A Friedman Endreként született Robert Capa választott nevére 10 éve – születésének centenáriumán – keresztelték át az Ernst Múzeumot, s a korábban kortársművészeti profilú intézmény kortárs fotóművészetivé vált. A projektre most került fel a korona: ezentúl nem keresik hiába külföldi turisták Capa munkáit az épület falai közt.

A Magyarországról elköltözött/elmenekült, majd az esetek egy részében e ténynek köszönhetően külföldön világhíressé vált tudósok, értelmiségiek, művészek közt Robert Capa popsztárnak számít; neve világszerte elismerő biccentést vált ki. Igaz, ez a „művésznév” kezdetben nemcsak az ő, hanem élettársa, a szintén zsidó származású, szintén Párizsba menekült fotós, Gerda Taro munkáit is takarta. A 40 évesen meghalt, főleg haditudósítói anyagairól ismert – és nem utolsó sorban sármőr – fotós a szabadság, a félelem nélküliség megtestesítője, képei a mai napig az emberiség kollektív lelkiismeretére hatnak.

A Nagymező utcai épületben most megnyílt állandó életműkiállítás a modern múzeumtechnika eszközeivel tananyag-szerűen ismerteti meg Capa munkásságát a látogatókkal. Régóta fennálló űrt tölt be ezzel az intézmény, hiszen Capa személye 2013-ig – leszámítva a fotóművészeti szakmát –, alig volt jelen a hazai köztudatban. Capa hagyatékát pedig öccse, Cornell Capa kezelte, aki az általa alapított manhattani International Center of Photography-ban helyezte el azt.

A budapesti állandó tárlat az ún. Master’s Set III. sorozaton alapul, melynek darabjait Cornell Capa és Richard Whelan fotótörténész (Robert Capa monográfusa) válogatták ki a Capa által hátrahagyott közel 70 ezer negatív közül. Döntésük értelmében ezekről a negatívokról ebben a méretben kizárólag három széria nagyítás volt elkészíthető (a másik kettő New Yorkban és Tokióban van). A képek a Capa aláírását utánzó szárazbélyegzőről ismerhetőek fel, amely a nagyításokon alul, a jobb oldalon láthatók. A sorozat az életművet leginkább reprezentáló képeket tartalmazza az 1932 és 1954 közötti időszakból, jószerivel Capa teljes munkásságát felöleli. A magyarországi gyűjtemény része még egy úgynevezett Vintage Collection, amely 48 eredeti fotóból áll. 

A képeket a magyar állam vásárolta meg 2008-ban, az erről kötött megállapodás rögzítette, hogy a gyűjteményt egy állandó, kutatásra és kiállítására is alkalmas fotóközpontban kell elhelyezni.

A kiállítás kurátora, Csizek Gabriella Capa életművével kapcsolatban kiemelte: „Sosem csak az esemény önmagában való megörökítését tartotta fontosnak, hanem az előzményeket és a következményeket is: tudta, egy háború sosem az első lövéssel kezdődik és nem is az utolsóval ér véget. A kiállított fotográfiák nem csak a háborúk világát mutatják meg, hanem Robert Capa békés pillanatainak őrzői is.”

Capa egyik legfontosabb öröksége az 1947-ben Párizsban Henri Cartier-Bressonnal, William Vandiverttel, David Seymourral és George Rodgerrel alapított, máig működő, nagy tekintélyű ügynökség, a Magnum Photos.

Az új tárlatnak a Nagymező utcai épület földszinti helyiségei, az egykori mozi és kiállítótér helyreállított területe ad otthont. A régi mozi előcsarnokának az első emeleti kiállítási részhez kapcsolásával nemcsak az eredeti állapot állt helyre, hanem rendeződött a két egymást kiszolgáló, értelmező funkció közötti kapcsolat is. A most felújított épületrész, az előcsarnokot és a régi nézőteret kivéve teljes egészében multifunkcionális kiállítási térré alakult. A színházi nézőtér helyén egy új rendezvényterem jött létre; a látogatókat a felújított, szecessziós előcsarnok fogadja – a felújítással a Capa Központ területe a most megnyitott 500 nm-nyi kiállítótérrel mintegy a kétszeresére növekedett.

A fotókat a Kiss Imre készítette, és a Capa Központ bocsátotta rendelkezésünkre.