Szemle

Az 1988-ban még a videokultúrára összpontosítva VideoFilmFest néven indult berlini fesztivál 1997 óta transmediale néven a médiaművészet vezető nemzetközi platformjává nőtte ki magát. Itt nézett körül és vonta le a többnyire digitális platformokon zajló életünket is meghatározó tanulságokat A mű szerzője, Sárai Vanda.

Idő előtt, még rengeteg tervvel, pótolhatatlan űrt hagyva maga után a magyar kortárs művészetben… sajnos egyre többször írtuk, vagy írhattuk volna le ezt a mondatot az utóbbi időben; feltűnően sok magyar alkotó távozik idejekorán. Szabó Eszter Ágnes mindössze 58 éves…

A beporzók titkos élete és egyéb organikus absztrakciók, mikro- és makrovilágok a berobbanó tavasz első áprilisi körképében.

A 99 évesen elhunyt, nagy hatású, friss és inspiráló gondolkodású világhírű magyar-francia művész, Vera Molnár életműve előtt számos kiállítás tisztelgett, melyek – akárcsak a budapesti Ludwig Múzeum tárlata – még a decemberben elhunyt alkotó életében szerveződni kezdtek. A különleges összeállítás a művész munkái mellett más, de hozzá kapcsolódó alkotók műveit is tartalmazza, akik még a születésnapi tisztelettétel szándékával vettek részt tárlat előkészületeiben.

A gamifikáció és a depresszió esztétikai dimenziói, a bio- és pszichopolitika spektrális minőségei, valamint a fogyasztói kultúra vizuális csapdái várják az e heti ajánlónkat böngésző kiállításlátogatókat.

„Az én platóni barlangomban a rabok nem egy irányba vannak leláncolva, hanem nagy sebességgel forognak tengelyük körül… Miközben forognak, két képet látnak. Az egyik a valóság, a másik a medializált képe a valóságnak… Nem valószínű, hogy el tudjuk különíteni egymástól ezeket” – írta a 2021-ben elhunyt Révész László László doktori étekezésében, melyet most a Deák Erika Galéria kiállítása idéz; emellett az emlékezet, a kreált idő problematikája, valamint az avantgárd és az ikon kapcsolata is megjelenik ajánlott kiállításaink témái közt.

„A hazai színtér ötven legbefolyásosabb személyisége” szólt a cím a nyomtatott Műértő fejlécén 2011-től 2022-ig először a decemberi majd a márciusi lapszámokban – az utolsó az összevont február-március-áprilisban. Tavaly, mikor a nyomtatott Műértő folyóiratot felváltotta online utódja, A mű, szintén megjelentettük a hagyománnyá vált rangsort, mely egyszerre játék és bizonyos értelemben komolyan is vehető indikátor.

Mire vágyunk igazán, és mi történne, ha egyszer tényleg megkapnánk? – teszi fel a nem lényegtelen és elgodolkodtató kérdést az ISBN kiállítása, mely mellett olyan más tárlatokat is ajánlunk, amelyek mind nem csak és elsősorban a szemen keresztüli érzékelés lehetőségét…

A tavaly decemberben, nem sokkal a 100. születésnapja előtt elhunyt magyar származású francia alkotó, aki a hatvanas években az elsők közt használta a számítógépes művészet közvetlen előzményeként tekinthető generatív elgondolást és módszert munkáiban, s még utolsó életévében is NFT-ket bocsátott ki, centenáriumi kiállításai közül a legnagyobb szabásút a párizsi Pompidouban rendezték meg. A kiállításról, melynek előkészületeiben még Molnár Vera is részt vett, Cserba Júlia, a művész barátja készített beszámolót.

Múlt csütörtökön nyílt meg a Bura Galériában négy fiatal pályakezdő roma női alkotó kiállítása. A Te nem vagy olyan című tárlat, a kurátor, Oltai Kata szavaival „nemiségüket és etnikai gyökereiket, ezek egymásba fonódó hatásait különféleképpen és különböző mértékben feldolgozó vagy éppen ettől az elvárt szereptől szabadulni akaró” művészek munkáit mutatja be. A megnyitón György Eszter történész, az ELTE BTK adjunktusa beszélt, ezt a szöveget tesszük most közzé.

Bár a metszetek általában sokszorosíthatók, ő egy-egy mű elkészülte után nem használja újra a nyomóformát, hanem kiállítja az alkotás részeként. És bár grafikai nyomat alatt legtöbbünk valamilyen képre gondol, keretben vagy anélkül, esetleg egy kötet lapjain, az ő munkái szobákat töltenek meg, bejárható teret képeznek, beborítják a falakat és a padlót. Koós Gábort itthon az Inda Galéria képviseli, ahol jelenleg Gazing Into Darkness (A sötétségbe nézek) címmel a harmadik kiállítása tekinthető meg.

Két olyan alkotó, Csapó Ida (1952) és Kocsi Olga (1987), közös kiállítása látható a megújult Liget Galériában, akik amellett, hogy vizuális műveket hoznak létre, a következő szakmákban is szakképesítéssel és/vagy szaktudással rendelkeznek: újságíró, gép-és gyorsíró, női önismereti tréner, varrónő, villanyszerelő, karosszérialakatos, oktató. A kiállítás persze nem emiatt izgalmas, de talán jelzi, hogy némileg szokatlan az, ami a látogatóra vár.