Született Ukrajnában – Veszélyeztetett művészet svájci emigrációban
A kijevi Nemzeti Múzeum, más nevén a Kijevi Képtár – mely békeidőben épp fennállásának 100. évfordulóját ünnepelné – vezetői nem sokkal a múlt februári orosz agresszió kezdete után vették fel a kapcsolatot a bázeli Kunstmuseummal és a genfi Musée d’art et d’Histoire-ral, hogy megoldást keressenek fontos művek kimentésére és ideiglenes elhelyezésére.
Duplán veszélyezett művekről van szó: nemcsak az állandó rakétatámadások, hanem az orosz csapatok által az elfoglalt területeken folytatott pusztítás és fosztogatás is fenyegeti őket.
A Melitopol Helytörténeti Múzeum szittya kincsei már áprilisban eltűntek, a két herszoni múzeumot szinte teljes egészében kifosztották az orosz csapatok a decemberi távozásuk előtt; a Krím elfoglalása után eltűnt tárgyak pedig orosz múzeumokban vagy a nemzetközi feketepiacon tűntek fel. Az UNESCO felmérése szerint a múlt év végéig 231 ukrán kulturális intézmény rongálódott meg vagy pusztult el. Erről a nemzetközi múzeumi grémium, az ICOM is hírt adott, számonkérve orosz kollégáik felelősségét az ügyben; nyílt levelükhöz a magyar tagszervezet is csatlakozott.
A nemzeti kultúra javainak megsemmisítése vagy elrablása a nagyhatalmi politika – legyen az akármilyen színezetű – egyik szokásosan alkalmazott eszköze. Ukrajna esetében még egy fontos történelmi és ideológiai adalék szerepet játszik: számos híres művészüket egyszerűen oroszként sajátította ki előbb a cári birodalom, majd a Szovjetunió, annak ellenére, hogy ukrán származásúak voltak, illetve ukránnak érezték magukat.
A XX. század eleji világhírű orosz avantgárd több tagja is ukrán volt, mint például a lengyel származású, de Kijevben született Malevics, vagy David Burljuk. A régebbi művészet történetében még gyakrabban találkozhatunk alkotókkal, akiket az orosz képzőművészet jeles képviselőiként tartottak számon, holott nem voltak oroszok. Ide tartozik például Ilja Repin (1844-1930) is, aki az orosz művészet nagy alakjaként szerepel a hivatalos történelemben, annak ellenére, hogy etnikailag ukrán volt, hazája inspirálta egész művészetét, élete utolsó 30 évét pedig Finnországban töltötte. De ugyanígy zsidó, lengyel, örmény, görög származású művészek is találhatók az egységesen oroszként elkönyveltek között – sorsuk közös nevezője, hogy orosz, illetve szovjet kultúrkörnyezetben kaptak képzést és sokáig orosznak számítottak.
Egy ország függetlenségének azonban fontos feltétele a kulturális identitás visszaszerzése. Így az ukrán hatóságok már 2014 – azaz a Krím-félsziget megszállása – után elkezdték múzeumi gyűjteményeik kritikus feldolgozását és ezzel együtt az orosz és ukrán művészettörténet jelentős részének újraértékelését.
Bár eredetileg a háborúban veszélybe került művek fizikai megmentése volt a svájci segítségnyújtás elsődleges célja, egy részleges nyilvános bemutatás lehetősége is hamar felvetődött.
Több száz faláda érkezett Kijevbe a képek Svájcba szállításához, és a művek a legszigorúbb titoktartás mellett november végén el is jutottak Bázelba, illetve Genfbe.
A kimentett művek közül ötvenet Bázelben mutatnak be, Született Ukrajnában címmel, míg a többinek a genfi Musée Rath nyújt menedéket az Alkonyattól pirkadatig című kiállítás keretében. A genfi kiállítás a fény témájának szentelt, a XIX. század végére és a XX. elejére fókuszáló tematikus bemutató; a bázeli kiállítás több mint két évszázados áttekintést kíván nyújtani ukrajnai születésű művészek munkáiból, beleértve kortárs alkotókat is, ez azonban a kényszerűen leszűkített anyag következtében inkább felületes válogatásnak mondható.
A genfi kiállítás művészettörténeti szempontból tanulságosabb, minthogy az ukrán festészet egy adott korszakát dokumentálja. A látogatók számára a művészek többségének neve valószínűleg nem ismerős, ugyanakkor a korszak ízlése, témái és stílusa miatt mégis egyértelmű kapcsolódásokat lehet találni az európai művészettel. Ami pedig a legfontosabb: a művek svájci jelenléte elsősorban azt szolgálja, hogy egyáltalán megmaradjanak.
A mostani svájci mentőműveletnek volt már történelmi előzménye. Pár hónappal bukása előtt, a Spanyol Köztársaság a genfi székhelyű Népszövetség (az ENSZ elődje) védelme alá kívánta helyezni a madridi Prado kincseit. Szintén kalandos utazás után 1939-ben a genfi Musée d’art et d’Histoire-ban találtak ideglenes menedéket és bemutatási lehetőséget számukra – miközben már a fasiszta rezsim vette át a hatalmat Spanyolországban.
A svájci kulturális szolidaritás nem egyedülálló Európában: mint arról A mű is beszámolt, a madridi Thyssen-Bornemisza Museumban november végén nyílt meg egy, az ukrán modernista mozgalomnak szentelt tárlat. A 70 kiállított mű, a Svájcba küldöttekhez hasonlóan titokban, az orosz dróntámadások közepette hagyta el Kijevet. Ez az anyag Madrid után a kölni Ludwig Múzeumban lesz látható. A szóban forgó kiállítások egyébként a kijevi Nemzeti Múzeum 100 éves fennállása alkalmából rendezett, vagy elképzelt kiállítások változatai.
A jelenlegi kiállítások a Svájcban tartózkodó ukrán menekülteket is szeretnék megszólítani – amellett, hogy számukra ingyenes a belépés az összes svájci kulturális intézménybe.
Born in Ukraine, Kunstmuseum, Bázel március 30-ig,
Du crépuscule á l’aube, Musée Rath, Genf április 23-ig
Borítókép: Kiállítási enteriőr a Born in Ukraine című tárlaton, Kunstmuseum Basel. Fotó: Kunstmuseum Basel
