fotó

Jó napjai vannak a Christie’s-nek: alig néhány nappal azt követően, hogy Andy Warhol Marilyn-jével minden idők második legmagasabb aukciós árát érték el, New Yorkban a múltnak adták át a fotópiac eddigi rekordárát is.

Az ellenállás folyamatosságára, az el nem fojtható szabad beszéd és cselekvés jelenlétére döbbent rá kiállításával Csoszó Gabriella, aki 2010 óta dokumentál minden civil megmozdulást.

A nevét legtöbben a Kormányváltásig nem szülök című, szinte mémmé vált munkáról ismerik. Pedig nem geg volt és nem is politikai mozgalom, hanem része Simon Zsuzsi művészi praxisának, amely a testet, a női léthelyzetet állítja középpontba.

Keveset tudunk az ellenzéki orosz állampolgárokról. Keveset azokról, akik most próbálják elhagyni az országot. Egy orosz fotográfus dokumentálta az emigrációjának napjait, Moszkvától, Jerevánon át Grúzia irányába, budapesti úticéllal. Arcfelismerő kamerák, határátkelési kísérletek, szorongás, egy ország az izolálódás felé.

Az 1993-ban Kijevben született Lisa Bukreyeva érzékeny képeivel dokumentálta környezetét, kultúráját – most többnyire egy óvóhelyen készíti szívbemarkoló, lírai fotóit.

Azok az ukrán fotográfusok, akik az utóbbi években az ottani kortárs tendenciákat képviselték, most többnyire óvóhelyekről, a támadások szüneteiben készült képeiket publikálják. De kik ők és mit reprezentál a művészetük?

Száz önkéntes, valamint ukrán művészek segítségével helyezte el JR francia street art művész az ötéves Valeriia óriás fotóját Lviv egyik központi terén.

A 100 szó és 7 dolog című sorozat vegyes technikával készült fotókkal járja körül az élményt, melyet gyermeke beszédtanulása jelentett az alkotó számára.

A Capa Kortárs Fotóművészeti Központ gondozásában megjelent Decade ‘10-’20 című könyv a hasonló című, 2021-ben megrendezett kiállítás anyagát mutatja be egy érdekes szerkesztési elv mentén. Csizek Gabriella, a kiadvány szerkesztője, a fotográfusok által összeállított sorozatok mellett olyan közös képanyagokat helyezett el a könyvben, melyek egy-egy általános fogalom mentén artikulálódnak.

Man Ray ikonikus munkája, az Ingres hegedűje 5-7 millió dolláros becsértékkel kerül kalapács alá a Christie’s-nél New Yorkban.

Az elmúlt két évben a magány egészen új formáit ismerhettük meg. Van, akinek segít az ilyesmi, például abban, hogy műveket hozzon létre. Pedig az egyedüllét csapda is lehet. Egy hazai kortárs fotós hirtelen egyedül maradt Stuttgart mellett a Schloss Solitude-ben.

Erősödik a fotóalapú művészet súlya a külföldi vállalati gyűjteményekben. Hogy a jelenséget az „Amerika messze van” kifogással idehaza ne lehessen elintézni, a német nyelvi térségből vettem példákat, és megvizsgáltam mozgatórugóikat.