáció hiánya a jólfésült, konformista szalonművészet, amelynek egyik irányzata az itt »cukiságnak« nevezett minőség.”