Szemle

Perneczky Géza a hazai konceptuális művészet egyik főszereplője, korai munkái és publikációi katalizátor szerepet játszottak a magyar neoavantgárd irányzatokban. Harmincas évei közepén, 1970-ben költözött Kölnbe, azóta fontos közvetítő a magyar, illetve kelet-európai és a nemzetközi művészeti szcéna között. Jelenleg itthon, a Missionart Galériában láthatóak munkái. Perneczky művészetének jellemzőit és a megnyitó baráti légkörű hangulatát Kovalovszky Márta művészettörténész-író idézi fel.

Fotó- és Pécs-súlyozott e heti válogatásunk, melynek plusz egy elemeként a költészetet mint totális életformát választó legendás Gémes János, Dixi posztumusz kerekévfordulós születésnapi megemlékezése is szerepel.

A 92 éves, magyar származású, São Paulóban élő fotóművész retrospektív munkái, melyeknek meghatározó részét teszik ki az Amazonas őserdeiben élő janomami törzs történetének és mindennapjainak dokumentálása, Indiánok. Lelkek. Túlélők. címmel láthatók a Néprajzi Múzeumban. A képeken túl megismerhető Andujar kalandos élete és aktivizmusának gyümölcse is, melyek mind emlékezetes élménnyé teszik a kiállítást.

A rövidülő nappalokra szentendrei látogatást és nemzetközi fotókonferenciát javaslunk; de egyéb gyógyírt is talál e heti ajánlónkban a pár nap múlva beköszöntő téli időszámításra és a száraz novemberre.

Heti mustránkban tárlatok háborúinkról és tüntetéseinkről – vagy álmaink egyeteméről.
Aki viszont a „kreatív közélet” helyett (mellett, után) inkább andalodna, annak ajánlunk egy történelmi műtárgyvásárlást megkoronázó presztízskiállítást vagy esti fényeket a Füvészkertben.

A radikális muzeológia eszközeivel, mintegy „partizán történelmi narrátorként” igyekszik kiegészíteni a Kiscelli Múzeum a 20. század magyar művészettörténetét elfeledett, árnyékban maradt női alkotók életműveinek bemutatásával. A kiállítás-sorozat újabb része még november 5-ig látható Óbudán.

Mindenkor jó, de legjobb volt a ’90-es években – mondhatja közös tapasztalás alapján egy nemzedék. Bár, ha úgy látjuk, hogy az idő is csak illúzió, akkor talán jobb időnként nem gondolni semmire, elég rábízni magunkat a művészet produktumaira.

Szokatlan, meglepő, vicces. Jólesik, ha a városban valami ilyesmit látunk, ha jól ismert útvonalunkon egyszer csak valami kreatívan szabálytalanba botlunk, ha legalább egy időre kizökkent valami a napi rutinból. A Budapest Galéria felhívására több, a városi térbe egy-egy adott koncepció mentén beavatkozó művész és művészcsoport jelentkezett a fent említett hatást ígérő projektekkel, melyek közül tíz valósult meg; szeptember 22. és október 23. között láthatóak a főváros különféle helyszínein.

Hamarosan záró és épp ma nyíló kiállítások váltják egymást e heti ajánlónkban – hagyományos táblakép, immerzív multimedialitás, valamint fenyőfélék tematikákban.

Nem tudjuk pontosan, mire gondolhatott Csák János kulturális én innovációs miniszter, amikor nemrégiben arról beszélt, hogy itt az ideje a nagyobb privát szerepvállalásnak a kultúra terén. Mecenatúrára? Vagy simán csak az állami felelősségvállalás fokozatos eltűnésére? Mindenesetre a budapesti Hold utcában, az egykori piac épületében elég szemléletes példát láthatunk arra, hogy a magánpénz miképpen vehet részt a kultúrában, ami ráadásul még innovatív is.

Roman Abramovics orosz mágnás és volt felesége, az Egyesült Államokban élő Dasa Zsukova nem egész tíz év alatt állították össze az egyik legjelentősebb modern művészeti magángyűjteményt. Amint 300 műtárgyból álló kollekció értékét közel 1 milliárd dollárra becsülik.

Különböző korok szellemei öltenek testet tartalmas kiállítások formájában, melyekért Budapest mellett Győrbe és Dunaújvárosba is érdemes elutazni.