fotó

Bert Danckaert PhD kutatásához készült fotósorozata nem úgy sikerült, ahogy előre tervezte.  Tapasztalatait egy különös, szakmai és irodalmi szövegeket ötvöző kisregényben tárja az olvasó elé. Az első és második rész után a harmadik részt közöljük. Kudász Gábor Arion fordítása.

A Paris Photo, a világ legnagyobb olyan vására, amelyet kizárólag a fotográfia médiumának szentelnek, idén több mint 60 ezer látogatót vonzott. Sorban állás, hatalmas forgatag, nagyon különböző minőségű alkotások valamint ambíciózus programok fogadták az érdeklődőket a három szekcióban. 

Pozsonyban most egymás mellé került sok minden. Két rendezvény, a Fotóhónap és az OFF Bratislava, pár olyan kép, amelyeknek nem kellett volna, sok olyan is, amelyeknek jót tett egymás kontextusa, és néhány probléma, amely még sajnos sokáig velünk marad itt, Európában.

Mire jó a vízitorma a fotográfiában? Fel lehet-e eleveníteni a kortárs művészetben olyan fotótechnikákat, amelyekhez nem kell kamera, miként lehet használni ezeket és mit mondanak? Almudena Romeróval budapesti kiállításán beszélgettünk.

Bert Danckaert PhD kutatásához készült fotósorozata nem úgy sikerült, ahogy előre tervezte. Projektje egyaránt szól a kulturális különbségekről, a művészeti doktori képzés nehézségeiről és egy alkotói folyamat buktatóiról. A második részben a fotografikus kép és a színház kapcsolatáról gondolkodik a szerző.

Félelmetes belegondolni, hogy mennyi mindent nem tudunk befolyásolni. Csontó Lajos képein figyelemre sem méltatott apróságokra irányul a figyelem. Mozzanatok, esetlegességek, egybeesések, amelyek új események láncolatát indíthatják el, de legtöbbször nem indítanak el semmit. Felidéznek viszont valamit, ami nem más, mint a múló idő.

Ahogy a kollégák, én sem igazán voltam tisztában a művészeti kutatás mikéntjével. Hallomásból értesültem a konzervatóriumi színiprofesszorokról, akik elutasították annak lehetőségét, hogy beállva a sorba „kutassanak,” mert szerintük alkotói gyakorlatuk önmagában egyfajta kutatásnak minősül. De vajon megfelelt-e mindez az egyetemi szintű kutatásnak? – Bert Danckaert belga fotós a művészeti doktori paradoxonáról. Első rész.

Tizenhárom év után megszűnhet az Elephant című művészeti magazin, amely friss és kritikus látásmódjával az egyik legüdítőbb jelenség volt a kortárs print művészeti lapok piacán. 2009-ben indult és kezdetben nem tekintett kötelezőnek magára nézve sem műfaji, sem megszólalásbeli konvenciókat.

Máli Fanni a fotográfus szerepkörével foglalkozik, sorozatának témája a beilleszkedés, az a folyamat, ahogy idegenből partnerré válik egy cigány közösségben. Képei dilemmáznak, a fotográfust mutatják, ahogy keresi a helyét, kötődni próbál, ad és elvesz; a cigánycsaládétól eltérő státuszát jelzi, majd háttérbe szorítja, a különböző kulturális terek között utazik.

Algakoktél, természetjárás Pascal-idézettel, csevegés gombafonalakra kapcsolódott orchideákkal, limnológiai előadás mikroszkópok fölött és a nádasban – képes beszámolónk egy kreatív spektrumban verhetetlen tudományos-ismeretterjesztő-művészeti élményhétvégéről.

A kritikus és mindig aktuális témákkal dolgozó nyolcadik hamburgi Fotótriennále idei központi hívószava, a currency, azaz valuta, a fotográfia mint tőke témakörét járta körül tizenkét kiemelt és ötven szatelitkiállítással.

Lovas, Felsőörs, Csopak, Alsóörs: aki arra jár, könnyen belefuthat a hétvégén kezdődött, negyedik Garten Balaton nevű, tíznapos kortársművészeti fesztiválba. Elmondjuk, mit talál!